„Már a bajnoki címet is megszereztük, de a korábbi prémiumunknak még híre-hamva sem volt” – interjú Szlezák Zoltánnal

– 1997 ősze, Megyeri úti Stadion, nézzünk be az öltözőbe! Ha belépünk, mit látunk?

– Mindenkinek megvolt természetesen a szekrénye, a régiek választottak először, az újaknak az eligazolt játékosok szekrényei közül jutott valamelyik. Ahogy belépünk az öltözőbe, egyből balra találjuk Sebők Vilit, Tamási Zoltánt, Jenei Sándort, mellette pedig Véber Gyurit. Tőlem balra öltözött Kozma Pista, jobbra pedig Kvasz Krisztián. Az öltözőt ma raktárnak használják, még megvannak a fakkjaink, az utolsó újpesti bajnoki cím 20 éves évfordulóján bementünk, nosztalgiáztunk egy kicsit. Mindenkinek beugrott egy jó sztori.

– Egy vezér volt ebben az öltözőben?

– Mivel 1987 óta Újpesten játszottam, én voltam a csapatkapitány, még Bene Ferenc idején, az 1992-es FTC elleni Szuperkupa-döntőn kaptam meg a szalagot. A többiek emiatt hallgattak rám, és bármivel fordulhattak hozzám, ez a mai napig így van, tudják, hogy bármivel megkereshetnek. Ám egyetlen kijelölt vezére nem volt a csapatnak. A hangulatfelelős Véber Gyuri volt, olyan elszólásai voltak, hogy gurultunk a röhögéstől. Sok csendesebb játékos is volt a csapatban, de amikor néha napján elengedtek egy poént, egy hétig azon röhögtünk. Bérczy Balázzsal, Kozma Istvánnal, Jenei Sándorral az idősebbek közé tartoztunk, a fiatalságot Kovács Zoltán, Fehér Csaba, Tóth Norbert, Pető Tamás, Tamási Zoltán, Herczeg Miklós képviselte. Jó elegyet alkottunk. A bajnoki címet jelentő legfőbb erény persze az volt, hogy a játékostársaim nagyon tudtak futballozni, és minden áron győzni akartak.

– Valójában ez a csapat egy nagy baráti társaság volt?

– Az volt, és most is az. Amikor 25 éve szerveztem egy evés-ivással tarkított összetartást, senkiben nem merült fel, hogy kimaradna, mindenki ott volt. Összekovácsolódtunk. Ez a szoros kötelék a pályán is segített bennünket, senki sem az egyéni céljait akarta véghez vinni, minden játékos a csapat érdekeit szolgálta.

Ha ma megírom az akkori csapat tagjainak, hogy kávézzunk egyet, nyolc-tíz ember biztosan eljön, máskor 15 is. Összetartunk, és számíthatunk egymásra ma is.

– A bajnoki címhez szükségszerű, hogy egy csapat baráti társaságként is működjön?

– Sok minden szükséges a bajnoki címhez, de a baráti kötelék mindenképp kell hozzá. Nálunk az sem jelentett gondot, hogy a klub akkor komoly anyagi gondokkal küzdött, az hajtott bennünket, hogy szerezzük meg a bajnoki serleget, mert láttuk, hogy képesek vagyunk rá. Pedig napi szinten felmerülő anyagi problémákról beszélünk.

– Arról beszélt korábban, hogy csúsztak a fizetések, de ennyire súlyos pénzügyi helyzetben volt az Újpest?

– Abban az időben alakult át a futballisták foglalkoztatása, és mindenkinek vállalkozást kellett bejegyeznie, tulajdonképpen kényszervállalkozók lettünk. Mondták, hogy csináljuk csak, és majd megkapjuk a pénzt. Mindenki létre is hozta a vállalkozást. A szerződésben szereplő minimálbért mindig megkaptuk, a számlás fizetés azonban mindig csúszott. A prémiumról nem is beszélve, pedig az adta a bevételünk igazán nagy részét.

– A teljes fizetés mondjuk 70 százalékát a prémium tette ki?

