Maratoni hosszúságú meccs, megdicsőült csereirányító, csodagyőzelem – az NFL legemlékezetesebb karácsonyi mérkőzései

Az NFL történetének leghosszabb meccse

Az NFL történetének első karácsonyi meccseire egészen 1971-ig kellett várni, amikor a rájátszás során két mérkőzést is december 25-én rendeztek. Az elsőn a Dallas Cowboys 20–12-re győzte le a Minnesota Vikings csapatát, és elmondhatjuk, hogy semmi igazán izgalmas dolog nem történt. Nem úgy, mint a következő találkozón, ahol a Miami Dolphins és a Kansas City Chiefs csak a második hosszabbításban jutott dűlőre.

Az első negyedben a Chiefs rögtön tízpontos előnyre tett szert, majd a második játékrészben a Dolphins bizonyult jobbnak, szintén tíz ponttal. A második félidőben aztán kétszer is vezetést szerzett a Chiefs, előbb egy touchdownnal, majd egy mezőnygóllal, de a Dolphins mindkét alkalommal tudott válaszolni, így hosszabbítással folytatódott a találkozó.

A ráadásban aztán mindkét csapat eljutott egy-egy mezőnygólkísérletig, de mindkét rúgó hibázott. A második hosszabbítás felénél a Dolphins rúgója, Garo Yepremian előtt nyílt lehetőség arra, hogy javítson, ő pedig 37 yardról már pontos volt, így a Miami 27–24-re diadalmaskodott, és később egészen a Super Bowlig menetelt, ahol a szintén karácsonykor győzedelmeskedő Dallas Cowboys állította meg őket.

A találkozó a mai napig az NFL történetének leghosszabb mérkőzése a maga 82 perc 40 másodperces játékidejével.

„A meccs végén az egyik csapat örült, hogy nyert, a másik szomorkodott, hogy kikapott, de mindenki boldog volt, hogy végre vége van” – nyilatkozta később Dolphins akkori kiválósága, a magyar felmenőkkel is rendelkező és az akkor éppen a 25. születésnapját ünneplő Larry Csonka.

De a mérkőzés nem csak emiatt maradt emlékezetes. A Chiefs akkori vezetőedzőjének, Hank Stramnek a karrierje addig csodásan alakult, két évvel korábban Super Bowlt nyert, őt pedig a korszak leginnovatívabb edzőjének tartották. A Dolphins elleni vereség után viszont gyors lejtmenet következett, aminek végén 1974-ben Stramet kirúgták. Ez a hirtelen visszaesés nem ok nélkül történt, az 1971-es vereséghez van köze.

A második negyedben a Chiefs 29 yardos mezőnygólhoz állt fel, de valójában egy trükkös játékra készült, ahol a csapat rúgója, Jan Stenerud kapta volna meg a labdát, csakhogy a kommunikációba hiba csúszott. Stram azt az utasítást adta Stenerudnak, hogy a földre nézzen, ne a long snapper Bobby Bellre, nehogy elárulja, mi következik. Ez az információ viszont nem jutott el Bellhez, aki a lába között hátranézve annyit látott, hogy pörög az óra, de a rúgó továbbra sem adott jelet. Ezért döntött úgy, hogy a holder Len Dawsonnak dobja hátra a labdát Stenerud legnagyobb meglepetésére. A rúgó hiába reagált gyorsan, a kapkodás közben elvesztette az egyensúlyát, és nem sokkal, de elhibázta a mezőnygólt. Ebbe Stramnek önmagában még nem kellett volna belebuknia, előfordul, hogy nem jön be egy trükkös játék. A gond az volt, hogy Stram nem vállalta a felelősséget, hanem egyedül Stenerudot okolta a hibáért.

A Hírességek Csarnokába is beválasztott linebacker, Willie Smith így emlékezett vissza a szituációra:

„Megnyerhettük volna azt a rohadt meccset, de Stram az elismerésre vágyott, hogy mennyire csodálatos és innovatív edző. Ezért nem vállalta soha a felelősséget. Jan a mai napig nem hajlandó beszélni róla, mert még mindig zavarja, hogy úgy tűnik, három field goalt hagyott ki. Valójában csak egyet rontott el, az első Hank ostobasága volt, egy másikat meg blokkoltak.”

Bár azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen mérkőzésnél jobb reklámra nincs szükség, és innentől kezdve egyenes út vezetett ahhoz, hogy NFL-meccseket játszanak karácsonykor, nem így történt. Rengeteg panasz érkezett, hogy a túl hosszúra nyúlt találkozó megzavarta a karácsonyi vacsorákat, és az sem nyerte el mindenki tetszését, hogy a liga egy vallási ünnepnapon rendez meccseket. A kansasi törvényhozás egyik tagja például törvényjavaslatot nyújtott be, amely megtiltotta volna mindezt az NFL-nek.

