„Manchester egy más világ, jó volt belecsöppenni” – interjú Vancsa Zalánnal

– 2022 nyarán biztosan elhagyod az MTK-t, hisz megvásárolt a City Group, kölcsönben játszol most itthon. Hogy látod, elég erős a keret ahhoz, hogy bennmaradjon az NB I-ben az MTK? Kívülről nézve nem az.

– A keret ereje alapján bent tudnánk maradni az NB I-ben, azzal nincs probléma.

– Akkor mi a gond, nincs meg az összeszokottság a fiatalok és az idősebb játékosok között?

– Másképp látom, szerintem ezzel sincs baj. Sok olyan meccset játszottunk, ahol nem a csatárok kerültek helyzetbe, és mivel nekik nem a gólszerzés az eredeti feladatuk, hibáztak. De összességében nézve is gyenge a helyzetkihasználásunk. De megyünk tovább, mert még bőven meg lehet a bennmaradás.

– 16 éves korod óta vagy a felnőtt keret tagja, 14 bajnokin és kupameccsen játszottál, voltál már kezdő, lőttél két gólt. Hogy látod, egyelőre túlteljesítetted az eredeti terveidet vagy többre szerettél volna jutni ennyi idő alatt?

– Ha a szezon előtti terveimet vesszük alapul, ahhoz képest túlteljesítettem, de evés közben jön meg az étvágy. Voltak mérkőzések, ahol nem voltam elégedett a teljesítményemmel, de voltak jó mérkőzéseim is. Az összképet jónak tartom.

– A Ferencvárosnál kezdtél futballozni hétévesen, négy esztendőt töltöttél el ott. Csak azzal foglalkoztál, hogy élvezd a játékot, vagy érzékelted, hol vagy, éreztél valamiféle klubidentitást?

– Most, hogy beszélgetünk róla, igen, éreztem. A Bozsik-tornákon vagy egy Újpest elleni U11-es derbin például abszolút tapintható volt. Természetesen ettől függetlenül a hangsúly azon volt, hogy élvezzük a focit, és fejlődjünk, nem az eredmény számított. Szerettem ott játszani.

– Miért váltottál 2015-ben? Édesapád, a volt NB I-es futballista, Vancsa Miklós nem érezte elég jó műhelynek az FTC-t?

– A bátyám is ekkoriban jött el a Ferencvárostól, az MTK pedig szeretett volna átigazolni. Édesapám azt mondta, a fejlődésemet szolgálná, ha klubot váltanék, és én sem voltam ellene, így az MTK-t választottam.

– Láttál alapvető különbséget a két klub között?

– Amikor odakerültem, egy évvel idősebbek között játszottam. Feltűnő volt, hogy az MTK-nál 11 éves koromban nagyon sokat foglalkoztak a technikámmal, a labdaérintésekkel, ez megalapozta a mostani tudásomat. Egyéni képzésekről van szó, aminek köszönhetően fél év hirtelen óriásit fejlődtem. Itt is az volt a cél, hogy fejlődjünk, nem az, hogy nyerjünk.

– 16 évesen mutatkoztál be Michael Boris-nál az MTK-ban. Milyen alapvető különbségekkel szembesültél az ifi lét és a felnőtt futball között?

– Az U19-es csapattól vezényeltek át Boris kérésére. Szinte mindenben különbözik ettől a szinttől az NB I, más az edzések, meccsek intenzitása.

Azt éreztem, hogy itt már igencsak rendben vannak a játékosok fizikálisan, ha megpróbáltam csinálni egy cselt, kőkeményen odaléptek. A fizikális különbség miatt, és a tempót nézve az elején szokatlan volt, aztán megszoktam.

– Még ekkor is odafigyeltek az egyéni képzésedre?

– Igen, az NB I-es csapatban is van olyan alkalom, hogy edzés előtt vagy után fiatalokkal kimentünk a pályára, és csupa olyan gyakorlatot végeztünk, amelyek az egyéni fejlesztést szolgálják. Technikai és taktikai értelemben is.

– Az ICM Stellar ügynökségnél vagy október óta, hogy kerestek meg?

– A testvéremen keresztül.

– Ő a menedzsered?

– Nem, van menedzserem, de ő kommunikál velem közvetlenül ilyen ügyekben, nagyon sokat segít. Nem ismertük az ügynökséget, rákerestünk neten, és láttuk, hogy remek játékosok tartoznak hozzájuk.

– Édesapád az M4 Sportnak azt mondta, hogy 18 hónapon át „követtek” a City scoutjai. Tudod, hogy hol szúrtak ki téged, az ifi Bajnokok Ligája-meccseken, az NB I-ben, esetleg még korábban?

