„Másfél éves mintán komoly fejlődést mutatnak a futballistáink GPS-adatai”

– Milyen nem várt kihívásokkal szembesült, amikor megérkezett Győrbe? 

– Mielőtt az ember elvállal egy ilyen munkát, fontos, hogy beszélgessen egy nagyot a menedzsmenttel. Meg kell ismerkedni az ambíciókkal, a célokkal, én is így tettem. Amikor Újpesten dolgoztam, már ismertem az ETO-t, erős nagycsapat volt, előbb második, majd bajnok lett. Ez a potenciál megmaradt, ezért tudtam, hogy a megfelelő szervezeti működéssel, jó filozófiával, struktúrával sikert lehet itt elérni. A legnagyobb kihívás az érkezésemkor az átigazolások rendezése volt, hiszen látszott, hogy a feljutást követően nem lesz elég 2-3 igazolás, hogy versenyképesek legyünk az NB I-ben. Összesen 8-10 új futballistára volt szükségünk, akiket végül sikerült megszereznünk. Nyolc akadémiai játékost is áthoztunk a felnőtt csapatba, tényleg komoly kihívás volt, hogy ebből az elegyből jó csapatot csináljunk. De ezt tudtam, amikor elvállaltam a munkát.

– Az újpesti és később az MTK-s időszakból, amikor asszisztens edzőként dolgozott, milyen tapasztalatokra tudott építeni? A pozitív és a kevésbé építő emlékek is érdekesek lehetnek.

– Újpestre úgy kerültem, hogy a St. Truidennél az U17-es csapat edzője voltam, illetve a második csapat asszisztensedzője – a csapat ugyanúgy a Duchatelet-család tulajdona volt, mint az Újpest. Ez volt az első profi klubom edzőként. Tudtam, hogy nagy, népszerű csapat, szép időszak volt. Az MTK-nál kedves közegre leltem, ahol a fejlesztési filozófiára nagy hangsúlyt fektettek. Onnan is pozitív emlékekkel távoztam. Amikor az ember külföldiként megjön egy országba, fontos, hogy próbáljon beilleszkedni az új kultúrába, elsajátítsa a nyelvet, a szokásokat – persze megtartva a saját értékeit. A feleségem magyar, néhány külföldi klubnál vállalt munka miatt tartott szünetet leszámítva 10 éve ebben az országban élek, mára elég jól megismertem, a beszélgetések 60-70 százalékát értem, és bizonyos mértékig beszélem is a nyelvet. Ennek segítségével megfelelően tudom kezelni a munkatársi kapcsolataimat Győrben is.

– Tavaly novemberben egy interjúban nyilatkozta, hogy az építkezés első lépcsőfoka a klubkultúra kialakítása. Mi hiányzott, és milyen elemekből áll az ETO klubkultúrája most?

– Az ETO 10-15 éve nagy csapatnak számított. Amikor megérkeztem, arra figyeltem fel, hogy az emberek egy része mintha elfelejtette volna ezt. Azt, hogy ehhez az identitáshoz milyen mentalitásnak kell társulnia. Ugyanis többek között ebben rejlik a győztes mentalitás, amikor tisztában vagy vele, hogy egy ilyen klubnál csak a legmagasabb szintű teljesítmény és a győzelem lehet a cél.

Az elmúlt 16 hónapban a klubkultúra-építés részeként azzal is foglalkoztunk, hogy ezt a mentalitást újraélesszük. Ennek alapvető eleme, hogy minden reggel, amikor bejössz dolgozni, egy százalékkal jobb akarsz lenni, mint tegnap. 

A mentalitás terén nagy változást tudunk elérni, ma merünk álmodni, de ehhez komoly teljesítményt is tudunk párosítani. Az ETO-kultúra másik fontos eleme, hogy folytatni akarjuk a saját akadémiai játékosaink beépítését a felnőtt csapatba. Ehhez fejlesztenünk kell őket, amihez optimális környezetet kell teremtenünk számukra az akadémián és az első csapatnál is. Nagyon tetszik, hogy ennél a klubnál a kultúra fontos része a fiatalok magas szintű fejlesztése és integrálása a felnőtt csapatba.

