Marko Arnautovic, az osztrákok veterán fenegyereke

Fenegyerek:

„Olyan ember, aki mindenféle módon – olykor esztelenségeket is elkövetve – meg akarja mutatni, hogy ő többet mer, mint mások; meghökkentően vakmerő.”

Az internetes enciklopédiában ez a definíció szerepel, pedig elég lenne csak azt odaírni: Arnautovic. Elvégre az Ausztria színeiben Eb-szereplő, szerb apa és osztrák anya gyermekeként 35 éve Bécsben megszülető csatár egész pályafutását végigkísérték az „esztelen” balhék.

Az sem lehetett véletlen, hogy gyerekkorában négy bécsi klubot, az Floridsdorfer AC-t, az Austriát, a First Viennát és a Rapidot is megjárta hat év alatt, pedig nehezebb természetét igyekeztek mindenhol tolerálni. Későbbi botrányai pedig már jól dokumentáltak.

A 2021-ben rendezett Európa-bajnokságon tört ki a legutóbbi skandalum. Történt, hogy az Észak-Macedónia elleni meccsen találata után, amellyel beállította a 3–1-es végeredményt, Ezgjan Alioskinak azt üvöltötte gólörömében:

„És az albán anyádat is megb…om.”

Igazán tapintatos megfogalmazás. Az albán származású Alioskinak szánt üzenet nyilvánvalóan a Koszovó kapcsán egymástól eltérő szerb és albán álláspontokból fakadt, persze az ellenfél, valamint az UEFA tetszését sem nyerte el különösebben. És bár félő volt, hogy Arnautovicot alaposan elmeszelik, és nem szerepelhet már azután a tornán, az európai szövetség végül – nem tapasztalva rasszizmust a játékos kirohanásában – egymeccses eltiltással sújtotta.

Arnautovic persze sietett mindenkitől bocsánatot kérni:

„Elhagyta tegnap a számat néhány forró fejjel kimondott szó, amiért szeretnék elnézést kérni, főként az észak-macedóniai és albán barátaimtól. Valamint szeretnék egyértelműsíteni: nem vagyok rasszista! Majd minden országban vannak barátaim, és kiállok a társadalmi sokszínűség mellett. Aki ismer, tudja, hogy ilyen vagyok.”

A közösségi oldalára kitett üzenetében igyekezett magát tisztára mosni, és nem is szabad kételkednünk igazában. De hogy nagyon hülye tud lenni, azzal nyilván ő maga is tisztában van.

Sajnos azonban nem az első eset volt ez, amikor rasszizmussal vádolták. Még a holland FC Twentében játszott 2009 márciusában, amikor az ottani szövetség vizsgálódni kezdett ellene amiatt, ahogyan a Willem II fekete bőrű védőjével, Ibrahim Kargbóval beszélt. És ha a vizsgálat nem is tudta bebizonyítani, hogy az „n” betűvel kezdődő szóval illette volna ellenfelét, klubja a következő szezonban kölcsönadta. Mondjuk az Internek, oda meg aligha száműzni szokták a játékosokat. De többet nem játszott a Twentében – az akkori egyetlen milánói szezonjában is csak három bajnokin, összesen 56 percet. Arra meg aligha sokan számítottak, hogy 34 éves korában kölcsönben még visszatér Itália elsőszámú klubjába, és (többnyire csereként) 27 meccsen szerepelve, öt gólt szerezve ünnepelhet bajnoki címet.

Amikor először járt ott, José Mourinho dirigált, ő meg nem híve a fegyelmezetlenségnek. Januárban tette be először a csapatba, egy Chievo Verona elleni bajnokin, de már az sokakat meglepett, hogy a keret tagja, mert azt lehetett gondolni, az Inter a télen visszaküldi Enschedébe. A portugál rövid magyarázattal szolgált Arnautovic kapcsán:

„Marko fantasztikus srác, a hozzáállása azonban olyan, mint egy gyereké. Mario Balotelli a legjobb barátja, nagyon hasonlóak is. Nem könnyű velük…”

Következő állomáshelyén, a Werderben sem volt könnyű vele az élet.

„Öntörvényű ember, amit annyira nem kedvelnek itt Brémában

– figyelmeztette idejekorán a csapatkapitány Torsten Frings. –

Túl sokat veszekszik, túl sokat ellenkezik, és jó lenne, ha rálelne arra a viselkedésformára, ami nem tűnik ennyire arrogánsnak.”

