Manuel Akanji: a svájci védő világklasszissá érése

„Nehéz volt eldönteni, ki játsszon balbekket. Ám mert ott volt előttem, hogyan futballozott Akanji a Bayern ellen Comannal és Sanéval szemben, hogy milyen nagyszerűen megoldotta az egy az egy elleni szituációkat, rá esett a választás. Saka rendkívül veszélyes játékos, olyan kellett mellé, aki az egy az egy elleni helyzetekben kiváló, Manu márpedig megnyeri a párharcait.”

De még hogy! Micsoda eleganciával, ellentmondást nem tűrő magabiztossággal! Pep Guardiola szavai a PL csúcsrangadója után azért sem hatottak persze a reveláció erejével, mert a svájci válogatott védő magától értetődő természetességgel kezdte el idén leradírozni a pályáról a legkiválóbb támadókat, és ha az Arsenal játékosai érezhetően távolra is kerültek csúcsformájuktól, Sakát sosem könnyű semlegesíteni. Manuel Akanji a bajnoki döntőnek gondolt etihadbeli összecsapáson mégis zsebre rakta angol válogatott kollégáját. Nem mintha meglepődnénk már ezen.

Pedig ha a harmadik fordulóban, a Newcastle elleni bajnokin nem sérül meg Nathan Aké, meglehet, Akanji ma is Dortmundban futballozik, ám mert augusztusban a hollandnak úgy kellett levánszorognia a St. James’ Park gyepéről, a City hamar utánpótlás után nézett. Akkor is, ha Akét Rúben Dias, John Stones és Aymeric Laporte mögött csak negyedik számú belső védőként rangsorolták (hogy aztán a szezonban Joao Cancelo távozásával balhátvéddé váljon, de ez egy másik sztori). A sérülékeny Laporte hiányában feltétlenül kellett azonban még egy belső védő, ő lett Akanji, úgy is, hogy egyébként nem töltött be valami előkelő helyet a City kívánságlistáján. Megelőzte például Jules Koundé, akit Aké nyári távozása esetén próbált volna megvenni a City, csak hát az időközben Barcelonába szerződő francia augusztus végén nem volt már elérhető. Az a Koundé egyébként, akit két évvel korábban is akartak már az angolok, a vételárban nem tudtak azonban megegyezni a Sevillával, így fordultak Dias felé. Csak hogy a kényszer milyen klassz megoldásokat szül olykor…

Fotó: James Gill - Danehouse/Getty Images

Szóval kellett egy centerhalf, lehetőleg olyan, aki a védelem szélén is bevethető, aki nem panaszkodik amiatt, ha évi húsz meccsnél nem jut neki több (mert a kezdőcsapat a Walker, Stones, Dias, Cancelo négyessel fix, lehetett gondolni akkor…), de legyen azért topligás és nemzetközi tapasztalata, és ne legyen méregdrága. Sima ügy, nemde? Azaz ha a kritériumrendszerével nem is könnyítette meg a saját dolgát a City, akadt egy jelölt: Manuel Akanji, a Dortmund svájci válogatott hátvédje, aki már azon a tavaszon jelezte a Borussia vezetésének, nem kívánja meghosszabbítani a 2023 nyaráig érvényes szerződését. Nos, akkor ő valószínűleg a megfizethető kategória, gondolták Manchesterben, és mert Akanji is engedett valamennyit a fizetési igényéből, a bére sem jelenthetett akadályt. A fizikailag roppant erős játékos mutatói közül kiemelkedett azon képessége, amely szerint a labdát kiválóan tudja megtartani, de rövid passzai is jó százalékban találták meg a társakat. És akadt még egy nagyon érdekes statisztika:

„Ami a taktikai szempontokat illeti, lehet, hogy alkalmazkodnia kell a magasabban meghúzott védelmi vonalhoz, illetve a magasabb letámadáshoz, de várhatóan a Cityben is jobb oldali belső védőként használnák – foglalt állást a Sentient Sports. – Ami a kémiát illeti, szerintünk nagyon jól egymásra találna csapattársaival. Azt jósoljuk, nagyon erős egységet alkotna Diassal, Walkerrel, Laporte-tal, Rodrival és Cancelóval. Minthogy folyékonyan beszél németül, olaszul és franciául, valamint társalgási szinten angolul, tizenhét csapattársával tudna azonos nyelven beszélni. A múltban több, mint hatvanszor szerepelt Erling Haalanddal azonos keretben.”

