Magyar résztvevővel folytatódik az ázsiai Bajnokok Ligája

A nyugati zónával ellentétben keleten nem egy, hanem több különböző országban rendezik majd a csoportküzdelmeket. Ennek megfelelően a csoportbeosztásokba is alaposan „beleszóltak” az államok, bonyolítva kicsit a sorsolást, ugyanakkor ettől függetlenül is sok érdekes párharcnak lehetünk majd szemtanúi. Thaiföld három, Malajzia és Vietnam pedig egy-egy csoportnak lesz majd a házigazdája, ennek megfelelően a kíméletlen esővel is meg kell majd küzdeniük a csapatoknak.

F-csoport

Rögtön az első csoport az egyik legérdekesebb és a mai, modern futballban bizonyos tekintetben igencsak kuriózumnak számít, ugyanis a kvartett csapatai még sosem találkoztak egymással a Bajnokok Ligája küzdelmei során. Különösen igaz ez a szingapúri bajnok Lion City Sailorra, akik először szerepelnek Ázsiai legjobbjai között.

A hazai játékosokra épülő kiscsapat keretében kevés a légiós, ők azonban messze nem a futottak még kategória! A csapat két brazilja, Pedro Henrique és Diego Lopes együtt háromszáznál is több portugál első osztályú bajnokin lépett pályára. A 29 éves belső védő, Pedro Henrique a Vitória Guimaraes csapatkapitánya volt korábban, játszott az Európa-ligában is, míg honfitársa, Diego Lopes a Rio Ave színeiben játszott több, mint 200 mérkőzést – pályán volt például a 2020-as AC Milan elleni Európa-liga-selejtezőn, amikor a milánóiak csak a tizenegyes-párbajban, ráadásul 11-10-re győzték le a portugálokat.

Tíz éve erősíti a szingapúriakat a dél-koreai születésű Szong Ui Jung (Ui-young Song), aki 2021 óta nyolc alkalommal már a szingapúri válogatottban is játszott. De a csapat egyik legjobbja kétségkívül a 61-szeres dél-koreai válogatott Kim Sin Uk (Shin-wook Kim), aki háromszor nyert koreai bajnoki címet, kétszeres AFC Bajnokok Ligája-győztes és egyszeres kínai kupagyőztes is. A másik pedig a belga Maxime Lestienne, aki a PSV Eindhovennel bajnoki címet és Szuperkupát is ünnepelhetett korábban, de játszott a Málaga, a Genoa, a Rubin Kazany, a Standard Liege és az FC Bruges csapataiban is.

A csoport egyik esélyese a japán Urava Red Diamonds, ahol szakítottak az ázsiai csapatokra oly jellemző hagyományokkal és brazil, illetve dél-amerikai játékosok helyett európai légiósokkal töltötték fel a keretet. A dán Alexander Scholz például mindent megnyert, amit csak lehetett Belgiumban, a kőkemény belső védő volt az FC Bruges, a Lokeren és a Standard Liege játékosa is, hazájában pedig a Vejle Boldklub és a Midtjylland csapatait erősítette. Honfitársa, Kasper Junker bajnok volt a norvég Bodö/Glimttel 2020-ban, és – 25 meccsen szerzett – 27 góljával a bajnokság gólkirálya is lett. A svéd David Moberg Karlsson pedig a cseh Sparta Praha alapembere volt korábban. Uravában játszik a japán szurkolók egyik nagy kedvence, Szakai Hiroki, akit nem kell bemutatni ez európai futballt kedvelőknek.

A dél-koreai Daegunak szerény a kerete, náluk főleg a portugál Leixoes korábbi középpályását, Bruno Lamast lesz érdemes figyelni. A csoport negyedik csapatánál, a korábban Kádár Tamást is foglalkoztató kínai Santung Tajsannál (korábban Santung Luneng) a jövő fiataljai kapnak majd szerepet, miután a Kínában zajló futballreformoknak hála egyik pillanatról a másikra elzárták a pénzcsapokat, az országban a mai napig is folyamatosan gondot okozó koronavírus-járvány miatt pedig teljesen új rendszerben kell lejátszaniuk a bajnokságot a csapatoknak.

G-csoport

A dél-koreai Jeonnam nem először szerepel a BL csoportkörében, 2007-ben és 2008-ban is kipróbálhatta magát a legjobbak között, idén azonban még inkább üde színfoltja a mezőnynek.

Miután 2021 végén legyőzte a Daegut a kupadöntőben, kvalifikálta magát az AFC Bajnokok Ligája csoportkörébe: egyetlen másodosztályú csapatként!