– Milyen módszerekkel zajlik ez a folyamat?

– Amikor a fiatal játékosok integrációjáról és az optimális környezetről beszélünk, talán apróságnak tűnhet, de fontos, hogy egy klub, amely fiatal játékosokat szeretne fejleszteni és integrálni, „közös nevezőn” legyen az első csapat játékosaival és technikai stábjával. Ahelyett, hogy külön étkezőink lennének, az akadémiai játékosaink és akadémiai munkatársaink ugyanabban az étteremben esznek a felnőtt játékosokkal és az első csapat technikai stábjával. Fontos az is, hogy amikor a felnőtt csapat tagjai az edzőpályára mennek, a pályák elrendezésének köszönhetően találkoznak az akadémiai játékosokkal.

Steven Vanharen (Fotó: Győri ETO)

– Kellett változtatnia abban, hogy az akadémisták és a nagy csapat játékosainak szakmai munkáját szorosan összekapcsolja?

– Igen. Óriási különbség van aközött, hogy egy fiatalt előkészítés nélkül bedobunk a mélyvízbe a felnőttek közé, vagy, hogy személyre szabott fejlesztés révén készítjük fel erre a lépésre. Az egyes játékosok eltérő ütemben érnek és fejlődnek, ezért fontos a személyre szabott fejlesztési metódus, amit ki kellett dolgoznunk.

– Az ETO úgy sikeres az NB I-ben, hogy rendszeresen pályára lép Csinger Márk (22 éves), Tóth Rajmund (21), Bánáti Kevin (20), Huszár Marcell (20) különböző csapatrészekben, van köztük húzóember is. A fejlesztő munkában milyen szükséges fázisokat kell kialakítani, hogy egy 18-20 éves fiatal játékos alkalmas legyen a profi játékra?

– Az első lépés, hogy sportigazgatóként megismerjük és aktívan kövessük azokat a fiatal játékosokat, akik potenciálisan felkerülhetnek az első csapatba. Ebben a folyamatban nemcsak én veszek részt, hanem az akadémia igazgatója és a posztonkénti képzésért felelős edzők is. Az egyéni fejlesztési projektünket irányító két tréner az akadémián is dolgozik, és ők is folyamatosan tájékoztatnak minket a tehetséges fiatal játékosok fejlődéséről. A második lépés, hogy naponta elemezzük a játékosok fejlődését. Minden játékosnak más a „fejlődési sebessége”, ezért olyan fontos a differenciálás az edzésfolyamatban. Egy gyakorlati példa: Bánáti Kevin a téli szünet után csatlakozott a csapathoz, míg Vingler Laci egy szezonra kölcsönbe került a Szentlőrinc csapatához. Ennek oka, hogy különböző pozíciók miatt a fejlődés és a játéklehetőségek is eltérőek, és a játékosok is másképp fejlődnek. Laci sokkal erősebb játékosként tért vissza, és a kölcsönadásnak köszönhetően a fejlődése garantált volt, míg Kevin is fejlődött, de más, mindkettőjük egyénre szabott módon. Az ETO-nál minden 25 év alatti játékos számára egyéni fejlesztési tervet (IDP) állítunk össze.

– Mit tartalmaz a terv?

– A játékosok heti három alkalommal kapnak egyéni képzést. Egyszer a pályán, egyszer videós elemzés formájában és egyszer a mentáltrénerrel. Külön csoportokban fejlesztjük a védőket, a középpályásokat és a támadókat. A volt válogatott védő, jelenleg asszisztens edzőként dolgozó Lipták Zoltán a hátvédekkel foglalkozik, egy volt belga válogatott játékos, szintén asszisztens edző, Bernd Thijs a középpályásokkal, Borbély Balázs vezetőedző, illetve Kelemen Bálint pedig a támadókkal. Mind nemzetközi szintű játékosok voltak, sok tapasztalatot gyűjtöttek, kiváló edzők, és nagy figyelmet fordítanak a részletekre. Íme egy példa a képességfejlesztésre. Amikor a 21 éves középpályásunk, Tóth Rajmund bekerült az ETO kezdőcsapatába, észrevettük, hogy a labda átvétele után nem fordult az ellenfél kapuja felé, és nem próbált veszélyes vertikális passzt adni, hanem oldalra vagy hátra passzolt, a biztonságos átadást választva. Először videókat mutattunk neki erről, majd elkezdtünk vele speciális gyakorlatokat végezni a pályán. Hónapról hónapra ellenőriztük, hogyan fejlődik. Ma már sokkal magabiztosabban támadja az ellenfél támadó harmadát passzokkal, ami sokkal hatékonyabb középpályássá teszi, bár jobbhátvédként is több mérkőzést játszott, ami a taktikai rugalmasságát is bizonyítja.