– Igen, elég nagy részét. Emiatt tüzes edzések voltak, mindenki be akart kerülni a kezdőbe, a meccsen pedig csúsztunk-másztunk a győzelemért, hisz tudtuk, hogy komoly pénzt fizetnek érte. A probléma az volt, hogy már a bajnoki címet is megszereztük, de a korábbi prémiumunknak még híre-hamva sem volt.

(Forrás: Újpest FC Archívum)

– Említette a szoros baráti viszonyt a csapattársak között. Nem is volt lelki mélypont ebben az idényben az öltözőben, nem volt komolyabb összezördülés? 

– Egyetlen dolog miatt volt komolyabb feszültség, a már említett pénztelenség miatt. Ez nem ugrasztott össze senkit senkivel, hiszen egy játékosnak sem fizettek időben. Viszont rányomta a bélyegét a hétköznapokra, a munkára. Szappanoperába illet, hogy mennyit egyeztettünk a fizetésekről, napi szinten ez volt a téma. Jöttek az ígéretek, mégsem kaptuk meg, ami nekünk járt. Az edzésekkel is úgy voltunk a végén, inkább focizzunk egy jót.

– Várjon, ez azt jelenti, hogy a vezetőedző, Várhidi Péter sokszor meg sem tudta tartani a tervezett edzéseket, a vezetőség folyamatos ígérgetése, és a fizetések csúszása miatt? 

– Igen, volt olyan, hogy Petinek megvolt a fejében az edzésterv, de, amikor bejött az öltözőbe, és kérdeztük, hogy megkapjuk-e esetleg a nekünk járó pénzt, próbált válaszolni valamit, én meg mondtam, hogy akkor inkább megint játszunk egy egymás elleni meccset. Kimentünk, és a félpályán játszottunk. Úgy fociztunk, mintha rendes meccs lenne. Volt tét, hiszen előtte kijelöltük, hogy kinek ki a párja az ellenfélből, és aki veszített, vennie kellett a párjának egy Traubisodát és egy Sportszeletet. Aztán ment a zrika, szívtuk egymás vérét, hogy hideg legyen a Traubi. Nap nap után így mentek az edzések, mindent beleadtunk. Ugyanez a mentalitás megmaradt hétvégén is a meccsen.

– Végül egyébként megkapták a hiányzó pénzt?

– Úgy nyertük meg a bajnokságot, hogy végig tartoztak nekünk a prémiummal. Aztán jött egy új tulaj, akihez felmentünk Jenei Sanyival, Véber Gyurival. Mondta, hogy teljesen új lapot nyit, innentől mindent rendez, de a korábbi időszakkal nem akar foglalkozni. Én meg mondtam, hogy ne vicceljünk, most nyertük meg a bajnokságot, jár nekünk pénz az eredményességi mutató alapján, jár a prémium és a többi. Aztán szerencsére jött egy új tulaj, Lukács Ferenc, és végül mindenki megkapta a járandóságát. Sajnos a játékosok közül többen nem látták biztosnak a jövőt Újpesten, és máshova igazoltak.

– Kitől tartott leginkább az Újpest abban az idényben?

– Nem igazán volt ilyen csapat, a legnagyobb rangadókat akkor is a Ferencváros ellen játszottuk, és most is. Négy fordulóval a bajnokság vége előtt utaztunk az Üllői útra, és úgy voltunk vele, hogy ha nem kapunk ki, már nincs messze a bajnoki cím. 1-1 lett a vége. Aztán az utolsó előtti játéknapon Székesfehérváron játszottunk a Videotonnal.

A kivetítőre kiírták, hogy a Fradit épp veri az MTK, mi pedig tudtuk, hogy ha egyenlítünk, az elég a végső győzelemhez. Goran Kopunovics a 85. percben fejelt egy gólt, és az 1-1-es döntetlennel megnyertük a bajnokságot. Az utolsó fordulóban, a Honvéd ellen belefért a 2-2 is.

– Hogyan tudná jellemezni Várhidi Pétert? Ő volt az egyik legfontosabb szereplője a bajnoki címnek?

– Nem ő volt a legfontosabb szereplő, hanem a játékosok, akik futballoztak. Fiatal beugró edző volt, Nagy László segítőjéből lett vezetőedző 1997 őszén, és megtette, amit tudott.

