Marokkó csoportelső Afrika legerősebb vb-jén

Meccsritmus – Könnyed játékból izzadós küzdelem

A már biztosan kieső Kanada kezdőjében eszközölt néhány változtatást John Herdman szövetségi kapitány, a sérüléssel bajlódó Stephen Eustaquio mellett a veterán Atiba Hutchinson és Jonathan David sem volt ott a kezdő sípszónál. Mindeközben a marokkói oldalon Walid Regragui a csoportgyőzelmet tűzte ki célul és a legerősebb csapatát küldte a pályára, beleértve a legutóbbi meccsen a himnusz alatt rosszullétre panaszkodó, a találkozót kihagyó, azóta viszont meggyógyult Yassine Bounou „Bono” kapust is.

Ennek megfelelően az észak-afrikaiak a megszokott gyors és magabiztos labdajáratással kezdték a meccset, és jól megválasztott nyomásgyakorlással hozták zavarba a legkritikusabb pillanatokban az ellenfelüket. Ebből adódott aztán Milan Borjan hibája, mely után az utolsó felkészülési meccsén a saját térfeléről gólt szerzett Hakim Ziyech csak csettintett egy „Cöcöcö, gyerekjáték!” felkiáltással, majd 30-35 méterről a kapuba emelte a labdát az őrhelyét elhagyó kapus fölött.

Próbálták a kanadaiak a megszokott bátor letámadásukat játszani, de ekkor még olyannyira nem tudták megzavarni ellenfelük higgadt gurigázását, hogy aztán Achraf Hakimi elképesztő mélységi indításával Youssef En-Nesyri verte meg sprintben két védőjét és növelte az előnyt.

Érződtek azonban már ekkor a flegmaság jelei is az afrikaiakon, a félidő végén pedig elég könnyelműen kezelték Sam Adekugbe felfutását, akinek a középre tett labdája úgy pattant meg Nayef Aguerden, hogy aztán kapusát becsapva a hálóban kössön ki, így az idei vb első öngólja egyben a Regragui által immár hatodik meccsén irányított marokkói válogatott első kapott gólja is lett egyben.

Ettől aztán a második félidőben növelték az agresszivitásukat a kanadaiak, Herdman is előállt több érdekes húzással is, Alphonso Davies például többször húzódott be a pálya középső részére, hogy a jobb szélen Junior Hoilett előtt nyílhassanak területek, majd érkeztek csereként a magasabban jegyzett kulcsjátékosok is. A hőn áhított egyenlítés azonban nem jött össze, pedig a csapat első szöglete után a 71. percben a frissen beszállt Hutchinson ragyogó fejese a keresztlécről félig már a gólvonal mögé pattant, teljes terjedelmével azonban nem ért be a célterületre, a kipattanót pedig a berobbanó Alistair Johnston közvetlen közelről a kapu fölé fejelte.

Marokkó rekordot jelentő hét ponttal zárt csoportja élén (Forrás: sportingnews.com)

Magasles – Afrikai rekorddöntések

Marokkó a győzelmével nemcsak továbbjutott, de meg is nyerte a csoportját, amit afrikai válogatott utoljára 1998-ban tudott Nigéria révén, ugyanakkor hét pontot még a földrész egyetlen csapata sem tudott gyűjteni a csoportkörben.

Így ráadásul már két csapata van a kontinensnek a legjobb 16 között, ilyesmi pedig eddig csak egyetlen világbajnokságon fordult elő, 2014-ben, amikor Algéria és Nigéria lépett tovább a csoportjából. Matematikailag még Kamerunnak is van erre esélye holnap, az viszont egy termetes csoda lenne, de Ghánának egy Uruguay ellen kiharcolt döntetlen is elég lenne az új kontinentális rekord felállításához.

A katari vb elején sokan legyintettek, amikor négy meccsen még nem találtak a hálóba az afrikai csapatok, de már akkor látszott, hogy a 3,2 PSxG-nyi lövésminőséghez társuló góltalanság csak pech lehet, most pedig már 18 szerzett gólnál tart a kontinens. A vb-rekord 19 találat, szóval ha a hátralévő legalább négy mérkőzésen még kétszer a hálóba találnak az afrikaiak, akkor még e tekintetben is új vb-rekordot állítanak fel.

Ami jó volt – Kanada megérkezett a futballbcsaládba

Annak ellenére, hogy Katarral holtversenyben a leggyengébb eredménnyel zárt a teljes vb-mezőnyben Kanada – pont nélkül és 1-7-es gólkülönbséggel –, harmadik mérkőzésükön is igen érdekes, bátor játékot vállaltak fel a juharlevelesek és mindent megtettek, hogy megszerezzék történetük első vb-pontját.

Ez most nem jött össze, de elnézve a kanadai labdarúgás fejlődését az utóbbi években, az MLS-lehetőségek kihasználását, az új kanadai liga beindítását, az európai bajnokságokban pallérozódó légiósok számának növekedését vagy a szurkolóknak a hazai rendezésű női vb-n már megkezdett felsorakozását a sportág mögött, nem nagyon lehet kétségünk afelől, hogy négy év múlva hazai pályán ennél többnek is meg kell lennie a számukra. Igaz, a jelenlegi keretből ezt többen majd csak a lelátóról nézhetik majd, köztük a korábbi nehéz időkben is csupaszív csapatkapitány Hutchinson is, de sok mostani ifjonc még komolyabb szintre kerülhet addigra.

Szüksége is lenne erre a CONCACAF régiónak, hiszen az Egyesült Államok és Mexikó mellett komoly gazdasági háttérrel és futballinfrastruktúrával rendelkező ország nem nagyon található a konföderáció tagjai között, pedig a versenyképes riválisok megléte elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy tartsák a lépést a konkurensekkel.

Ami nem volt jó – Marokkói elkényelmesedés

Ziyech és társai a meccs elején produkált laza játékukkal viszonylag gyorsan kétgólos előnyre tettek szert, ezután azonban elég alaposan belealudtak a mérkőzésbe. Ez azért nem tudható be csak a kanadai letámadás erélyességének, hanem a második félidőre bizony teljesen vissza is húzta Regragui a csapatát a saját kapuja elé, és láthatóan alig várta a meccs lefújását. En-Nesyri például gyakran jobbhátvédként bukkant fel, majd a hajrára át is állt az Marokkó az ötvédős felállásra. Így aztán a második játékrészt kapura lövési kísérlet nélkül zárták az afrikaiak, ha pedig ez a bravúros csoportkör után a kimerültség első jele, akkor bizony kemény kihívásnak ígérkezik számukra a nyolcaddöntő.

Kiemelt kép: goal.com