Nos, aki eddig ódzkodott volna a hasonló számításoktól, Akanji szezonját figyelemmel kísérve beláthatja, érdemes benne hinni. A megállapítások és prognózisok egyaránt helyesnek bizonyultak, immár kijelenthetjük: Akanji Citybe igazolása telitalálat. Látványosan fejlődött, az elmúlt hónapokban világklasszis módjára futballozik, szinte hibátlanul, tökéletesen megbízhatóan, a legkényesebb szituációkat is magabiztosan megoldva, remekelve a labdakihozatalokban, stabilan futballozva védekezésben, szinte átjátszhatatlanul, tanárian. És ha hozzátesszük, hogy hasonló jellemzést lehetne megfogalmazni John Stonesról és Rúben Diasról is, talán érthető, miért vált a szezon hajrájára a City a PL és a BL egyértelmű esélyesévé.

Fotó: Harry Langer/DeFodi Images via Getty Images

Akanji problémamentes beilleszkedését magas intelligenciája is megkönnyítette – és most nem azon képességére gondolunk, amellyel a 11 és 99 közti számokat a másodperc tört része alatt szorozza össze fejben(!) –, ahogyan a szerethető, kedves karaktere szintén. Guardiola korábban már megjegyezte, egy-egy lehetséges érkező kapcsán azt kérdezi meg elsőként sportigazgatójától, milyen az illető személyisége. „Az én kedvenc játékosom a jó ember – mondta a katalán egy tavalyi interjújában. – Ne értsenek félre, egy futballistának kell, hogy legyen egója, de ne legyen azért túlságosan nagy. Azzal szeretek együtt dolgozni, akinek nem teng túl az egója.”

Akanji ebből a szempontból is az ő embere. „Tudtam, hova csöppenek, hogy világklasszisokkal kell felvennem a küzdelmet a csapatba kerülésért, de készen állok a kihívásra – mondta a védő kevéssel manchesteri landolása után.

– Nem várhatom el, hogy minden meccsen játszom, de borzasztóan hosszú a szezon, lehetnek sérülések, eltiltások, és amúgy is azzal kecsegtettek a klubban, hogy nincs első, második, harmadik számú játékos, az játszik, aki a legjobban edz, illetve a meccseken a legjobban teljesít.

Minden nap próbálok tanulni, mielőbb megszokni az új játékrendszert. Az hamar kiderült, mennyire magas a nívó az edzéseken is, és hogy sokkal gyorsabb a játék, mint azt eddig tapasztaltam. Ki akarom harcolni a helyem, és a lehető legtöbbet játszani.”

Sikerült neki: a PL-meccsek majd’ 80 százalékán kezdett, a BL-találkozók 70 százalékán, és amikor játszott, egy halálosan magabiztos, ellenlábasainak semmi esélyt nem kínáló klasszis védő benyomását keltette. Igen magabiztosan semlegesítette az ellenfeleit, pedig jó néhány kiválósággal kellett már megküzdenie, elég csak Kingsley Coman, Leroy Sané vagy Bukayo Saka nevét említeni. Elég nehéz is ma már a City védelmét Akanji nélkül elképzelni, amelyik amúgy remekel: a PL-ben csak a Newcastle szedett be kevesebb gólt a manchesterieknél, az FA-kupában kapott gól nélkül(!) masírozott be a döntőbe, a Bajnokok Ligájában négy gólt kapott tíz mérkőzésen. Alaposan hozzájárult ehhez Akanji, aki a Basellel két bajnoki címet, a Dortmunddal egy Német Kupát nyert már, a Cityvel pedig triplázásra tör. Az Arsenal móresre tanításával a PL-álmokhoz eggyel közelebb került mindenesetre.

„Nagy győzelmet arattunk egy hatalmas meccsen – mondta a hétközi bajnokit követően. – Nagyszerű csapatteljesítményt nyújtottunk. Nagyon erősek voltunk a párharcokban, jók voltunk a labdával, a helyzeteink közül sikerült jó néhányat kihasználni. Hátul stabilak maradtunk, és ez fontos egy ilyen kiélezett helyzetben. Az is, hogy tapasztalt játékosaink vannak, akik megéltek már néhány hasonlóan éles szituációt. Az elmúlt négy idényből háromszor bajnokok lettek, ez a fajta tapasztalat nekem, aki nemrégiben érkezett a csapathoz, ugyancsak sokat segít. Az Arsenal legyőzése sokat jelent a bajnoki címért folytatott harcban, bár még mindig meg kell vívnunk néhány nagyon fontos csatát.”

Nem úgy tűnik azonban, hogy bárki is képes lesz megállítani a Manuel Akanjival felvonuló manchesteri hadat.

Kiemelt kép: Marc Atkins/Getty Images