Filmforgatás félidei show-ként

A liga ezek után nagyon óvatosan kezelte a karácsonyi időszakot, és ha december 25. vasárnapra esett, inkább egy nappal korábban, vagy később játszottak. Ez egészen 1989-ig volt így, amikor az NFL beadta a derekát, és ismét rendezett meccset karácsonykor, ez a tradíció pedig azóta is tart. A következő igazán emlékezetes találkozóra viszont még várni kellett, egészen 1995-ig, amikor a Dallas Cowboys látogatott az Arizona Cardinals otthonába.

A találkozó sima Cowboys-győzelmet hozott, a mérkőzés viszont más okokból volt érdekes. Az egyik ilyen, hogy a Cardinals vezetőedzőjének, a legendás Buddy Ryannek ez volt az utolsó meccse pályafutása során, és úgy döntött, nem várja meg a találkozó végét, hanem már előtte bemegy az öltözőbe, így elmaradt a szokásos edzők közötti kézfogás. Ennél talán egy fokkal izgalmasabb, hogy a meccsen egy egész hollywoodi stáb is tiszteletét tette. Ekkor forgatták ugyanis a Jerry Maguire című filmet, amihez felhasználtak néhány felvételt a mérkőzésről, valamint a félidőben is használatba vették a pályát, hogy lefilmezzék azokat a jeleneteket, amelyekben Cuba Gooding Jr. szerepelt.

„Boldog karácsonyt, Philadelphia!”

A Philadelphia Eagles szurkolói nem zárnak a szívükbe akárkit, talán egy NFL-szurkolótábor szeretetét sem olyan nehéz kiérdemelni, mint az övékét. Így volt ez akkor is, amikor Jeff Garcia 2006-ban a Eagleshöz igazolt, a szurkolók nem fogadták túl nagy lelkesedéssel mondván, minek nekik egy 36 éves irányító, aki évről évre egyre rosszabb formát mutat. A fogadtatása még úgy is barátságtalan volt, hogy Garcia nyilvánvalóan nem a kezdőcsapatba érkezett, hanem Donovan McNabb cseréjének, ahol a tapasztalatával nagy segítségére lehetett a csapatnak. A helyzeten az sem segített, hogy a másik tartalékirányító, A.J. Feeley nagy tiszteletnek örvendett a fanatikusok körében, hiszen McNabb 2002-es sérülésekor ötből négyszer győzelemre vezette az Eaglest.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, McNabb novemberben az egész szezonra kidőlt, Andy Reid pedig a philadelphiaiak legnagyobb bánatára Garciát küldte pályára. Garcia később úgy nyilatkozott a helyzetről, hogy örült az idegenbeli meccseknek, mert ott legalább biztos volt benne, hogy ellene szurkolnak, Philadelphiában viszont nem tudta eldönteni, hogy szeretik-e vagy sem.

Az első kezdőként lejátszott mérkőzésén csúnya vereséget szenvedtek az Indianapolis Colts ellen, és szinte mindenki egyetértett abban, hogy nem fognak rájátszásba jutni. Garcia és vele együtt az egész csapat azonban megtáltosodott, és sorozatban három győzelem következett, köztük kettő csoportriválisok ellen. Így érkeztünk el 2006 karácsonyához, amikor Dallasba látogattak.

A találkozó egyértelmű favoritja a Cowboys volt, amely egy győzelemmel a csoportot is behúzta volna, amire előtte legutóbb 1998-ban volt képes. Az Eagles viszont óriási meglepetésre viszonylag sima győzelmet aratott, 23–7-re nyert. Garcia jól játszott, a védelem megálljt parancsolt Tony Romoéknak, az Eagles pedig a meccs mellett az NFC keleti csoportját is megnyerte.

„Boldog karácsonyt, Philadelphia!” – zárta le a meccs utáni interjúját Garcia, ezzel a mondattal pedig örökre belopta magát a szurkolók szívébe. Olyannyira, hogy nem sokkal később valaki egy őt ábrázoló pólót húzott a philadelphiai Rocky Balboa-szoborra.

Az Eagles végül egy meccset a rájátszásban is meg tudott nyerni, a New Orleans Saints ellen azonban már elvérzett. Ez viszont nem gátolta meg azt, hogy Garcia legendává váljon a városban, és a szurkolók egyik kedvence legyen a mai napig. Carson Wentz 2017-es sérülése után például többen felvették a kapcsolatot az akkor 47 éves Garciával, hogy megkérdezzék, nem ugrana-e be néhány meccs erejéig.

