Marcus Smarttal a csapat szívét és lelkét cserélte el a Celtics

Marcus Smart elképesztően megosztó játékos, még a Celtics-szurkolók körében is, és valójában soha nem tudták őt a helyén kezelni. Az egyik tábor minden rosszért őt tette felelőssé, minden vereség után őt akarták először kitenni a csapatból. A másik oldal ezzel szemben valódi klasszisként, igazi húzóemberként tartotta őt számon, ami bár szintén nem teljesen igaz, mégis sokkal közelebb áll a valósághoz, mint az az álláspont, hogy Smart egy egyszerű, színészkedő kutyaütő.

Szív és lélek

Smart kilencéves bostoni karrierje során a gyakran ész nélkül játszó forrófejű fiatalból szép lassan a Celtics megkérdőjelezhetetlen vezérévé vált. Bár a hivatalos titulust soha nem kapta meg, mindenki pontosan tudta, hogy ő a de facto csapatkapitány. Ő volt az, aki egy-egy rossz sorozat után kizárta az újságírókat az öltözőből, majd helyretett mindenkit, akinek nem volt rendben a mentalitása.

Talán nem véletlen, hogy a Bostonba érkezése óta minden évben rájátszásba jutott a Celtics, pedig a kezdeti időszakban egészen förtelmes keretek voltak körülötte. Smart azonban bárkivel is játszott együtt, mindig kérdés nélkül végezte el a piszkos munkát, és sorozatban szállította a győztes játékokat, legyen ez egy hatalmas vetődés egy szabad labda után, vagy esetleg egy jó ütemben kiharcolt támadófault.

Ez a mentalitás egyébként is nagyon közel áll nemcsak Boston városához, de a Celtichez is. Smart megtestesített minden tulajdonságot, amik naggyá tették a klubot. Ezt mutatja a Tommy Award örökranglistán elfoglalt előkelő harmadik helye is.

Smart kilencéves karrierje alatt 98 pontot szedett össze ezen a listán, ezzel a harmadik helyen áll, mindössze Paul Pierce és Rajon Rondo előzik meg. Ez a hozzáállás tette őt az elmúlt évek Celticsének egyik legfontosabb szereplőjévé, és ezzel a hozzáállással érdemelte ki a csapat szíve és lelke titulust.

A Celtics tehát elcserélte a csapat szívét, amivel önmagában nem is lenne feltétlenül gond, ha látszódna egy utód, aki átveszi a stafétát. A jelenlegi keretben azonban senki sem tűnik alkalmasnak arra, hogy Smart szerepét egy az egyben betöltse. Így pedig hiába lett övék a liga egyik legtehetségesebb csapata, ha nincs senki, aki a nehéz helyzetekben össze tudja őket kapni.

Mi hiányzik majd a pályáról?

Smart ráadásul nemcsak a kevésbé megfogható dolgokban volt erős, a pályán sem lesz könnyű pótolni. Egyrészt azért, mert a csapat legjobban passzoló játékosát cserélték el, ezen a téren pedig eddig sem volt ideális a Celtics kerete, és még kevésbé látszik a pótlás, mint a vezérszerep esetében. Igaz, még van muníciójuk egy csere nyélbeütésére, és akár még az is előfordulhat, hogy Smarthoz képest előre tudnak lépni, de egyelőre erre nem sok esély mutatkozik.

Ezen felül egy elit védőt is elveszítettek, Smart legnagyobb hozzáadott értéke a pályán a kimagasló védekezése, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a 2021–22-es szezonban az NBA legjobb védőjátékosának választották, pedig ez tradicionálisan a magasemberek díja. Egytől ötig minden poszton legalább átlag feletti védőjátékos, ami a Celtics védekezésének meghatározó részét képezte. Ezáltal ugyanis könnyedén tudtak váltani minden elzárásnál, mert akkor sem volt tragédia, ha az irányítójuk véletlenül egy centerrel került szembe. Ez az adottság rendkívül kellemetlen ellenféllé tette a Celticset, most azonban úgy néz ki, a védekezésük sokoldalúsága legalább egy fokkal csökken.

Persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy Jimmy Butler szintjén játszik a sorsdöntő pillanatokban, ugyanakkor évek óta a második legjobb clutch-mutatókat produkálta a Celticsben Jayson Tatum mögött. Mindezt ráadásul borzasztó konzisztensen tette, az idei rájátszásban is szinte minden meccsen a csapat második, harmadik legjobb teljesítményét nyújtotta, ami különösen értékes, ha megvizsgáljuk, milyen hullámzóan játszottak a csapattársai. Ha pedig ez nem lenne elég, egész pályafutására jellemző volt, hogy ahogy a Celtics haladt előre a rájátszásban, úgy javultak fel a számai.

(Forrás: masslive.com)

Ez csak üzlet

Gyakran halljuk a profi sportban, hogy ez színtiszta üzlet, ahol nincs helyük az érzelmeknek, és ha egy cserétől jobbá válik a csapat, akkor azt meg kell lépni, ugyanakkor a sikerek mellett az sem mellékes – a szurkolók számára legalábbis semmiképp – hogy kik alkotják a csapatot. Ráadásul amíg emberek játsszák a játékot, nem lehet pusztán számokkal leírni valaki hozzáadott értékét, Smart pedig az ilyen játékosok prototípusa még úgy is, hogy a statisztikák is rávilágítanak a fontosságára. Azt is meg kell viszont említeni, hogy Smart, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem tartozik az érinthetetlen kategóriába, és nem is szabad így gondolni rá, ugyanis nála sokkal jobb játékosokat is cserélnek el minden szezonban.

Az viszont vitathatatlan, hogy az elcserélése igencsak kockázatos húzás volt Brad Stevens general managertől, mert bár Kristaps Porzingis érkezése valóban elképesztő haszonnal kecsegtet, amíg a keletkezett űrt nem sikerül betölteni, nehéz belelátni ebbe a csapatba a bajnokesélyest. Márpedig ezt a húzást egyedül az mentheti meg, és csak akkor fog megbocsátani a szurkolótábor, ha 11 hónap múlva Bostonba kerül a Larry O’Brien trófea. Igaz, valószínűleg keserédes lenne a bajnoki cím, ha pont az első Smart nélküli szezonban sikerülne megnyerni.

Smart volt a Boston első választása a Kevin Garnett–Paul Pierce–Ray Allen időszak után, reményt adott, hogy a klub ismét a siker útjára léphet, a korábban is említett okok miatt pedig hamar a belopta magát a szurkolók szívébe. De nemcsak a pályán, azon kívül is meghatározó tagja volt a közösségnek, táborokat szervezett, daganatos gyerekeket támogatott és nem nagyon volt olyan jótékonysági esemény, ahol ne jelent volna meg. Bostonra folyamatosan úgy hivatkozott, mint a világ legjobb városára, és nem titkolt célja volt, hogy egész karrierjét ott töltse, így nem meglepő, hogy sokkolta a csere híre.

A történet egyetlen pozitívuma talán az lehet, hogy sikerült egy olyan csapatot és egy olyan várost találni neki, ahol megbecsülik, és ugyanakkora közönségkedvenc válhat belőle, mint Bostonban. Memphisben ugyanis nagyon kedvelik a hozzá hasonló figurákat, és a történelem azt mutatja, hogy tudják is őket értékelni. Bostonban pedig reménykedhetnek, hogy Porzingisszel összejön a hőn áhított bajnoki cím, mert ha nem, azt nagyon nehéz lesz megmagyarázni a szurkolóknak.

Kiemelt fotó: USA Today Sports