– Inkább a taktikai felkészültsége hagyott nyomott a csapaton, vagy lelki értelemben tett hozzá többet a teljesítményhez?

– Nem volt egyszerű helyzetben az említett anyagi problémák miatt. Sok játékos van, akit nem is biztos, hogy lehetne motiválni, ha nem jut a pénzéhez. Nem a taktikai felkészítéssel foglalkozott a legtöbbet, de felkészült edző volt. Ám a rendezetlen anyagiak miatt folyamatosan egyeztetnie kellett az elnökkel, és velem is sok vitája volt emiatt. Mindez folyamatosan konfliktushelyzetet idézett elő közte és a játékosok között, és így is bajnok lett az Újpesttel, a következő évben pedig bronzérmes.

– Azért lehet érdekes a szerepe, mert a bajnokcsapat irányítója, Véber György 2021-ben azt mondta róla egy rádiós interjúban, hogy a bajnoki cím szinte teljesen a játékosokon múlt, az edzőnek nem volt sok köze hozzá. Haragból mondhatta, vagy valóban inkább a játékosokon múlt minden?

– Ismétlem magam, nagyon jó és sikeréhes játékosokból állt a csapat, Peti annyit tett hozzá ehhez, amennyit érzett. Nem az a fajta edző volt, aki sokat egyeztetett, beszélgetett a játékosokkal. Az ő tudása is benne van a bajnoki címben, ezt nem lehet elvenni tőle, hiszen ő állította össze a csapatot. A magot ugyanaz a nyolc-tíz mezőnyjátékos adta, a mérkőzések nagy részét ők játszották végig. Több olyan bajnoki is volt, hogy Péter egyet sem cserélt.

(Forrás: Újpest FC Archívum)

– Az Újpest kapta a legkevesebb gólt az 1997–1998-as szezonban. El tudná mondani, milyen szerkezetben, illetve milyen felfogásban játszott a csapat?

– Három belső védővel álltunk fel, legtöbbször 3-5-2-es vagy 3-4-3-as felállásban játszottunk. Az említett idősebb játékosokkal ismertük az Újpest múltját, stílusát, és pontosan tudtuk, hogy a klubra leginkább a támadófutball volt jellemző. Az 1990-es bajnokságot úgy nyertük meg Varga István vezetésével, hogy a bajnokik csaknem egyharmadán 1-0-ra nyertünk, vagyis inkább a szervezett védekezés volt a cél. Gólkülönbséggel előztük meg az MTK-t, szóval a szerencsére is szükségünk volt. 1998-ban már más típusú csapat volt, jobban szerettünk támadni.

A középpályán Véber György és Kozma István is támadószellemű volt, elöl pedig Herczeg Miklós, Korsós Attila, Kovács Zoltán, Eszenyi Dénes, Babati Ferenc lövöldözte a gólokat. Minden meccsen öt-hat kreatív játékossal álltunk fel, ellenük nem volt könnyű játszani. Sokat tudtunk futni, és a védekezést is megoldottuk, arra nem is emlékeztem, hogy mi kaptuk a legkevesebb gólt.

– Inkább a labda birtoklására törekedett a csapat vagy átadták a labdát az ellenfélnek?

– Az ellenféltől függött. Az ötödik fordulóban a remek csapatnak számító Diósgyőrrel játszottunk Miskolcon, az első 20-30 percben alig jöttünk ki a kapunk elől. Viszont nálunk játszott az NB I leggyorsabb játékosa, Herczeg Miklós, elfutott, és egy kontra végén vezetést szerzett. Egy másik kontrával pedig lezártuk a meccset. De sok olyan mérkőzés is volt, főleg hazai pályán, ahol az első perctől mi irányítottuk a játékot. Ehhez hatalmas támogatást kaptunk a szurkolóktól, akik a meccsek elejétől buzdítottak minket.

– Háromszor kapott ki a szezonban az Újpest. Vissza tud emlékezni, mely csapatok ellen szenvedték el a három vereséget?

– Hűha, jó kérdés. Talán az MTK volt az egyik?

– Nem.

– Azt tudom, hogy a Fradival idegenben 1-1-et játszottunk, de a hazai eredményre nem emlékszem.

