Marc Guéhi – íme, az út, amelyen eljutott Abidjanból az angol védelem közepébe

Hogy azért Angliában is úgy gondolhatják, a szomszéd fűje mindig zöldebb, arra az újkori Chelsea a remek példa, amelyik tucatjával mondott már le a saját neveltjeiről, és igazolt helyettük szerte a világból klasszisnak gondolt futballistákat – jóllehet, ugyanarra a szintre az övéi is eljutottak volna, ha él velük szemben a türelem. A könnyen elengedett tehetségek sora, kezdve a már 14 éves korában elküldött Declan Rice-től az ugyancsak régóta válogatott Nathan Akén és Tammy Abrahamen át Dominic Solankéig, igen széles. De mind közül talán Marc Guéhi elküldése fájhat manapság a legjobban a Stamford Bridge-en, egyrészt mert a Harry Maguire kiesésével a háromoroszlánosok biztos kezdőjátékosává váló középső védő még mindig csak 23 éves, másrészt mert azon a poszton szerepel, amelyik – főként Thiago Silva elköszönésével – korántsem megoldott a Chelsea-ben. Azt például teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az egyaránt Monacóból igazolt Axel Disasi, Benoit Badiashile kettős mindkét tagjánál jobb Guéhi, pechjére azonban Cobhamben nevelkedett, és nem valamelyik francia akadémián…

A Stamford Bridge-en persze az azonnali siker reményében szokás kialakítani a mindenkori játékoskeretet, 2020-ban, a 20. születésnapja előtt álló Marc Guéhinek nem is jutott még abban hely – kölcsönadták inkább a Swansea-nak. A tavaszi félszezont, amelyet keresztülvágott a koronavírus-járvány, és amelyik személyes gyötrelemmel is járt – az első öt meccsén bizony hibázgatott, a következő négyen ezért aztán pihent, mígnem beütött a pandémia –, követő első teljes idényében 40 Championship-meccsen szerepelt a Steve Cooper dirigálta walesi együttesben; immár a védelem oszlopaként, roppant stabil pontként, abban a csapatban, amelyik a harmadik legkevesebb gólt kapta, a rájátszást érő negyedik helyen zárt, és csak a play-off fináléjában a Brentfordtól elszenvedett vereséggel maradt le a Premier League-ről. 

Két évvel később, 2022 márciusában hívta meg először Gareth Southgate az angol nemzeti tizenegybe, immár pedig 14 válogatott fellépéssel büszkélkedhet. Most szerepel azonban először nagy tornán, a szövetségi kapitány pedig a bemutatkozó, Szerbia elleni meccse után nem győzte dicsérni:

„Nagyszerűen olvassa a játékot, jól bánik a labdával, kellően agresszív a párharcokban. Ez volt az ő vizsgája a nemzetközi színtéren, és igencsak meggyőzően teljesített.”

Nem mintha bárkiben is támadhatott volna kétség az alkalmassága felől. Egyrészt mindig is nagyon érett futballistának számított, korát meghazudtolóan érettnek, másrészt tudja ő jól, milyen világversenyen válogatott meccseket vívni, mégha nem is a felnőttek közt, hanem az utánpótlás-válogatottakat végigjárva. 2017-ben a csapatkapitánya volt az U17-es Európa-bajnokság döntőjében Spanyolország ellen csak tizenegyesekkel elvérző együttesnek, amely vereség felettébb érzékenyen érintette, és amelyet a lehető legsürgősebben igyekezett korrigálni. Öt hónappal azután rendezték a korosztály világbajnokságát Indiában, ő pedig minden egyes csapattársában tudatosította, ez kell legyen az ő megváltásuk. (Már csak vallásos neveltetése miatt is használta ezt a szót.) Roppant elszántan érkezett meg a vb-re felkészítő edzőtáborba, azzal az eltökélt céllal, hogy a peches Eb-végjátékot kijavítják. Úgy is lett. A csoportkört három győzelemmel és 11–2-es gólkülönbséggel abszolválta Anglia, a kieséses szakaszban Japánt, az Egyesült Államokat, Brazíliát, végül pedig Spanyolországot győzte le – az 5–2-es finálébeli diadallal alaposan visszavágva az Eb-ért. Abból a csapatból egyébként Phil Foden és Conor Gallagher is tagja a jelenlegi Eb-keretnek (tudása alapján pedig Jadon Sancho, Callum Hudson-Odoi és Emile Smith Rowe is az lehetne). Foden és Guéhi nemhogy tagja, kezdő játékosa a válogatottnak.

Ezzel azért lehetne vitatkozni, de kétségtelen, újabb nagy esély előtt áll Anglia azzal, hogy olyan kedvező ágra került.