Mivel a többi játékos is látja a fejlődési lehetőségeket, amelyeket ez az edzés kínál, több 25 év feletti futballistánk is felkeresett minket, és kérte, hogy külön eddzük őket. 

A mentál coachunk egy nagyon speciális módszert alkalmaz, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy javítsák és optimalizálják a döntéshozatali folyamatuk minőségét és hatékonyságát. Ez egy nagyon érdekes téma, amely egyre fontosabb a gyorsuló, intenzívebbé váló modern futballban.

A győri játékosok heti három alkalommal kapnak egyéni képzést (Fotó: Győri ETO)

– A differenciált fejlesztés módszerét a Beerschotnál, a Sheffield Unitednél, az Olimpiakosznál, esetleg más klubnál látta sikeresnek, ahol dolgozott, onnan emelte át?

– A futballban minden tapasztalatból tanulsz, mint futballszakember. Voltam vezetőedző egy elit akadémián Belgiumban, vezetőedző Szaúd-Arábiában, teljesítményért felelős és asszisztens edző Magyarországon, Lengyelországban, Görögországban és Szaúd-Arábiában, valamint vezető játékosmegfigyelő és korábban sportigazgató is. Rengeteg érdekes és kiváló futballszakemberrel dolgoztam együtt, akiktől sokat tanultam, és az ETO-nál is olyan emberekkel dolgozom, akiktől sokat tanulok. Mindezek a tapasztalatok és hatások alakították ki azt a futballfilozófiát, amelyet végül sportigazgatóként kristályosítottam ki. Persze ezt a filozófiát annak a klubnak az identitásához kell igazítani, amelyiknél aktuálisan dolgozik az ember.

– Jó, hogy ide kanyarodtunk. Korábbi interjújában arról is beszélt, hogy ha kiforrott a futballkultúra, ki kell alakítani a klub futballfilozófiáját. Volt ilyen dokumentum a klubnál, vagy teljesen újat kellett készíteni? Melyek az ETO-filozófia sarokpontjai?

– Igen, a filozófia kialakítása a második fontos lépés. Nem kérdeztem, hogy összefoglalták-e korábban papíron a klubfilozófiát, szeretek tiszta lappal indulni, így könnyebb haladni. A filozófia megalkotásakor tisztán kell látnunk, mit akarunk fejleszteni, milyen elemeket akarunk beépíteni, és miért? – ezeket a kérdéseket kell ilyenkor feltenni.

A filozófiánk öt pilléren alapszik. Az első a scouting és a toborzás, a második a játékosok egyéni fejlesztése, a harmadik a klubon belüli oktatás, ami a stáb fejlesztésére vonatkozik, a negyedik a fiatalok beépítése az első csapatba, az ötödik pedig az akadémia profi működése. 

Mindezek megtervezése, menedzselése a sportigazgató feladata. A feladatok mentén, ha úgy tetszik, szeretem elvetni a magokat, és látni kikelni őket néhány hónappal később. Fontos azonban, hogy a klub tényleges helyzetéhez igazodva alakítsuk ki a fejlődés ütemét, és ott is keressük a megfelelő inputot és a megfelelő megoldást.  

– A gyakorlatban hogyan érvényesül a klubfilozófia?