– Már meleg, még egy tipp?

– Kispest?

– Nem. Hazai pályán szenvedett csak vereséget az Újpest abban a szezonban, az FTC, a Vasas és a Győr ellen.

– Atyaisten, mindháromszor a Megyerin? Utólag is sajnálom. Megyek nemsokára edzést tartani az U19-es csapatnak Újpesten, megkérdezem őket is, tudják-e, aki eltalálja, kap valamit.

– 1998 márciusában a karmester Véber horrorisztikus sérülést szenvedett a Diósgyőr elleni hazai találkozón. Hogy lehet, hogy ez nem roppantotta meg a csapatot, és veretlen maradt az Újpest tavasszal?

– Nagyon megviselt bennünket, hiszen a szemünk előtt szenvedett kettős nyílt lábtörést Gyuri az első félidőben. Pár méterről láttam az esetet, ráállt a lábára, amiből kiálltak a csontok, borzalmas volt az egész. Lesújtva ültünk az öltözőben, hiszen tudtuk, hogy Gyurinak óriási szerepe van a támadásépítésben, elképesztő labdákat osztogatott középről. Viszont azt is tudtuk, hogy ott vagyunk a bajnoki cím közelében, és mindenáron meg akarjuk nyerni. Várhidi úgy döntött, hogy bal oldalról beljebb hozza Tóth Norbertet, némileg kötetlenebb szerepkörbe, hogy valahogy helyettesítse Vébert. Norbi egészen profi módon játszott az új helyén a második félidőben, és átlendítette a csapatot a horrorisztikus sérülés jelentette holtponton. Megnyertük a meccset, és onnantól Gyuriért is játszottunk, ami plusz lökést jelentett a csapatnak. Gyuri pár hét után mankóval közlekedve, de ott volt a közelünkben. Neki nem csak a lába, a pályafutása is kettétört azzal a sérüléssel. (Vébernek ekkor már aláírt szerződése a Real Betisszel, de végül kútba esett a szerződés, és a felépülése után már az NB I-ben is csak elvétve lépett pályára – a szerk.) Pedig élete formájában játszott, kiemelkedett a bajnokságból. Törőcsik András után az Újpest történetében ő volt az új ikon.

Szlezák Zoltán és Véber György edzőként (Forrás: Újpest FC Archívum)

– Tudsz-e olyan volt játékostársról, aki teljesen elszakadt a focitól, és más polgári foglalkozása lett?

– Bérczy Balázs ugyan Újpesten lakik, de egy idő után eltávolodott a focitól. Herczeg Miki dolgozott az utánpótlásban, de civil céges munkája is van. Sebők Vili a Spíler tévében osztja az észt szakértőként. Tóth Norbert eltűnt a fociból, a későbbi Újpest-tulajjal volt üzleti kapcsolata. Eszenyi Dénes sincs már a fociban, saját vállalkozása van, műfüves pályákat épít. Kvasz Krisztián egy étteremben dolgozik gazdasági vonalon. Babati Feri hazament Zalaegerszegre, valamilyen civil munkája van, ahogy Korsós Attilának is, ő Győrbe tért haza, és az önkormányzatnál vállalt valamilyen sportos munkát. Öregfiúk meccsen azért sokukkal találkozunk.

– Hanyagság lenne elfelejteni megkérdezni a 25. évforduló kapcsán: mikor lesz legközelebb bajnok az Újpest, mire van szükség ehhez, van-e ennek valóságalapja az OTP Bank Liga jelenlegi rendszerében?  

– Jelenleg biztosan nincs valóságalapja, nem tudunk beleszólni a bajnoki cím sorsába. Nem megbántva a mostani csapatot, nagyon magas minőségű játékosokra lenne szükség, hogy a klub célba vegye az első helyet, és nem férne bele a hullámzó teljesítmény sem. Azért amikor mi bajnokok lettünk, nem gondoltuk volna, hogy két generáció is kikopik a fociból, és ez idő alatt nem nyerünk aranyat. Bízom benne, hogy előbb-utóbb eljön az ideje ennek is, de most az a cél, hogy minél előbb kerüljünk előrébb a tabellán.

Kiemelt fotó: Gyirmót FC Győr