Valódi karácsonyi csoda

A következő találkozó kivétel az összeállításban, mert nem december 25-én, hanem szenteste játszották, ugyanakkor olyan különleges, hogy nem lehetett kihagyni. 2016. december 24-én a Cleveland Browns az akkor még San Diegóba való Chargerst fogadta. A Browns sorozatban 17 meccset veszített el, és 0–14-gyel állt az évben. A szurkolók már a 0–16-os parádét tervezgették, hogy „megünnepeljék” a nyeretlen szezont, amivel korábban csak a Detroit Lions szégyenkezhetett még 2008-ban.

A csapatnak azonban más tervei voltak, a negyedik negyedre 20–17-es előnnyel fordult. A Chargersnek először 3:45 perccel a találkozó vége előtt volt lehetősége az egyenlítésre, de a híresen rossz speciális egysége hozta a szokott formáját, és Josh Lambo 32 yardos rúgását Jamie Meder blokkolta. A veszély viszont még nem hárult el, az utolsó másodpercekben Lambo ismét próbálkozhatott, ezúttal 45 yardról. Ezúttal blokkolni nem sikerült, de a labda a kapu mellett süvített el ahogy az óra lepörgött.

Játékosok és szurkolók egyaránt eksztázisban ünnepelték az oly régóta várt győzelmet, az ember úgy érezhette, bajnoki címet nyertek. Ezt a csapat akkori baloldali tackle-je, Joe Thomas is megerősítette a meccs után: „Rengeteg boldog embert láttam az öltözőben, miközben azt mondogattam magamnak, nem kellene ennyire örülnöm, nem olyan nagy dolog ez. Nem akarom azt mondani, hogy ez volt a mi Super Bowlunk, de az volt. Láthattátok, milyen izgatott volt mindenki. Csak azt kerestem, kit tudnék megölelni, nagyon boldog voltam, az biztos. Valóban megszállt minket a karácsony szelleme.”

A győzelmet felértékeli, hogy a Browns ezután ismét 17 mérkőzést veszített el sorozatban, és 2017-ben végig nyeretlen maradt. A vereségsorozat a 2018-as év első fordulójában szakadt meg, amikor döntetlent játszott a Pittsburgh Steelers ellen, a következő győzelemre azonban egészen 2018. szeptember 20-ig kellett várniuk a szurkolóknak. Nem voltak tehát egyszerű évek ezek a clevelandiak számára, de 2016 karácsonyán legalább egy kis okuk volt az ünneplésre.

A Makulátlan Benyújtás

A 2016-os karácsony igazán emlékezetesre sikerült az NFC északi csoportjában szereplő csapatok számára, ugyanis egy nappal a Browns győzelme után a Baltimore Ravens látogatott a Pittsburgh Steelers otthonába, hogy kvázi csoportdöntőt játszanak. A Steelers egy győzelemmel bebiztosíthatta a divízió megnyerését, míg a Ravens a saját kezébe vehette a sorsát, ha legyőzi riválisát.

A találkozó tehát nem kevés izgalommal kecsegtetett, és meg is felelt az elvárásoknak. A Ravens 20–10-es előnyre tett szert, a Steelers két touchdownnal megfordította a meccset, majd kevesebb, mint két perccel a vége előtt Kyle Juszczyk találta meg a Pittsburgh célterületét, ezzel 27–24-es előnyhöz juttatva a Baltimore-t. Az óra egy perc 18 másodpercet mutatott, amikor a Steelers támadói megkapták a labdát, öt játékkal és egy perc négy másodperccel később pedig már a Ravens négyyardos vonalánál jártak. Ekkor Ben Roethlisberger a kedvenc elkapóját, Antonio Brownt vette célba, aki hatalmasat küzdve, két védővel a nyakán nyújtotta be a labdát a célterületre. Mivel a Steelersnek már nem volt időkérése, ha ez nem sikerül, szinte biztosan nem maradt volna idő még egy játék elindítására, így viszont megnyerte a mérkőzést.

A játékot később A Makulátlan Benyújtás névre keresztelték, utalva Franco Harris 1972-es játékára, ami A Makulátlan Elkapás néven vonult be a történelembe. Brown mozdulata egyébként majdnem egy napra esett Harrisével, ugyanis a Steelers egykori legendája december 23-án mutatta be minden idők egyik legfontosabb játékát, a két play között tehát két nap híján pontosan 44 év telt el.