– Ezt nem tudom megmondani, elképzelhető, hogy valamelyik nemzetközi, esetleg válogatott mérkőzésen.

– A City Football Group vásárolt meg, és a kötelékébe tartozó belga másodosztályú Lommelhez kerülsz nyártól. Nyilatkoztad, hogy nagy tervei vannak a klubnak, mesélj róluk!

– Az a céljuk, hogy a világ minden tájáról idecsábítsák a legtehetségesebb fiatal játékosokat, ez lesz a klubmodell. Ezeket a játékosokat szeretnék úgy fejleszteni, hogy egy polccal feljebb kerüljenek.

– Polyák Balázs, az MTK klubigazgatója a SportTV-s interjújában azt mondta, a belga fél nem volt jelen a szerződés aláírásakor, és ő nem is biztos benne teljesen, hogy a Lommelben fogsz játszani. Mire célozhatott?

– Sokféleképpen alakulhatott volna a dolog.

Amikor szerződtünk, benne volt a pakliban, hogy ha a City Football Grouphoz tartozó egyik csapat kiesik a bajnokságból, akkor hozzájuk csatlakozom, de most biztos vagyok benne, hogy nyáron a Lommelnél fogok kezdeni.

– Manchesterben írtátok alá a szerződést, a közel egynapos, mindenre kiterjedő orvosi vizsgálatról már sok médiumnak nyilatkoztál. Kérlek, mesélj róla, mi keltette fel legjobban az érdeklődésedet a Manchester City bázisán?

– Talán az, hogy minden fontos infrastruktúra ott volt egy helyen. Az edzőteremtől az öltözőn és az étkezőn át az orvosi részlegig minden, és persze mindegyik fantasztikus felszereltségű. Odakint 17 pálya van, csaknem hibátlan az összes. Az egy más világ, jó volt belecsöppenni.

– A Transfermarkton hárommillió eurós vételár található a neved mellett, ehhez jönnek a szokásos bónuszok bizonyos feltételek későbbi teljesülése esetén. Az ötmilliós végső ár közelebb áll a valósághoz? Tudhatunk erről valamit?

– Én ezekről nem nagyon tudok, és nem is igazán foglalkozom vele. A két klub egyezett meg, ők tudják a részleteket.

– Polyák azt is említette az interjúban, hogy több klub is tett érted ajánlatot. Így, hogy a City leigazolt, már elmondhatod, melyek voltak ezek?

– Hallottam pár csapatról, akik érdeklődnek irántam, és jönnek ki a meccseimre, de hogy kik tettek konkrét ajánlatot, azt nem tudom.

– Országot mondhatsz?

– Azt tudom, hogy Spanyolországból és más angol csapattól is jöttek megfigyelők (Külföldi sportlapok a Sevilla, az AC Milan és a Bayern München érdeklődéséről írtak – a szerk.).

– Az első osztályból?

– Igen.

– Rendben. Más téma: a CFG rajtad kívül az elmúlt pár évben kevesebb mint fél tucat kelet-európai fiatal játékost vásárolt. Hogy látod, milyen tulajdonságok juttattak el oda, hogy a Manchester Cityt birtokló társaság megvett?

– A gyorsaságomat emelem ki, a technikai képzettségemet és a higgadtságomat. Minél nagyobb a tét, annál jobban felspannol, nem pedig összeroppant.

– A higgadtságot, és magabiztosságot tanultad, vagy születésedtől fogva magadban hordozod?

– Születésemtől fogva ilyen vagyok, de akár édesapámtól, a testvéremtől is tanulhattam, hogy ez miért fontos.

– Szabálykövető ember vagy? Ha megszabják, hogyan étkezz, betartod? Ha 2500 métert kell futni, akkor lefutod az utolsó méterig, vagy még rá is húzol, esetleg lecsippentesz belőle?

Ha megmondják, hogy 5000 métert kell futni, akkor az utolsó méterig lefutom, fegyelmezetten, és ugyanígy betartom, ha megmondják, miből mennyit egyek. Viszont nem szeretem, ha a dolog átbillen, és úgy érzi az ember, mintha a katonaságban lenne. Szerintem az nem viszi előre sem a játékost, sem a csapatot, ha vasmarokkal fogják.

– Saját tapasztalatról beszélsz?

– Igen. Nem szeretném elárulni, hogy a válogatottnál, vagy klubcsapatnál fordult elő ilyen, de előfordult, és az szerintem nem szolgálta senki érdekét. Ha a csapat érdeke, vagy a saját érdekem azt kívánja, hogy az előírtnál többet dolgozzam, akkor magamtól megcsinálom.

