Már gyerekként arról álmodozott, hogy edző lesz, nem futballista

Spanyolország legdélebben fekvő autonóm közössége Andalúzia, amely a Sierra Nevada többezer méteres csúcsaitól egészen a Costa del Sol homokos tengerpartjáig terjed. Málaga tartomány északi részén, az andalúziai domborzat két nagy egysége között fekszik Antequera, a mintegy 40 000 lakosú kisváros, ahol éppúgy imádják a labdarúgást, mint a környéken szinte mindenhol, de mostanában még inkább van erre okuk, mert az Antequera Club de Fútbol valamivel több mint 30 éves fennállása legszebb időszakát éli.

A Verdiblancos 1992-ben jött létre, mikor a város korábbi futballklubja, a Club Deportivo Antequera csődbe jutott és a városi tanács szavazást írt ki a helyi futball jövőjét illetően. Két jelölt, két igen eltérő utat kínált fel, hogy mit is szeretne megvalósítani. Rafael Bermúdez González a CDA-t kívánta kihozni a gazdasági mélypontról, hogy aztán megpróbálja visszaállítani az egyesület történelmi értékét. A másik lehetőséget Rafael López de la Torre kínálta, aki egy új klub létrehozását javasolta a CD Puerto Malaguenóval való egyesülés formájában, így megtartva a Regional Preferente de Andaluciában való helyet. Végül utóbbi győzött 29–5 arányban, és a két csapat egyesüléséből Antequera városa profitált, mert miközben stabil gazdasági háttérrel létrejött az új egylet, mely a korábbi klub történelmi zöld-fehér színeit viseli, egy málagai utánpótláscsapattal is gazdagodtak, ami az előrelépés egyik alapfeltétele volt.

Az akkori ötödik ligás tagság megőrzése olyan jó alapot jelentett, hogy rögtön első évben szintet is lépett az új klub, s több mint egy évtizeden át szerepelt a negyedik vonalban. Ezután lefelé vezetett az út, majd a 2008–2009-es idényben felfelé, s a 2012–2013-as kiírásban újfent lefelé. Azt követően viszont ismét egy évtizednyi negyedosztályú szereplés volt a csapat osztályrésze,

Két évvel a klub megalapítása után, 1994-ben a Sevilla agglomerációjába tartozó El Garrobo nevű faluban született Javier Medina Morales. Fiatalon megszerette a futballt, de sosem volt elég tehetséges ahhoz, hogy nagyratörő álmai lehessenek. Cserébe a tinédzser évei közepén már kialakult benne a vágy, hogy edzőként vállaljon majd szerepet.

„Amikor 14 vagy 15 éves voltam, nem csak szurkolóként néztem a focit, hanem szerettem írni a fociról és taktikailag elemezni a meccseket. Próbáltam elképzelni és megérteni, hogy az edzők miért tették azt, amit tettek. Onnan kezdve alakult ki bennem a taktika iránti nagy szerelem. Azt szeretem, hogy felállítok egy táblát, és megálmodom, mi történhet egy meccsen. Ha megtörténik, nagyon boldog vagyok, ha pedig nem, akkor javítok és tanulok belőle. Ezt az utat akartam járni, hogy megpróbáljak egy csoportot vezetni, meghatározni egy játékmódot, meggyőzni a játékosokat, hogy együtt sikeresek lehetünk”

– mondta az AS-nak adott interjúban.

Ezt követően szülőfalujában futsalcsapatot alapított – némi szülői segítséggel – melynek ő lett az edzője, s cserejátékosa. 20 évesen már Sevillában volt futsaledző, mellette pedig ifjúsági csapatoknál dolgozott. Öt év múlva pedig már a Real Betis tartalékcsapatának asszisztense volt, Manuel Ruano mellett tanulta a szakmát. Három évet lehúzott a zöld-fehéreknél, utána elfogadta Abel Segovia ajánlatát, hogy csatlakozzon a negyedosztályban szereplő Antequera CF stábjához. A páros hamar megtalálta a közös hangot és a korábban a középmezőnyben szereplő csapatból azonnal bajnokot faragott. Az ünneplés azonban nem lehetett felhőtlen, mert Segovia úgy döntött, hogy nem marad, nem próbálja ki magát a harmadosztályban. A klubvezetés nem kis meglepetést okozott azzal, hogy a vezetőedzői posztot a 29 esztendős Medinának ajánlotta fel.

„Boldog vagyok és tele vagyok energiával, hogy erre az útra léphetek. Köszönöm a klubnak a bizalmat. A szenvedély lesz a motorunk, a labda pedig az amulettünk”

– írta közösségi médiás felületén az újdonsült vezetőedző.

Az ifjú szakember nagyon erős elemzői háttérrel rendelkezik, de a nyilatkozataiból jól leszűrhető, hogy a szükséges pedagógia készségek is a birtokában vannak. Taktikai szempontból a körülmények miatt inkább „kaméleon” felfogással alkalmazkodik az ellenfelekhez, s nem egy mindenáron, a végletekig erőltetett elképzeléssel próbál meg eredményes lenni, bár való igaz, hogy vannak olyan stílusjegyek, melyekből nem enged.

Azt vallja, hogy meg kell teremteni az identitást, amihez ragaszkodhat, melynek része tud lenni. Esetükben az agresszív letámadás ez, melyet akkor is alkalmazhatnak, mikor mid blockban védekeznek és csak a semleges harmadban helyeznek intenzív nyomást az ellenfélre, illetve akkor is, ha egész pályán emberezve próbálják meg kiharcolni a labdaszerzéseket. Ráadásul a labdát is szeretik maguknál tudni, és bár a minőség érezhetően nincs meg a keretben ahhoz, hogy a Medina által megálmodott játékkal ledominálják az ellenfeleket, de remek alapot szolgáltat ahhoz, hogy ne a kiesés elleni harcban legyenek érdekeltek a harmadosztályban sem.

„Mindig azt mondom a játékosoknak, hogy a legszebb dolog egy szakmában – esetünkben a futballban – hogy élvezzük, amit csinálunk. Ez a módja annak, hogy napról napra fejlődjenek”

– válaszolta az AS kérdésére.

A kezdeti nehézségek után az eredményeken is látszott, hogy kialakult az összhang a csapaton belül, illetve az stáb és a keret közt. A komoly váltás a korábbiakhoz képest nem hozott azonnal átütő sikereket, de fokozatosan alkalmazkodtak a játékosok az új elképzelésekhez, és az első két meccsen elszenvedett vereség után hét mérkőzésből álló veretlen széria következett. Ezután több sikert arattak, mint ahány vereséget elszenvedtek, így újoncként az Antequera CF ott van a rájátszásért folytatott csatában, ami egészen kiemelkedő esetükben. A kiscsapat lehetőségei alapján a harmadosztályban is csak egy a sok közül, de Medina és stábja kiváló munkája mutatja, hogy a pénzügyi háttér hiányosságait szakmai hozzáértéssel lehet kompenzálni.

Kiemelt kép: Paco Rodríguez / as.com