A csapat tele van tehetséges koreai fiatallal, néhány légiós mellett. A koszovói Leonard Pllana a svéd második ligában szerzett tapasztalatokat, a georgiai válogatott, Nika Kacsavara korábbi csapatával, a ciprusi Anorthoszisz Famagusztával nemrég még a Konferencia-ligában játszott, előtte pedig a lengyel Korona Kielce és a Lech Poznan csapataiban is pályára lépett. Érdekes karrierútja volt a 26 éves csatárnak, Pak In Hjoknak (In-hyeok Park), aki a német Hoffenheim neveltje. Bár a baden-württembergi csapatnál sosem kapott lehetőséget, Szlovéniában a Kopernél, a szerbiai, pontosabban újvidéki Vojvodina Novi Sadnál és a kisebbik frankfurti csapatnál, az FSV Frankfurtnál pár meccs erejéig megkapta edzőjétől a bizalmat. Európa helyett végül Dél-Korea lett a végállomása, és a Daejeon Hana Citizennél 107 meccsig jutott.

Először szerepel a BL-ben az ausztrál bajnok és alapszakasz-győztes Melbourne City. Az ausztrálok keretében több kiváló képességű játékost is láthatunk majd. A gólgyáros Jamie Maclaren egyértelműen csapata egyik legjobbja, a Herthától hazatérő Matthew Leckie-vel együtt, de a csapat minden pontján találunk hozzájuk hasonló játékost. A középpályán ott van a francia Florin Berenguer és a karrierjét nyártól a német St. Paulinál folytató Connor Metcalfe, illetve a Nottingham Foresttől kölcsönvett Carl Jenkinson. A védelemben a Nuno Reis, Curtis Good, Scott Jamieson triót bármelyik ázsiai csapat megirigyelné, a kapuban pedig Tom Gloverre akár európai karrier is várhat a jövőben.

A házigazda thaiföldi BG Pathum United az előző idényben meglepetésre nagyot menetelt a BL-ben, és ebből a szezonból kiindulva a cél idén is a legjobb nyolc lehet. Ebből a csoportból akár tovább is juthat a thai bajnokság jelenlegi második helyezettje, még akár csoportelsőként is! Bár a thai válogatottba ad játékost a Pathum, Pathompol Charoenrattanapirom, Worachit Kanitsribumphen és Chaowat Veerachat sem számít alapembernek a nemzeti csapatban, nem úgy klubjukban. A csapat védelmét a 16-szoros venezuelai válogatott Andres Tunez irányítja, aki főleg a spanyol Celta Vigóból lehet ismerős. A spanyol születésű, de thai válogatott Ernesto Phumipha is pályára léphet majd a BL-ben. A 31 éves balbekk 2013-ban érkezett Thaiföldre, ahol a BG Pathum már a hetedik klubja!

Első filippínó csapatként nyert meccset tavaly a BL-ben a United City, miután 3–2-re legyőzte a kínai Beijing gárdáját. A továbbjutásra akkor nem volt esélyük, idén ebben a könnyűnek kinéző csoportban akár meg is lehet. A Fülöp-szigeteki csapat kerete az egyik legérdekesebb, hiszen ahogy a helyi csapatoknál szokás, hazacsábítják az Európában született játékosaikat, mint a német születésű Mark Ott vagy Andreas Esswein, de Angliából is sokan vannak, hiszen a ködös Albionban látta meg a napvilágot Kieran Hayes, Mark Hartmann, Curt Dizon, de Adam Ried például a League One-ban és a League Two-ban is jelentős tapasztalatot gyűjtött. A tádzsik válogatott Amirbek Dzsurabojev az Istiklol csapatát hagyta ott márciusban a United City kedvéért, a kapus Matt Silva a kanadai első osztályból érkezett, a védelem közepén pedig a dél-afrikai Alan Robertson irányítja a hátsó alakzatot.

H-csoport

A legkevesebb kérdés itt van, már ami a továbbjutást illeti, hiszen kiemelkedik a mezőnyből a kétszeres BL-győztes Jeonbuk és a japán Jokohama F. Marinos. Ahogy 2020-ban, úgy most is a két kelet-ázsiai csapat mellé az ausztrál Sydney FC került, kiegészülve a vietnami házigazda Hoang Anh Gia Lai csapatával. Két éve csak a japánok tudtak továbbjutni a csoportból, idén csatlakozhat hozzájuk a dél-koreai alakulat is. Hiába van a Sydney keretében több tapasztalt labdarúgó, az A-League-ben idén szenvedő gárdától meglepetés lenne, ha 2016 után, történetük során második alkalommal bejutnának a legjobb 16 közé. Ahogy a vietnami válogatott alapját adó házigazdák továbbjutása is az lenne, ők egyébként 2005 óta nem szerepeltek az AFC Bajnokok Ligájában.