– Édesapád beszélt a City játékosmegfigyelői által alkalmazott egytől tízig terjedő szempontrendszerről, amelyben te nyolc feletti értéket kaptál, ilyet a legritkábban adnak a City scoutjai. Vajon mik lehettek azok a képességek, amik alapján ilyen magas osztályzatot kaptál tőlük?

– Nem tudom megmondani, mert nem ismerem ezt a szempontrendszert, ezt a City scoutjaitól kellene megkérdezni.

– Mit gondolsz, ahhoz, hogy egy 17 éves magyar fiatal eljusson egy ilyen szerződés kapujába, pusztán elegendő, ha 100 százalékos erőbedobással végigdolgozza az edzéseket és a meccseket?

Az alapvető, hogy az edzéseket és a mérkőzéseket 100 százalékkal kell végigdolgozni. Ehhez még adódik, hogy az ember mit hajlandó megtenni otthon, milyen plusz munkát végez, hogyan eszik, mennyit alszik. Így lehet kikerülni külföldre, azt pedig tudjuk, hogy sok külföldi ország nagy előnyben van hozzánk képest. Azok, amiket felsoroltam, hozzátartoznak az ottani fiatal focisták mindennapjaihoz.

– Te mit tettél pluszban az edzéseken, meccseken kívül azért, hogy idáig eljuss?

– Nyújtás, mobilizáció, erősítés, külön edzések, helyes étkezés. Ezek mind nagyon fontosak, főleg kicsiként, mert akkor hozzászokik a testünk.

– Neked elmagyarázták, és később folyton emlékeztettek rá, hogy ezek nélkülözhetetlen alapok ahhoz, hogy később jó játékos légy, vagy egy idő után saját motivációtól vezetve végezted őket?

–  Egyszerre igaz mindkettő: az elején elmondták, hogy mindez miért fontos, és aztán önállóan csináltam a dolgomat, engem nem kellett noszogatni.

– A City vezető játékos-megfigyelője azt mondta édesapádnak, hogy Európa egyik legnagyobb tehetsége vagy. Alázat és önuralom kell ahhoz, hogy az ember ilyet hallva ne legyen nagyképű, te miként küzdesz meg ezzel? A családodtól mit kaptál ezen a téren?

– Jól esett ezt hallani, de nem vagyok az a típus, aki elszáll egy-egy pozitív kritikától, és ez most sem történt meg, messze vagyok ettől. Édesapámékkal arról nem beszéltünk, hogy mi lesz, ha jön egy ilyen ajánlat, arról viszont igen, hogy ha sok munkát fektetek a futballba, akkor jönni fog ajánlat komoly, nemzetközileg ismert csapattól. Abban állapodtunk meg, hogy semmiképp sem kell erre rágörcsölni, mert ha jó a teljesítmény, maguktól jönnek majd a megkeresések.

– Kit tartasz az eddigi legjobb edződnek, és miért?

– Egy éve vagyok csak a felnőttek között, de már négy edzőm volt, úgyhogy tudok különbséget tenni közöttük, de igazából mindegyik edzőmtől tanultam valami hasznosat, sokat köszönhetek mindannyiuknak.

– Michael Boris hívott először a felnőttek közé, ő talán különleges helyet kapott nálad.

– Hatalmas örömet okozott, hogy be mert tenni a csapatba ilyen fiatalon, még akkor is, ha csak az utolsó három tavaszi fordulóban játszhattam a 2020–21-es szezonban. Úgy éreztem, hogy a jövőre nézve is bízik a képességeimben, így őt kiemelem. De tényleg mindenki mástól is magammal viszek valamit.

– Mik a céljaid a futballban, hol szeretnél tartani öt év múlva?

– Nincs olyan célom, hogy öt év múlva egy konkrét csapatban játsszam. Ki szeretném hozni magamból és a pályafutásomból a maximumot, tiszta lelkiismerettel. Később nem szeretnék úgy visszatekinteni a karrieremre, hogy még többre juthattam volna, ha jobban megfeszülök.

– Sok fiatal magyar játékossal előfordult, hogy 16-17 évesen elvitte egy angol klub, és aztán pár év múlva az NB I-ben találta magát. Ha öt év múlva újra az MTK-ban játszol, az csalódás?

– Ki tudja, mit hoz a következő öt év. Azt tudom, hogy ha folyamatosan fejlődöm, akkor nem valószínű, hogy az MTK-ban fogok játszani a közeljövőben. De ez a klub sokat jelent nekem, ide bármikor szívesen visszatérek.

Képek forrása: mtkbudapest.hu / Zádor Péter