– Decemberben például összegyűjtöttük a Szentlőrinchez, Budafokra és más csapatokhoz kölcsönadott labdarúgóinkat, és néhány tehetséges akadémistával kiegészülve ezek a játékosok folyamatosan az első csapattal edzettek, ebédeltek, együtt töltötték velük az időt. Megfigyelhettük, hogyan fejlődtek a készségeik, és ők is érezhették, hogy követjük a fejlődésüket, aktívan részt veszünk benne, még akkor is, ha kölcsönben vannak. Ők látják az előttük álló célt, mi pedig látjuk a bennük rejlő potenciált.

– Az ön víziója szerint a filozófia kimunkálása után a következő lépés a futballstílus megalkotása. Kevés NB I-es csapat határoz meg saját stílust. Hogyan fest az ETO-é?

– Először is, a taktikai felállásért a vezetőedző felel, de klubként fontos, hogyan mutatjuk be magunkat a világnak a futball technikai szintjén. Egy klub dönthet úgy, hogy hosszú passzokra építő stílusban játszik, ami természetesen rendben van, de mi úgy döntöttünk, hogy labdával játszó csapat leszünk, amely a szükséges agresszivitással párosul az átmenetekben és a védekezésben. Fontos ezt előre tudni, mert a játékstílus határozza meg a játékosok felkutatásának és toborzásának irányát, valamint a játékosprofilok kidolgozását. Részletes jellemzéssel alakítottuk ki taktikai, technikai, fizikai és mentális követelmények alapján a játékosprofilokat. Tavaly óta a profilokból összerakott playbook alapján igazolunk posztokra játékosokat. Természetesen az egész akkor az igazi, ha valaki meglátja a csapatunkat, és a stílusjegyeink alapján felismeri, hogy ez az ETO. Az előzetes elképzeléseim tükrében elégedett vagyok, amikor ma a csapatot nézem. A vezetőedzőnknek és a szakmai stábunknak sikerült a papírra vetett játékstílust szép játékstílussá alakítania, amelyet hetente viszontláthatunk a pályán. Természetesen ezt az előző évhez viszonyítva mondom. Továbbra is fejlődni szeretnénk.

– Szerencsésnek is mondhatjuk, hogy a Fehér Miklós Akadémia filozófiája sem áll távol az önétől, ott is a labdatartásra építenek és a lapos passzokra alapoznak labdakihozatalkor.

– Igen, ugyanakkor, ha az ETO-stílus a hosszú labdákra épülne, akkor nagy butaság lett volna a részemről, ha ennek ellenkezőjére építve akarok új stílust meghonosítani. A hagyományokat figyelembe kell venni, és tisztelni kell.

– A feljutás utáni első NB I-es évben meglepetésre rögtön magas letámadást játszott labda nélkül az ETO, amihez egészen kiemelkedő állóképesség szükséges. Sok fejlesztést igényeltek a játékosok ehhez a játékhoz?

– Igen, alaposan változtatnunk kellett a fizikai felkészítésben. Egyfelől markánsan növelni kezdtük a tréningek intenzitását, ezzel párhuzamosan az állóképességi gyakorlatokat is személyre bontva állítottuk össze, hiszen eltérő a játékosok felépítése, izomzata, tűrőképessége. Azt kell hogy mondjam, hogy közel másfél éves mintán nézve igen komoly fejlődést mutatnak a futballistáink GPS-adatai.

– Lát hiányosságot a fizikai felkészítésben más kluboknál?

– Nem a kollégák munkáját akarom ezzel kritizálni, hiszen nem tudom, ezen a téren milyen utat követnek, pusztán arra utalok, hogy ha megvizsgáljuk az NB I-es játékosok fizikai teljesítménymutatóit, és összevetjük más ligák futballistáinak mutatóival, akkor markáns különbséget látunk. Összetett munkára van szükség, hogy ezen változtasson egy klub.

Nálunk a technikai stáb szorosan együtt dolgozik a fizikai teljesítményért felelős stábbal, hogy fejlődjön a játékosok állóképessége, gyorsasága, robbanékonysága. 

Muszáj tartanunk a szintet ezen a téren, különben nem tudunk a saját stílusunkban futballozni.

– Milyen modellben igazol játékosokat a klub, a sportigazgató a scoutokkal egyeztetve házon belül irányítja ezt a munkát vagy elengedhetetlen, hogy egy profi klub külsős játékosügynökséget is bevonjon ebbe a folyamatba? Mik voltak ezen a téren az angliai, belgiumi, francia tapasztalatok?

