Manchester City: egy meccsre a halhatatlanságtól

Az angol labdarúgás történetében egyetlen csapatnak sikerült csak tripláznia – azaz a Bajnokok Ligája mellett a bajnoki címet és az FA-kupát is elhódítani –, a Manchester Unitednek 1999-ben. A Manchester City mint újdonsült FA-kupa-győztes egyetlen meccsre van attól, hogy lemásolja Sir Alex Ferguson (és kiváló tanítványai) utánozhatatlannak vélt rekordját.

Ezért is lett volna egyébként a Unitednek oly fontos a szombati fináléban aratott győzelem. Hogy továbbra is fennen hirdethesse, az angol futballban egyedüliként sikerült egyszerre begyűjtenie a három legfontosabb címet. Immár csak az Interben bízhat…

Pedig azután, hogy 12 másodperccel a kezdő sípszót követően egy Gündogan-kapáslövéssel megszerezte a vezetést a City, leginkább csak az előny megtartására, a meccs profi levezénylésére törekedett, nagyon ritkán kapcsolva csak a legmagasabb sebességi fokozatba (ha egyáltalán…), mint aki képtelen elvonatkoztatni attól, van még egy mérkőzés, az emírségekbeli tulajdonosok és Pep Guardiola szempontjából a minden másnál lényegesebb BL-döntő; sokáig mégsem tudott mit kezdeni a United az ekképpen felkínált eséllyel. Mert azért arra nagyon ügyelt a City, hogy kedvenc fegyverét, a kontratámadásokat ne tudja alkalmazni a Ten Hag-csapat, amiben egyébként az egyik legjobb a PL-ben: kilenc kontragólt szerzett a bajnoki idényben, a legtöbbet a mezőnyben, direkt támadásból pedig – azt tekintik annak, amikor azután, hogy a saját térfélen labdát szerez egy csapat, tizenöt másodpercen belül eljut lövésig vagy labdaérintésig az ellenfél tizenhatosán belül – 143-at vezetett a Premier League-ben, többet, mint bármely más együttes. A City kényesen ügyelt arra, hogy ebből gólveszélyt ne teremtsen a United, amit visszatámadásaival, vagy a védők, Kyle Walker és Rubén Dias remek helyezkedéseivel rendre meg is akadályozott.

Egy rosszul kiszámított ívelés után azonban Jack Grealish kezére pattant a labda, a tizenegyes gól pedig újra csak reményt csepegtetett az addig halovány Unitedbe. Nem tartott sokáig az öröm: a második félidő elejét megintcsak megnyomta a City, aminek egy újabb Gündogan-gól lett a jutalma.

Guardiola a finálé után elmondta, a klub serényen dolgozik azon, hogy a 32 éves középpályás meghosszabbítsa a nyáron lejáró szerződését, kérdés, hány évet kínál a City – a Barcelona állítólag hármat –, és hogy továbbra is ragaszkodik-e a német a manchesteri projekthez. Mármint a kékhez.

(Forrás: Premier League News)

Mert a vereség ellenére láthatóan vörös oldalon is van egy, amit Erik ten Hag ír. A vártnál szebb betűket kerekítve, az első szezonjában elért Ligakupa-győzelem, az FA-kupa-döntő, valamint a bajnoki dobogó annak tükrében, hol tartott a klub az elmúlt nyár elején, a rövid Rangnick-regnálás végén, dicséretes fejlődésről árulkodik. És leginkább a holland mesternek köszönhető, aki minden kis, vagy nem is olyan kis csatáját megnyerte az idén. Amikor a második fordulóbeli, Brentford elleni kiütéses vereség után kiderült, a fővárosiak majd’ 14 kilométerrel többet futottak a meccsen, Ten Hag a másnapi szabadnap helyett 14 kilométeres futásra kötelezte az övéit, de a játékosokkal együtt ő maga is leküzdötte a távot, mintegy jelezve, együtt szenvedünk és együtt vigadunk. Meg is nyerte magának őket. Amikor a szilveszteri, Wolverhampton elleni bajnoki előtt a csapat első számú gólfelelőse, Marcus Rashford késett az egyik meetingről (elaludt a drága…), simán kitette a kezdőcsapatból, az angol csatár durcáskodás helyett azonban csereként beállva győztes gólt szerzett. A legendás, ikonikus státusza miatt kihagyhatatlannak gondolt Cristiano Ronaldót többször szemrebbenés nélkül a padra ültette, és nem neki, hanem a portugálnak kellett később mennie. Még a nyár elején elbeszélgetett a klub egyik legnagyobb tehetségével, Alejandro Garnachóval, alázatosabb hozzáállást, nagyobb odaadást várva tőle, az argentin szélsőnek pedig jócskán javult a munkamorálja, ma már az egyik legértékesebb játékosa a keretnek (egyelőre nem fontban, hanem a jelentőségét tekintve), s az FA-kupa-döntőben is azután élénkült meg és vált veszélyessé a United játéka, hogy a 18 éves apa- és klasszisjelölt pályára lépett. 

Persze épp ez egyelőre a United baja, hogy nem elég veszélyes kapura, vagy pontosabb inkább úgy fogalmazni, kevés az olyan játékos, akiben megvan a kapu előtt feltétlenül szükséges gyilkos ösztön.

A legkiválóbb együttesek többnyire felülrúgják az xG-t, azaz a helyzetek minősége alján várható gólok számát, mert ez jellemző a klasszisokra, hogy betalálnak azokból a lehetőségekből is, amelyekből a többség nem, nos, a United tíz góllal alulrúgta a szezonban az xG-t. Az FA-kupa-döntőbeli 13 próbálkozásából csak három találta el a kaput. Már csak ezért is vadászik új centerre, egy valódi gólvágóra, aki tehermentesíti, iletve kiegészíti Rashfordot (aki így visszatérhet a neki inkább való bal oldali támadó posztjára). Van még persze egy szegmens, amiben muszáj javulnia a Unitednek, ez pedig a támadó pontrúgások: rögzített játékhelyzetből ötször talált be mindössze a United, és ha meg is volt a lehetősége gólt szerezni a City ellen (Varane és McTominay révén például), nem élt vele.

(Forrás: Manchester United)

Bezzeg a City 14 bajnoki gólt ért el rögzített játékhelyzetet követően – az FA-kupa-döntőbeli második találata is abból született. Ilkay Gündogan akkor épp a bal lábát használva lőtt a kapuba (a PL idei aranykesztyűse, David De Gea bántó asszisztálása mellett). De éppen ez a bámulatos a Cityben: hogy ha a bajnokságban 36, valamennyi klubsorozatot tekintve 52 gólig jutó Erling Haaland gólképtelen marad, előlép Gündogan, De Bruyne, Bernardo Silva, Grealish vagy Foden, és betalál.

Nyilván nem szeretne megállni ennél a szép, kerek számnál, mert ahogy Guardiola is többször megfogalmazta, tudja jól, manchesteri küldetése akkor tekinthető csak teljesnek, ha a BL-trófeát is elhódítja. Egyvalamit azonban biztosan elért: a manchesteri erőviszonyokat vitathatatlanul átírta. A két csapat első egymás elleni FA-kupa-döntőjében a diadallal nyomatékosítva, Manchester kék. Hogy valamikor ismét vörös lesz-e, az nagyban múlik Ten Hagon, valamint a remélt Old Traffordbeli tulajdonosváltáson. 

Kiemelt fotó: talksport.com