„Ezen a szinten nincs olyan, hogy kedvező sorsolás – tiltakozott a védő. – Minden ide eljutó csapat roppant nehéz rivális. Nekünk az a dolgunk, hogy nyugodtak maradjunk. Tudjuk, hogy sokan nem elégedettek a teljesítményünkkel, ám nekünk nem kell ezzel foglalkoznunk. Nyugodt, a feladatára fókuszáló csapat a miénk. Persze teljesíteni akarunk, mi magunk is elég nagy nyomást helyezünk magunkra.”

Az egyelőre csalódást keltő angol performanszok ellenére sem mondhatjuk azonban, hogy a Stones, Guéhi duó rosszul teljesítene a tornán, az egy kapott gól is erről árulkodik.

„Az önbizalmat jó teljesítményekkel és az együvé tartozás erősődő érzésével lehet növelni” – tette hozzá.

Meglehet, az együvé tartozást a vallásos hite is erősíti. Egyéves korában költözött a családjával Abidjanból Londonba, ahol az édesapja vezette vallási közösség előtt minden vasárnap délelőtti szertartáson dobolt.

„Az Isten imádatában nőttem fel, ma is járok templomba, a hitem az életem fontos részét képezi – mondta még a Swansea-ban futballozva. – Sőt mindent az határoz meg, a labdarúgást is; igyekszem példát mutatni, az isteni könyörületet és az ő dicsőségét hirdetni.”

A tanulás sokig megelőzte a futballt, úgy egészen 15 éves koráig. A korosztályos válogatottaktól érkező meghívókkal azonban némileg módosult a sorrend.

„Mindig is komoly gondolkodású fiú volt, nagyon elszánt, rendkívüli mód tudott koncentrálni arra, amit épp csinált – idézte fel a The Athleticnek Guéhi gyerekkorát az őt a Cray Wanderersben edző, és a Chelsea megfigyelőjeként is dolgozó, a neveltjét már nyolcévesen oda terelő Steve Owen. – Olykor mondtam neki, menj előre, élvezd egy kicsit a játékot. Nem, én védő vagyok, felelte, maradok hátul.”

A pályán mindig tudott viselkedni, ha nem is beszélt túl sokat a gyepen vagy az öltözőben, a példamutatása miatt mindenki vezérként gondolt rá. Az U21-es válogatottban is a felkarjára húzhatta a csapatkapitányi karszalagot, aztán a Crystal Palace-ban is megkapta – már 21 éves korában, mindössze hét hónappal azután, hogy a Chelsea-ből 18 millió font ellenében a Selhurst Parkba igazolt. Elsőre azonban ellentmondott Patrick Vieira döntésének.

„A tapasztalt palace-os csapattársaim előtti tiszteletem jeléül nem fogadtam el elsőre a jelölést – fogalmazta meg később. – Úgy éreztem, vannak ott olyanok, akik nálam nagyobb karriert tudhatnak maguk mögött, régebb óta játszanak felnőtt szinten, és sokkal régebben tagjai a klubnak. Szóval körbe kellett járnom a csapatot, megtudni, mit gondolnak arról, ha egy fiatalabb srác tölti be a kapitányi posztot.”

De ahogy Luka Milivojevicsnek és James McArthurnak sem volt ellenvetése, Guéhi büszkén húzhatta magára a karszalagot.

(Forrás: BBC)

Nem csak Patrick Vieira tartotta olyan sokra, a vele U17-es vb-t nyerő Steve Cooper szintén: a Swansea edzőjeként kölcsön is vette a Chelsea-től.

„Nagyon mély gondolkodású fiatalember, határozott értékrenddel – mondta a Nottingham Forest korábbi trénere. – Nyugodt típus, aki mindig tisztán látja, mi történik körülötte. Ha azt mondtam neki, Marc, üljünk le beszélgetni, ő jegyzetekkel és videóklippekkel érkezett, és szinte ő irányította a diskurzust.”

Ez a határozottság mutatkozik meg a játékában is, a szereléseinél, a közbelépéseinél, a légipárbajainál, a test a test elleni játékában, és ez tette látványossá a futballját még a Swansea-ban, ahol gyakorta előre törhetett labdával a lába előtt. De minden védői erény meghatározója a játékintelligencia, ezt vallja legalábbis Guéhi, amikor Paolo Maldinitől idéz: „A Milan legendája mondott valami olyasmit, hogy ha szerelned kell, az azt jelenti, nem helyezkedtél jól. Ha egy védőről azt gondolják, semmit nem csinált az egész meccsen, az azt jelenti, nagyszerűen tette a dolgát. Előfordul persze, hogy muszáj látványosan szerelve mentened, de az a legjobb, ha láthatatlan tudok maradni egy meccsen.”

Ebben az angol csapatban nehéz azért ezt megvalósítani, de ha az egyetlen kapott gólra gondolunk, vagy arra, micsoda kritikaözön zúdul az angol középpályára, illetve támadósorra, miközben a védelem közepe egyáltalán nem téma, kijelenthetjük, sikerült neki.

Kiemelt fotó: Transfermarkt