Másodjára is jelentős szerepet játszott a szerencse a szerbek legyőzésében, innentől már csak formalitás az Eb-re való kijutás

Ám a szerencse faktorról sem szabad megfeledkezni. A magyar válogatott öt mérkőzést követően plusz hetes gólkülönbséggel áll csoportja élén, míg az xG differenciája csupán 1,96-os,

Természetesen ez olyan tény, amiről a szurkolók teljes joggal feledkezhetnek meg, a szakértőknek azonban nem szabad. A közösségi médiában is régi lózungok ütötték fel a fejüket. „Annak van szerencséje, aki tesz érte.” „A futballt gólra játsszák.”. A különféle haladó statisztikákban alapvetően hívő emberek egy része is elkezdett olyan húrokat pengetni, hogy ez tulajdonképpen nem is túlteljesítés, nem erőn felüli produkció, mivel annyiszor megtörtént már, hogy érdemes az adatokat háttérbe szorítani.

Nem érdemes mellőzni a statisztikát, ha valós képet szeretnénk kapni a válogatottunk játékerejéről. A kettős győzelem ellenére sem állunk a szerb csapat felett. Hiába azok a megfejtések, hogy a csapategység többet ér, mint az egyéni kvalitások, a mérkőzések folyamán ez nem teljesen köszönt vissza. Tény, hogy a magyar csapat ereje abban rejlik, hogy az aktuálisan pályán lévő tizenegy játékos zseniálisan harmonizál egymással, mind labdával, mind labda nélkül, markánsan megjelenik az a szervezettség, ami a korábbi időszakokban cseppet sem volt jellemző a válogatottra, de egyelőre még ez sem elégséges ahhoz, hogy a szerbek fölé helyezzük magunkat. Belgrádban és Budapesten is negatív xG differenciával zártunk, mindkét rangadón szignifikánsan több helyzetet dolgoztak ki a szerbek. Ez jól mutatja, hogy nem feltétlenül vagyunk erősebbek, de jelen elemzés középpontjában nem a szerb helyzetek fognak állni, hanem azok a Rossi korszakban rendszeresen előforduló magyar támadásépítések, amelyek nem csak szemet gyönyörködtetők, de a jövőre nézve is komoly bizakodással tölthetnek el minket.

Tempóelőny

A magyar válogatottnak továbbra sem első számú ismérve a kezdeményező stílus, ugyanakkor Marco Rossi szövetségi kapitányi szerepvállalása alatt egyre gyakrabban lehetünk szemtanúi annak, hogy a labdát a földön tartva, kis területen kombinálva, sok helycserét alkalmazva építjük támadásainkat. Az első gól is egy ilyen szituációból alakult ki.

(A kép forrása: M4 Sport)

Az egész támadás abból indult ki, hogy a szerbek szervezetlenül támadtak vissza. Ugyan a védőinkre igyekeztek nyomást helyezni, de egyfelől túlságosan messze voltak, másfelől üresen hagyták Callum Stylest és Nagy Ádámot is. Ennek köszönhetően könnyedén megtartottuk a labdát és elkezdhettünk építkezni.

(A kép forrása: M4 Sport)

Így jutottunk el oda, hogy Fiola Attila zavartalanul fordulhatott Vanja Milinkovics-Szavics kapujának irányába. Azonban a hozzá közel eső területekben nem volt megjátszható csapattársa, emiatt is kulcsfontosságú Sallai Roland visszalépése.

(A kép forrása: M4 Sport)

A visszalépésével egyrészt kisegítette Fiolát, ezzel biztosította a labda további biztonságos cirkulációját, másrészt kihúzta a védelemből Sztrahinja Pavlovicsot, akinek a helyére Loic Nego tempó előnyben futhatott be Aleksza Terzics díszkíséretében.

(A kép forrása: M4 Sport)

Gólig ugyan csak egyszer jutottunk el ilyen kombinációt követően, de lövésig további alkalommal is.

(A kép forrása: M4 Sport)

A 31. percben Lang Ádám elől blokkolták a szerbek a közeli passzopciókat. Azonban Sallai ezúttal is remekül lépett vissza, ugyancsak Pavlovicsot kimozgatva a védelemből és nyomás alatt is tökéletesen játszotta meg a sárga körrel területbe bemozgó Negót.

(A kép forrása: M4 Sport)

Szoboszlai Dominik szerepe külön kiemelendő, aki a build-up első fázisában még a saját tizenhatosán belül segített, majd onnan indult el Sallaival és Negóval kooperálni úgy, hogy közben egyik szerb játékos sem vette fel, mivel neki papíron a pálya bal oldali félterületében kellett volna szerepelnie. (Szoboszlai labdás fázisokban történő szabadon engedése egyértelműen teli találat. Elképesztő hozzáadott értékkel bír a labdakihozataloknál és a kis játékokban, ahol egyszerűen muszáj, hogy Sallaival egymáshoz közel helyezkedhessenek.)

(A kép forrása: M4 Sport)

Miközben Nego Szoboszlaihoz játszotta a labdát, Sallai azonnal indult a szerb védelem mögé. Pavloviccsal szemben tempóelőnyben volt, Szoboszlai labdája pedig hibátlan volt így a Freiburg támadója helyzetbe tudta hozni Kerkez Milost, aki a tizenhatos vonalánál a blokkba lőtt, de ismételten egy nagyon ígéretes akciót tudott vezetni a magyar csapat, méghozzá olyan labdajáratást követően, ami a világ bármely pályáján megállná a helyét.

Ennek fényében egy Szoboszlai-idézetnél jobb végszóval, aligha zárhatnám elemzésem: „Nem szeretnénk a másik meccs eredményétől függni, megverjük a litvánokat és akkor kint vagyunk”.

Kiemelt fotó: mlsz.hu