Második esély után topligás szerződés

A 2020-as években az úgynevezett target man, vagyis a klasszikus erőcsatárok már hanyatlóban vannak. A futball felgyorsult, egyre inkább a pozíciós játék a divat, vagy épp az átmenetekre építkeznek a csapatok. Ebből adódóan pedig egy hórihorgas csatár, akinek nincs meg a kellő sebessége, könnyen el tud veszni manapság. Skóciában azonban még nem ennyire látványos ez a folyamat, bár bizonyos mértékű alkalmazkodásra szükségük van a magas, fizikális párharcokra szakosodott csatároknak is a sikerességhez. Persze az egyén változása önmagában még nem elég, ha az edző és a rendszere nem teszi lehetővé, hogy kiaknázza a támadó képességeit, illetve az adottságait. Ennek láthatták tökéletes példáját a Motherwell szurkolói az előző idényben, ugyanis Thelonius „Theo” Bair nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkerüljék a kiesést, sőt az alsóházi küzdelmek során még javítsanak is a helyezésükön.

A jamaicai felmenőkkel rendelkező Bair Ottawában született, és itt is kezdte meg ifjúsági pályafutását. Szerepelt az Ottawa Royalsnál, majd a Capital United FC és a West Ottawa SC együttesében játszott, mielőtt Vancouverbe költözött volna. A Whitecaps 2015-ben szerződtette – a tartalékcsapatába –, és bizony a hórihorgas csatárnak egészen 2019 májusáig várni kellett az MLS-debütálására. Az amerikai ligában nem is igazán találta meg a számításait, első idényében még csak-csak volt kezdő is, de a második idényben egyértelműen elveszett a pad végén. Ebből is adódóan könnyedén bólintott rá 2021-ben a norvég másodosztályban szereplő HamKam kölcsönszerződésére. A 17 bajnokin összehozott négy találat aligha mondható kiemelkedőnek, de Kjetil Rekdal vezetőedző nem is azt várta tőle, hogy számolatlanul termelje a gólokat. Lekötötte a védők figyelmét, megvívta a párharcokat, amelyek után begyűjthették a társak a második labdákat, és azzal, hogy folyamatosan jelen volt a tizenhatoson belül, teret nyitott a félterületbeli játéknak. Bairről kiderült, hogy nagyon is érti a játékot, és képes hasznos tagja lenni csapatának, ha jól használják ki a képességeit. Ezért is szerződtette 2022 januárjában a skót St. Johnstone együttese, ahol Callum Davidson szerette volna a jó öreg „angol stílusban” futballozó csapatába beépíteni őt. Azonban ez nem nagyon ment, az első fél éveben alig kapott néhány percnyi lehetőséget. A folytatás hasonlóan szörnyen alakult a kanadai szempontjából, ezért 2023 nyarán a szerződése felbontása maradt az egyetlen járható út. Összesen egy gólt tudott felmutatni 38 mérkőzésen, és mindenki elkönyvelte bukott csatárnak.

Vagyis csak majdnem mindenki. Ugyanis a Motherwellnél úgy gondolták, hogy van benne potenciál, és Stuart Kettlewell vezetőedző kilobbizta, hogy kapjon egy kétéves szerződést a klubtól.

„Theo olyasvalaki, akiről úgy érzem, hogy hozzá fog járulni a sikerességünkhöz. Van tapasztalata a bajnokságban, de ami fontosabb, hogy még csak 23 éves. Úgy gondolom, hogy rengeteg lehetősége van a fejlődésre, és ezt ki kell használnunk. Hangoztattam, hogy javítani akarom a lehetőségeinket a támadósorban, és Theo megfelel ennek a célnak”

– nyilatkozta Kettlewell a kanadai csatárról. 

Mondani sem kell, hogy mennyire nem vették komolyan a legtöbben ezt az „erősítést”, mondván, hogy ha másfél év alatt egy gólig jutott a perthieknél, akkor most sem lesz belőle semmi. Nem is tévedhettek volna ennél nagyobbat a szakírók, ugyanis Bair mindent megtett azért, hogy tudjon élni a második esélyével. Rögtön a bemutatkozó mérkőzésén pontot érő gólt szerzett, majd ugyan a gólok elmaradtak, de a játéka a norvégiai időszakát idézte. Kettlewell remekül tudta alkalmazni a hórihorgas centert, akinek párharchatékonysága remek volt, és a védők figyelmének lekötését is sikeresen megvalósította. Ez utóbbi jól segítette Blair Spittalt, aki feladata szerint a második hullámban érkezett, és többnyire jó helyzetből vehette célba a kaput.

Az idény második felére fordulva volt egy hatmeccses sorozata, amelyben nyolc gólt hozott össze, és elindította az észak-lanarkshire-ieket felfelé a tabellán. Az alapszakasz végére 11 találatig jutott, majd az alsóházi összecsapások közül kettőt nyert meg Motherwell. Ezek közül előbbin duplázott Bair, a másikon pedig két asszisztot osztott ki. Remekbe szabott idénye után nem meglepő módon megnőtt iránta a kereslet. Olyannyira, hogy 2020 után ismét meghívót kapott a válogatottba, és még pályára is léphetett a Copa América bronzmeccsén. 

„Bairt sokan kigúnyolták a skót labdarúgásban a St Johnstone-nál tett első próbálkozása után, hiszen 39 mérkőzésen csupán egy gólt hozott össze. Felvonták a szemöldöküket, amikor a Motherwell egy második esélyt adott Bairnek, de rácáfolt a kétkedőkre. A kanadai válogatott játékos fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minden téren javítsa játékát. A Motherwell főnöke, Stuart Kettlewell is hatalmas elismerést érdemel, és ez meghozta a gyümölcsét. A gyengébb kezdés után Bair 2024-ben 11 bajnoki gólt szerzett, és megállíthatatlan volt”

– mondta Euan Robertson, a skót futball egyik elismert szakértője.

Most pedig, miután szerepelt a dél-amerikai kontinensviadalon, már nem is Skóciában kell jelentkeznie, hanem mehet Franciaországba. Ugyanis a Ligue 1-be frissen feljutó Auxerre szerződtette, így immár topligás játékosnak mondhatja magát a kanadai. Az 1,9 millió eurós átigazolási összeg egyáltalán nem hangzik soknak, főleg nem a nagyobb transzferdíjak mellett, de ezzel is az észak-lanarkshire-iek harmadik legdrágább eladása lett.

Az kétségtelen, hogy messze elmarad attól, amilyen tehetségnek fiatalkorában kikiáltották, azonban ha egy rögös úton is, de eljutott a legmagasabb szintre. Most már csak az a dolga, hogy ott bizonyítson, s meggyőzze Christophe Pélissier vezetőedzőt, hogy képes lesz hozzásegíteni a burgundiai együttest a bennmaradáshoz. Ha pedig ez összejön, akkor még egy világbajnoki szereplésben is reménykedhet a jövőben.

Kiemelt kép: Marty Jean-Louis / Alamy Stock Photo