I-csoport

Papíron az egyik legkeményebb kvartett az I-csoport, hiszen Ázsia nagyágyúi kerültek együvé. A japán bajnok Kavaszaki Frontale, a maláj bajnok és házigazda Johor DT, a 2020-as BL-győztes dél-koreai Ulszan Hyundai és a kínai Kvangcsu korábban mindannyian továbbjutásra esélyesnek számítottak más-más csoportokban.

A Kavaszaki évek óta egyeduralkodó Japánban, és idén egyértelműen szeretne Ázsia csúcsára feljutni. Ebben lehet segítségükre Thaiföld jelenlegi egyik legjobb játékosa, Chanathip Songkrasin, akiért a legtöbb pénzt fizette a Kawasaki idén télen a J-League-en belül. Az 56-szoros thai válogatott labdarúgó 2017 óta nem játszott a BL-ben, így van mit bizonyítania az apró termetű középpályásnak. Koronavírus-fertőzés miatt még nem mutatkozott be új csapatában Koszta Márk, aki Zalaegerszegről szerződött keletre, és könnyen lehet, hogy épp BL-meccsen lép majd először pályára az Ulszanban. Nem lesz könnyű dolga a magyar játékosnak, hiszen posztján olyan játékosokkal kell megküzdenie a csapatba kerülésért, mint a brazil Leonardo vagy az 58-szoros georgiai válogatott, Valeri Kazaisvili! A francia Montpellier-től tért haza a balszélső Jun Il Lok (Il-lok Yun), rajta kívül pedig több válogatott is az Ulszant erősíti, elég csak megemlíteni Jo Hjun Vut (Hyeon-woo Jo), Kim Te Hvant (Tae-hwan Kim) és Kim Dzsung Wont (Young-gwon Kim), aki 91 alkalommal képviselte hazáját a válogatottban. Velük minden bizonnyal találkozunk majd a katari világbajnokságon is.

A maláj csapatnak kevés reális esélye van a továbbjutásra, bár ezért igazolták a télen a korábbi olasz utánpótlás-válogatott Fernando Forestierit, aki az angol Sheffield Wednesday csapatában 134 mérkőzésen szerepelt, de játszott a Watford, a Bari, az Udinese és az Empoli csapataiban is. Ahogy a Sandong Tajsan, úgy a Kvangcsu is a kínai reform áldozata lett. A korábbi kínai sikercsapatban idén is a fiatalok kapnak majd főszerepet a BL-ben, akik a jövőben Kína válogatottjának alapját adhatják majd.

J-csoport

A sanghaji lezárásoknak köszönhetően kénytelen volt visszalépni a BL-től a Sanghaj Port csapata, így az utolsó csoportban hárman küzdhetnek meg továbbjutó helyek egyikéért. Vadócz Krisztián korábbi csapata, a hongkongi Kitchee például ismerős környezetben játszhat majd, hiszen tavaly is Thaiföldön léptek pályára, akkor is Buriram városa volt a házigazda. Ahogy az ország futballja, úgy a Kitchee is megszenvedte a koronavírust, de azért még mindig a keretet erősíti a spanyol Raul Baena, aki a Rayo Vallecano, az Espanyol és a Granada csapatát is erősítette korábban, illetve a 30-szoros montenegrói válogatott Dejan Damjanovics, aki érdekes módon nem Európában, hanem Ázsiában találta meg számításait – a dél-koreai FC Szöulban például 331 mérkőzésen szerepelt korábban.

Nagy kérdés a japán Vissel Kobe nemzetközi szereplése, hiszen az Andrés Iniesta, Sergi Samper, Bojan Krkic és Szakai Gotoku fémjelezte csapat szenved a hazájában, és 10 fordulót követően még mindig nyeretlen! Már a selejtezőn is nehezen jutott tovább az ausztrál Melbourne Victory ellen (4–3, hosszabbítás után) ráadásul úgy látszik, az edzőváltás sem segített a csapaton, hiszen Miura Acuhirót Miguel Angel Lotina váltotta. A spanyol szakvezetőnek most azt kell majd eldöntenie, hogy a Bajnokok Ligájában akar maradandót alkotni vagy a bajnokságra koncentrál majd, messze elkerülve a kieső pozíciók egyikét.

A thai válogatottba öt játékost is adó Chiangrai United a kínaiak visszalépésével könnyen csoportja élén végezhet – feltéve, ha a japánok nem veszik komolyan a BL-t. Thaiföldön egyre jobban erősödik a klubfutball, és bár nem a Chiangrai számít a fő zászlóshajónak, idén messze ők juthatnak a legtovább. A csapat egyik legérdekesebb karaktere a japán Kato Kohei, aki keresztül-kasul bejárta már Európát: játszott Montenegróban, Lengyelországban, Bulgáriában, Portugáliában és még Gibraltáron is!