– Mi közvetlenül nem vonunk be ügynökséget ebbe a folyamatba. El szoktam küldeni a játékosprofiljainkat az ügynököknek, ha érdeklődnek, ők pedig folyamatosan küldenek nekünk információkat játékosokról, amiket átnézünk. Ám az ETO a saját scoutjai proaktív munkájára alapoz. 30 százalékban az ügynökök küldik nekünk az elérhető játékosok profiljait, 70 százalékban a saját játékosmegfigyelőink kutatják fel a játékosokat. Mivel alaposan kimunkált playbook alapján kutatnak, ez némileg megkönnyíti a feladatukat.

– Győr vonzáskörzetében kiterjedtebb a scouting az ETO-nál, vagy más országokban is aktívan keresi a játékosokat a Győr?

– A fiatal tehetségeket Győr környékén keresik a megfigyelőink, 15-17 klubbal is szoros kapcsolatban vagyunk, sok információt kapunk tőlük a helyi futballistákról. Ők a Fehér Miklós Akadémiára kerülhetnek ideális esetben. Az első csapat scouting rendszere másképp működik. Figyeljük az akadémistáinkat, mert elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, akit ott nevelünk. Persze elemezzük azokat az országokat is, amelyek klubjai, játékosai passzolhatnak az ETO profiljába, és ahol vannak radar alatti tehetségek. Ilyen például Örményország is. A belga vagy a német piac az ellenpélda, onnan nem igazán tudnánk válogatni. A mi üzleti modellünk arra épül, hogy helyben vagy akár külföldön felfedezzünk tehetségeket, idehozzuk és fejlesszük őket, játsszanak az első csapatunkban, végül ideális esetben értékesítsük Angliába, Németországba, Belgiumba, Franciaországba.

Magyar fiatalok és sikerre éhes légiósok alkotják a Győr keretét (Fotó: Győri ETO)

– Hogyan látja a „fiatalszabályt”, lát-e erre nemzetközi példát, ami előremutató? Egyáltalán az ETO filozófiáját „megzavarta” bármilyen mértékben ez a szabály? 

– Nem, mert mi a szabálytól függetlenül is folyamatosan építjük be az akadémistáinkat a felnőtt csapatba. Hadd mondjam el, hogy mi különösen odafigyelünk a külföldön játszó fiatal magyar tehetségekre is, mert más gondolkodásra, mentalitásra tesznek szert, és gazdagodnak ezzel.

– Mondana nekem példákat?

– Nem szeretnék mások helyett dolgozni (nevet). Nagyjából húsz ilyen magyar tehetséget figyelünk, szerintem mások is ezt teszik. Elsősorban természetesen a saját akadémiánkra összpontosítunk. Visszatérve a fiatal szabályra: nekünk nincs túl nagy gondunk vele, hiszen jól működő akadémiai rendszerünk van. A szabály nem lenne rossz, ha mindenkire teljesen ugyanolyan mértékben vonatkozna, mindenkitől ugyanannyi fiatal játékpercet követelne meg. Mi folyamatosan beszélgetünk, időnként vitázunk a nemzeti sportfejlesztési intézettel (NSMI). Úgy gondolom, hogy az elkövetkező években tovább finomodik, és ha kifejezetten erre a célra alkalmazzák, akkor a fiatal magyar játékosok fejlődésének eszközévé válhat.

– Támaszkodik nemzetközi példára a magyar fiatalszabály?

– Belgiumban is hoztak hasonló szabályt, ami például ahhoz vezetett, hogy nagyon felment a belga játékosok ára.

– Ugyanez történt Magyarországon is korábban.

– Igen. Ez nem ideális. Ahogy mondtam, egy ilyen szabály fejlesztőleg hathat a fiatalokra, ha okosan használják.

– Magyar fiatalok és sikerre éhes légiósok keverékével játszik a Győr. Lát különbséget elhivatottságban, hozzáállásban, viselkedésben közöttük, ki mit tud tanulni a másiktól?

