Marcos Senna, aki brazil idegenlégiósból lett spanyol Európa-bajnok

Marcos Antonio Senna da Silva már szülőhazájában, Brazíliában is ismert játékos volt, és bár több klubváltáson is keresztülment karrierje elején, kerettagja volt annak a Corinthiansnak, amely 1999-ben megnyerte a bajnokságot, egy évvel később pedig a FIFA által rendezett klubvilágbajnokságot is. Már ekkor több európai klub érdeklődött iránta, de a nagy ugrás csak két év és két brazil csapat megjárásával (Juventude, Sao Caetano) később következett be.

Irány Európa

Senna játékjogát a Villarreal CF vásárolta meg egy olyan transzfer keretében, amely akkoriban sokakat nem hozott lázba, hiszen hiába volt célpontja több európai klubnak is a brazil középpályás, se kifejezetten nagy tehetségnek, se sztárjátékosnak nem volt tekinthető, így gyakorlatilag ismeretlenként kellet megdolgoznia a szakma és csapata elismeréséért.

A brazil légiós pedig élt is a lehetőséggel, nem is akárhogyan, hiszen nem csak a Villarrealban, de a nemzetközi labdarúgásban is a kétlábas, rendkívül jól passzoló, magas játékintelligenciával rendelkező, rendkívül taktikusan futballozó mélységi irányító középpályás egyik korai képviselője volt.

A Villarreal akkori, rendkívül ambiciózus projektjébe tökéletesen illeszkedett egy ilyen innovatív játékos, akit spanyolországi pályafutása során olyan karakterek vettek körül, mint Quique Álvarez, Juan Román Riquelme, Diego Forlán, José Mari vagy Santi Cazorla. 2005-ben ez a rendkívül jó garnitúra a harmadik helyen végzett a LaLigában, egy idénnyel később pedig a BL-elődöntőig is eljutott.

Az évek alatt Marcos Senna emblematikus figurájává vált a Sárga Tengeralattjárónak és az előbbiekben felsorolt karakterisztikái mellett páratlan rúgótechnikájáról is híres lett, számtalan bombagóllal örvendeztette meg a szurkolókat, ezek közül is kiemelkedik a 2008. április 27-én a Real Betis ellen szerzett félpályás találata, amit ő maga is élete góljának tart.

A meggyőző teljesítményre természetesen európai sztárklubok is felfigyeltek: 2006-ban már négy éve erősítette a Villarrealt, amikor a Manchester United rendkívül csábító ajánlatot tett mind a játékos, mind a klub számára.

Úgy tűnt, hogy a felek mindenben megegyeznek, a transzfer azonban a hosszas tárgyalásoknak ellenére sem történt meg, Senna pedig ezután nem is gondolkodott többet a klubváltáson, hűsége jeleként nem sokkal az eset után hároméves szerződéshosszabbítást írt alá.

Idegenlégiósból nemzeti hős

A 2006-os esztendő más okból is kiemelten fontos volt Senna karrierjében. Akkor kapta meg a spanyol állampolgárságot, ami megnyitotta számára a nemzeti csapat kapuját is. „Abban az időszakban rendkívül nehéz volt bekerülni a brazil válogatottba, nekem sem volt igazán sok esélyem rá. Luis Aragonés hívására fogadtam el a spanyolok meghívóját, a családom pedig támogatott a döntésemben” – nyilatkozta akkor a nagy lehetőségről.

Senna így közvetlenül a 2006-os németországi világbajnokságot megelőző mérkőzéseken húzhatta fel először a La Roja mezét, majd kerettagként ott lehetett a tornán is. A háromból két csoportmérkőzésen játszott, Ukrajna ellen kezdőként számított rá a szövetségi kapitány, és végig is játszotta a mérkőzést. Különösen nagy érdem volt ez, hiszen az idő tájt a spanyolok középpályássorát olyan klasszisok alkották, mint Xavi, Xabi Alonso, Joaquín vagy David Albelda. A válogatott aztán a legjobb 16 között gyorsan el is búcsúzott a tornától a franciák ellen 1-0-ra elveszített találkozó után, Senna pedig a következő csaknem két évben mindössze egyszer léphetett pályára a nemzeti csapatban.

Jókor lenni jó helyen, talán így jellemezhető legjobban az ezt követő időszaka a válogatottat tekintve, hiszen 2008-ra újra visszakerült a keretbe, így utazhatott az abban az évben megrendezett Európa-bajnokságra. A kontinensviadalon aztán kirobbanthatatlanná vált a kezdőből: a görögök elleni, tét nélküli csoportmérkőzésen szimplán pihenés céljából maradt a padon, a többi találkozón azonban minden egyes percet a pályán töltött.

A spanyolok Fernando Torres gyönyörű góljával megszerezték a hőn áhított trófeát, Senna pedig csapattársaival együtt nemzeti hőssé vált.

A sors fintora, hogy utolsó válogatott mérkőzését pont az ellen a francia válogatott ellen játszotta 2010 márciusában, mely négy évvel azelőtt elbúcsúztatta a spanyolokat a vb-n. Senna 28 mérkőzésen képviselhette második hazáját, amelynek nemzeti csapata négy hónappal később világbajnokságot nyert Dél-Afrikában.

Kapitány és legenda

Senna érdekes története nem csak a válogatott szintjén, de az egész spanyol futball közegében nagy jelentőséggel bírt. A Villarrealban gyorsan a szurkolók kedvencévé vált, 2006-ban még a csapatkapitányi karszalagot is megörökölte Quique Álvareztől és érdemes megjegyezni, hogy utódja később Bruno Soriano lett, aki szintén emblematikus alakja a Villarreal történelmének.

A 19-es mezszámmal a hátán Senna összesen 11 évet töltött el a klubnál, ez idő alatt 357 mérkőzésen lépett pályára, melyeken 33 gólt szerzett és 16 gólpasszt osztott ki.

2013 nyarán az Egyesült Államokba szerződött, a NASL-ben (nem keverendő össze az MLS-szel) szereplő New York Cosmosban folytatta. Onnan tért vissza 2016-ban szeretett klubjához, ahol azóta is a klub egyik legendájaként dolgozik.

„Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi évig játszhatok egy ilyen együttesben, az itt töltött idő egy valóságos álom volt számomra. Annak idején még én sem tudta pontosan hová kerülök és hogy milyen klub a Villarreal, manapság azonban már mindenki ismeri ezt a várost és a csapatot, én pedig büszke vagyok rá, hogy részese lehettem ennek a meghatározó fejlődésnek” – értékelte sikeres pályafutását 2016-ban.