Manchester United: fejetlenség a gyepen, fejetlenség a klubban

Egy olyan karizmatikusan zseniális, a klubot szinte egy kézben irányító menedzsert, mit amilyen Sir Alex volt, nyilvánvalóan borzasztóan nehéz pótolni – csak hát immár tíz éve nem sikerül. Jól példázza a manchesteri vörösök útkeresését, hogy a PL-éra első 21 évében (1992–2013), azaz Ferguson regnálása alatt pontosan annyi bajnokit veszítettek el az Old Traffordon, mint az azóta eltelt tíz évben (34-et). Az eddigi utolsót a városi vetélytárs City ellen bukták el, amely egylet, miképpen a hétvégi derbin, a Guardiola-korszak elmúlt hét évében mindvégig más dimenzióban mozgott. A katalán tréner érkezése óta a City 145 ponttal szerzett többet a Unitednél, 60-nal több bajnokit nyert meg (205, szemben a 145-tel) és 229-cel több gólt szerzett (bő hét év alatt az szezononként több, mint 30)!

Hogy mi vezetett ehhez, arról néhányszor már értekeztünk – rossz szakmai döntések, a nem megfelelő edző- és játékoskiválasztás –, az igazán nagy baj azonban az, hogy a szakadék egyre csak mélyülni látszik. Ami azért is bántó, mert az elmúlt szezonban úgy tűnhetett, Erik ten Hag vezetésével jó irányba indult el a United. A ligakupát nyerő, a BL-be visszatérő együttes nyári tranzakciói sem tűntek tévesnek, elvégre vagy az azonnali javulást ígérték (Mason Mount, illetve a David De Geánál lábbal sokkal jobb, az Interben remeklő André Onana), vagy a reményt a jövőre nézvést (Rasmus Höjlund).

Ehhez képest csak a nyolcadik a bajnokságban a Manchester United, annyi gólt szerzett a PL-ben, mint Erling Haaland egymaga (11-et), szenved a Bajnokok Ligájában, nem csitulnak a csapat körüli botrányok (Mason Greenwood és Cristiano Ronaldo után most Jadon Sancho és Antony ügyei borzolják a kedélyeket), s további bizonytalanságot szül a tulajdonosváltás körüli hercehurca. Utóbbi kapcsán: a hírek szerint mintegy 1,3 milliárd fontért szerez 25 százalékos részesedést a klubban Nagy-Britannia második leggazdagabb embere, a vegyiparban megvastagodó, azóta sokfelé terjeszkedő Sir Jim Ratcliffe, ami egyben azt jelenti, a United-szurkolók áhította teljes hatalomátvételre még várni kell. De talán jó hír a számukra, hogy a sportszakmai irányítás a számos sportfranchise-ban (OGC Nice, FC Lausanne-Sport, Mercedes, profi kerékpáros és vitorlás csapat) érdekelt Ratcliffe-, cégnevén INEOS-birodalomhoz kerülhet.

Mert szakmai gondok a jelenlegi együttest is bőséggel nyúzzák, akkor is, ha Ten Hag a derbi előtt nem győzte sorolni, mi mindenben remekel: hogy a United szerzi meg a legtöbb labdát magasan, de a középső harmadban szintén, „vagyis a presszingünk igencsak jó.” Ha így is van, profitálni képtelen belőle az együttes, láthattuk ezt a City ellen is, amikor Josko Gvardiol labdaeladásai után előbb Scott McTominay pepecselte el a kínálkozó lehetőséget, majd az ugyancsak rossz megoldást választó Höjlund nem tudta megjátszani a labdát váró Marcus Rashfordot. Szintén a dán került helyzetbe Phil Foden „ajándéklabdája” után, de akkor sem tudta kihasználni az ellenfél hibáját. Erre számíthattunk persze, elvégre majdnem néggyel rúgja alul a helyzetei minősége alapján várható góljai számát a United, s mondhatnánk, hogy ez aztán igazán nem Ten Hagon múlik, az viszont igen, ha több klasszisa is egyszerre formán kívül futballozik.

Márpedig feltétlenül igaz ez az elmúlt szezonban valamennyi sorozatot tekintve 30 gólig jutó Rashfordra (idén egynél jár…), a futballját csak kereső, beilleszkedni képtelen Mountra, de Bruno Fernandes és Christian Eriksen sem korábbi önmaga, nem is szólva Casemiróról. Ha pedig egyszerre ennyire sok egy csapaton belül a gyenge teljesítmény, a tréner felelőssége megkerülhetetlen, akkor is, ha a holland a sérülések miatt képtelen a legjobbnak ítélt csapatát összerakni. Mentségére váljék, egészen máshogy festene ez a United, ha nem hiányozna a teljes védelem (Aaron Wan-Bissaka, Raphael Varane, Lisandro Martínez, Luke Shaw), de csak ez volna a baj? Aligha.

Ahogy a derbivereség sem fogható csupán a nagy jóindulattal befújt tizenegyesre, vagy jelenthet kapaszkodót, hogy addig nagyjából pariban volt ellenfelével a United. Elvégre bő 20 perc tel el csupán a meccsből. Ettől még azt gondolom, nem szabadna egy derbin ilyen könnyű síppal büntetőt ítélni: Rodri nagyon könnyen megadta magát, Höjlund ha meg is fogta, nem erővel tette, nem húzta vissza, a spanyol pedig anélkül, hogy megpróbált volna továbbfutni, inkább eldobta magát. Persze a dán a mozdulatával megadta az esélyt a VAR-nak, hogy közbeszóljon, ugyanakkor ez pont az az eset, amelyiket tízből öt bíró így, a másik öt úgy ítél meg. És ha ezen lehetett is vitatkozni, azon nem, hogy a City a mérkőzés java részében lefocizta a Unitedet, a második 45 percben egyértelműen. A számok ugyancsak alátámasztják: a City hét nagy helyzetet alakított ki (öt éve nem sikerült csapatnak ennyit egy meccsen az MU ellen), tíz lövés, illetve fejes találta el a United kapuját, miközben a hazaiak csak a 65. percben jegyezhették fel az első labdaérintésüket az ellenfél tizenhatosán belül.

Mit sem csorbította ez Ten Hag optimizmusát, aki a pozitívumokat keresve az összecsapás után kiemelte:

„Az első félidőben nagyon jól játszottunk. A meccsterv szerint futballoztunk, jól védekeztünk, lezártuk a területeket, távol tartottuk őket a kapunktól. Andrénak egyszer kellett nagyot védenie, előttünk pedig két-három lehetőség is adódott lefordulásból. Azokkal azonban sokkal jobban kellene élnünk.”

Kétségtelenül, merthogy így Guardiola hetedszer nyert az Old Traffordon a Cityvel. Amelyik – csak hogy a címvédőről is szóljunk – a meccs jelentős részében tavalyi legszebb napjait idézte. Rodri uralta a középpályát, Bernardo Silva elmozgásaival, beindulásaival, álompasszaival megint csak zseniális volt, Haaland életveszélyes, Foden megfoghatatlanul ficánkolt, és nagyon úgy tűnik, az, hogy Jérémy Doku személyében Jack Grealish kemény riválist kapott, jobb, aktívabb, kapura veszélyesebb futballra sarkallja. De hát a City kész csapat. Amelyikről megint csak kiderült, szinte legjobb összeállításában – mert Kevin De Bruyne azért továbbra is hiányzik – bármely ellenfelét képes leiskolázni.

Az olyan csapatot legalábbis, mint az útját még mindig csak kereső Manchester United, feltétlenül.

Kiemelt kép: Evening Standard