– 17 magyar játékosunk van jelenleg a keretben, több mint 90 százalékuk az akadémiánkról érkezett. Talán a fantasztikus infrastrukturális ellátottság, a csodás körülmények miatt egy kicsit el vannak kényeztetve, ráadásul sokan igen hamar profi szerződést is kapnak. Mindez nagy különbség hasonló korú külföldi akadémistákhoz képest. Az akadémiai munkatársak feladata, hogy a magas minőségű külső körülmények közepette úgy válogassák, neveljék a játékosokat, hogy fizikailag és mentálisan is készen álljanak a profi futballra, ha a tehetségük alapján eljutnak a felnőtt csapat kapujába. Tavaly nyáron nagy figyelmet fordítottunk a mentális komponensre, amikor fiatal játékosokat hoztunk az első csapat keretébe. Meg lehet nézni, milyen öltözőnk van most. Nagyon jó. A fiatal és tapasztalt játékosaink egyaránt rendelkeznek azzal a gondolkodásmóddal és hozzáállással, amelynek köszönhetően napról napra jobbak lesznek, sikerre éhesek és elszántak. Az idősebb játékosok, például Claudio Bumba és Paul Anton, példát mutathatnak és szükség esetén helyre tehetik a fiatalabbakat.

– Önnek sosem szükséges beavatkoznia?

– Előfordul, hogy be kell avatkoznunk, de ha így van, akkor mindig közösen avatkozunk be, vagyis a vezetőedző, a szakmai stáb és én megbeszéljük, hogyan fogjuk megközelíteni a kérdést, és azt is, hogy ki fog beavatkozni. Ez lehet a vezetőedző, én magam vagy a szakmai stáb egyik tagja. Volt erre példa néhány hete is. A második csapatnak volt egy mérkőzése, sok fiatal játszott az első csapatból. Rossz teljesítményt nyújtottak. A mérkőzés után összehívtam őket, és elmondtam, hogy ez a teljesítmény nem elfogadható egy ETO-játékostól. Vannak kritériumok, amelyeknek itt meg kell felelni, így nem lehet többet játszani. A fiataloknak szükségük van néha ilyen visszajelzésre is, több figyelmet igényelnek, időnként részletesebben kell nekik magyarázni. Szerintem mindig fontos a konstruktív visszajelzés. Ez normális. Tudniuk kell, hogyan haladjanak a célok felé.

– És arra is szükség van, hogy a kiválasztáskor lássák a scoutok, milyen személyiséggel állnak szemben.

– Így van. Fontos, hogy a szerződés aláírása előtt többször is találkozzunk a játékossal, hogy megismerhessük és megítélhessük őt, mint embert is. Mielőtt eljutunk az aláírásig, szót váltunk róla a volt edzőjével, adott esetben a játékostársával, akár még valamelyik szülőjével, barátjával is, hogy feltérképezzük, hogyan viselkedik a pályán kívül. Még a social media tevékenységét is figyeljük, hiszen ebből is sok minden kiderül róla.

– Hogyan fest a Győri ETO terve a következő 2-3 évre, egyáltalán milyen időtávra kellett terveket letennie a vezetők asztalára?

– Amikor elkezdtem a munkát, a menedzsmenttel közösen összeraktunk egy stratégiai teret, amelynek része egy rövid, egy éves, egy középtávú, 3 éves és egy hosszútávra szóló, 5 éves terv. Az első cél a kiesés elkerülése volt tavaly. Végül negyedikek lettünk, és még a Konferencia-ligában is mentünk 3 kört. A középtávú tervem az, hogy az első három csapat között végezzünk az NB I-ben. A hosszútávú pedig, hogy stabilizáljuk ezt a teljesítményt. Erre kell összpontosítani, nem pedig arra, hogy az első célt máris túlteljesítettük, ami miatt egyébként nagyon boldog vagyok. Ha mindenki úgy teszi a dolgát, ahogy eddig, mindent teljesíteni fogunk. Mindent köszönünk a tulajdonosoknak és a menedzsmentnek az eddigi munkáért, és azért, hogy ilyen pozitív környezetben dolgozhatunk. 

Borítókép: Győri ETO

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.