Másodjára sikerült disszidálni Tim Howard nagyszüleinek 1956-ban

Esther Howard (lánykori nevén Fekete Eszter) szüleivel, Fekete Pállal és Évával, valamint a másfél éves öccsével 1956. december 2-án indult el Budapestről. Az első szökési kísérletük sikertelen volt: hóviharba keveredtek, eltévedtek, így vissza kellett fordulniuk. Néhány nappal később újra megkísérelték az ország elhagyását: teherautóval közelítették meg a lezárt határt, majd gyalog haladtak tovább, közben pedig állandó veszélyben voltak a szovjet csapatok közelsége miatt – de végül sikerült elhagyniuk az országot.

A repülőgépük december végén landolt egy New Brunswick melletti katonai támaszponton – feltétlenül oda akartak érkezni, mert a nagyszülők ott laktak, ők a második világháború után menekültek el Magyarországról. A Fekete család január elején hagyta el a menekülttábort és költözött a nagyszülők lakásába, akik segítettek nekik az újrakezdésben – derül ki Lukács Csaba Büszke magyar származására című cikkéből, amely az Udvarhelyi Híradó 2014. október 24-i számában jelent meg.

Később mindketten kutatóként dolgoztak az Egyesült Államokban: Fekete Évát a Rutgers Egyetem mikrobiológiai tanszéke, Fekete Pált pedig a Johnson & Johnson gyógyszervállalat alkalmazta.

„A nagyszüleim számára élethosszig tartó küldetéssé vált, hogy elősegítsék azt a változást, ami a forradalmárok követelése volt. Ennek érdekében fórumot biztosítottak a Magyarországot elhagyó disszidensek számára és kiépítettek egy világ minden részére kiterjedő hálózatot a hasonlóan gondolkodó magyarokból. Hosszú, gazdag és csodálatos életet éltek, amely során végig szívükön viselték ezt az ügyet” – emlékezett vissza Howard egy videóban.

A kis Tim sok időt töltött a nagyszüleinél, akik sokat meséltek neki Magyarországról és a forradalmi eseményekről. „Csodálatos történeteket hallottam Budapestről, és a nagyszerű magyar ételek illata betöltötte a házunkat” – mesélte az egykori kapus. „Nagyapám rendszeresen mesélt a hadseregről, a diákmegmozdulásról, a felkelésről és a szovjetek benyomulásáról. Mesélt a gyerekkoráról és arról, hogyan nőtt fel, ezért nekem mindig csodálatos és szívet melengető gondolataim voltak arról, milyen is lehet Magyarország.”

Howard nagyszülei egyébként sokáig nem mertek hazalátogatni, mert – a családi emlékezet szerint – Fekete Pált halálra vagy életfogytiglanra ítélték a forradalmi eseményekben való részvételéért.

Az Everton FC ikonjának nagyapja 2009-ben, nagyanyja 2013-ban hunyt el. Büszke nagyszülők voltak, gyakran meséltek a szomszédjaiknak a sztárfocista unokájukról. Azt pedig, hogy a sportember mennyire kötődött hozzájuk, az is bizonyítja, hogy mindkettőjük nevét a mellkasára tetováltatta.

Kiemelt fotó: sportsnet.ca