A mindjárt a nyári felkészülésben megfogalmazott mondatokat az váltotta ki, hogy Arnautovicnak nem tetszett a vezetőedző Thomas Schaaf egy döntése, összeszólalkozott vele, dühében elrugdosta a labdákat, a büntetésből rá kirótt fekvőtámaszokat pedig nem volt hajlandó végrehajtani. Akkor úgy tűnt, hiába az érte kifizetett hatmillió euró, nem lesz hosszú életű brémai karrierje. Mégis lehúzott ott három szezont, de hogy a vége se legyen sima, 2013 áprilisában ismét hallatott magáról. Két nappal a Bayer Leverkusen elleni meccse előtt hajnali háromkor gyorshajtásért állították félre a rendőrök – nem egyedül őt, a holland Eljero Elia követte autójában –, a kiesés elkerüléséért küzdő klubja pedig nem hunyt szemet az eset felett: felfüggesztette, és csak az utolsó két fordulóban tért vissza a pályára.

Azért nem csak a jardban hagyott nyomot. 84 brémai bajnokiján szerzett 16 gólja és 13 gólpassza ha nem is briliáns teljesítmény, szódával elmegy.

A Stoke City még azon a nyáron kétmillió fontot fizetett érte, a PL-csapat trénere, Mark Hughes pedig nagyon kedvelte.

„Mások is hamar meglátják majd, micsoda tehetség

– nyilatkozta az akkor 24 éves kiválasztottjáról. –

Technikailag kiváló, nagyon kellett a csapatunkba egy ilyen erős és gyors futballista. Ég a vágytól, hogy megmutassa magát Angliában.”

Októberig kellett várni arra, hogy úgy istenigazából megvillanjon: az Old Traffordon varrt fel a jobb felsőbe egy szabadrúgást, a szünet előtt azzal vezetett 2–1-re a Hughes-csapat. Végül 3–2-re kikapott, de a meglehetősen jónak nevezhető kilencedik helyen zárt, ahogy az azt követő két idényben szintén. Két évvel a manchesteri vereség után amúgy sikerült a Stoke-nak visszavágnia, a 2–0-s győzelemből bombagóllal vette ki a részét az osztrák: a sorfalról kipattanó labdát küldte 22 méterről David De Gea kapujába.

Abban a szezonban mintha csak a manchesteriekre specializálódott volna, három héttel korábban duplázott a Cityvel szemben, azzal nyert 2–0-ra a Bojan Krkicet, Xherdan Shaqirit, Ibrahim Afellayt is felvonultató egylet. S kicsit másképp futballozott, mint korábban Tony Pulis irányításával… Arnautovic is élt, a Stoke-ban játszott 125 bajnokiján berámolt 22 gólt, kiosztott 23 gólpasszt, s még 2016 nyarán aláírt újabb négy évre. Egy év múltán azonban a West Ham United kopogtatott, ő pedig benyújtotta átigazolási kérelmét. Annyira nem voltak ettől oda Stoke-ban, nem lehetett azonban visszatartani – ahogy egyébként a West Ham sem tudta, amikor az osztrák a fejébe vette, elmegy Kínába még több pénzt keresni. Jó, hát elsőre még sikerült meggyőzni.

Londonba igazolása után másfél évvel egy kínai klub, a hírek szerint a Shanghai SIPG csábította megaajánlattal, és bár a „kalapácsosoknak” szánt 35 millió fontos átigazolási díj sem tűnt épp rossznak, a klub meggyőzte Arnautovicot és az érdekeit képviselő testvérét, Danijelt arról, érdemes maradnia. Valamivel több dohánnyal kellett persze megkínálni, de a heti 120 000 fontra (úgy 54 millió forint) emelt fizetés egy időre legalább elégnek bizonyult. A nyárig. Akkor újra csak feltűnt a horizonton Kína, az annál is mesésebb fizetéssel, Arnautovic meg addig toporzékolt, mígnem jobbnak látták az angol fővárosban elengedni. 22 és fél millió fontot kapott érte a WHU. Hogy ő mennyit, arról csak sejtéseink vannak…

Bő két évig húzta Kínában, aztán újra komolyan futballozni támadt kedve, és a Bolognába szerződött. Motivációjára lelve produkált is két pazar szezont: előbb 14, majd tíz gólt szerzett a Serie A-ban, ami a BL-döntős Inter tetszését is elnyerte, és az elmúlt nyáron kölcsönvette. Fentebb megjegyeztük, mennyiben járult hozzá a fekete-kékek 20. scudettójához, ő azonban nem éri be ennyivel.

A 113 válogatott fellépésnél (és 36 gólnál) járó támadó Ausztriával is nagyot alkotna. És ha péntek este a lengyelek ellen kivételesen senkit nem óhajt elküldeni melegebb éghajlatra, még talán lesz is rá esélye…

Kiemelt fotó: Getty Images