Másodszor is megtréfálja-e a Paks az FTC-t?

A tét nagy, hiszen mindkét oldal egy sikerrel megerősítheti a pozícióját. Bognár György sikeres és népszerű együttest épített, de az igazán nagy siker hiányzik a pályafutásából, ráadásul ez az egyetlen módja, hogy a Paks a következő idényben a nemzetközi színtéren is kipróbálhassa magát (igaz, a napokban az edzőt azzal a csapattal, az MTK-val hozták hírbe, amelyben hosszú éveket futballozott). Sztanyiszlav Csercseszov frissen kinevezett edzőként pedig olyat vihet végbe, ami még Szerhij Rebrovnak sem sikerült, a bajnokság mellett a kupát is elhódíthatja. De meglepő módon egy harmadik fél is érdekelt lesz a Puskás Arénában rendezett összecsapáson. A MOL Fehérvár FC csak egy fővárosi siker esetén léphet ki Európába, így a fehérvári szurkolóknak ezúttal az elmúlt évek alapján nagy riválisnak számító Fradinak kell szurkolniuk.

A két gárda kupatradíciói

A két együttes hagyományai alapján egyértelműen az FTC a rutinosabb a kupadöntőket tekintve. Míg a Paks az első MK-döntőjére készül, addig a Fradinak ez már a 33. lesz a sorban. A fővárosiak nemzetközi szinten is több finálét vívtak, mint amennyit a paksiak hazai színtéren játszhattak. A Ferencváros a Kupagyőztesek Európa-kupájában egy, a Vásárvárosok Kupájában kettő, míg a Közép-európai Kupában öt párharcban volt érdekelt, igaz a legutóbbi is lassan már ötven évvel ezelőtt volt. Ezzel szemben a Paksi FC történetében eddig egy Szabad Föld Kupa- és két Ligakupa-finálé volt eddig a csúcs. Az idei döntőt azonban nem a távoli múlt fogja eldönteni, sokkal nagyobb jelentősége lehet viszont az elmúlt évek tapasztalatainak.

A Fradi legutóbb 2017-ben volt érdekelt a Magyar Kupa fináléjában, mi több, ez egy hármas győzelmi sorozat utolsó döntője volt még a Thomas Doll fémjelezte időszakban. Mondhatjuk tehát, hogy a klub szervezetileg is tudja, milyen kupadöntőben lenni, hogyan kell egy ilyen találkozóra felkészülni és sikeresen megvívni. A meglepő viszont az, hogy a pályán ez a különbség valószínűleg nem fog megmutatkozni. A paksiak keretében ugyanis többen is játszottak már a Magyar Kupa döntőjében. Böde Dániel az FTC játékosaként győztes finálék részese volt, míg Balogh Balázs az Újpest és a Puskás Akadémia, vagy Nagy Gergely a Vasas mezében vesztes összecsapásokon vett részt. Ezzel szemben a bajnoknál csak Dibusz Dénes és a visszatérő Somália ismeri a döntők légkörét. Ha a Ligakupára is kiterjesztjük a vizsgálatot, az is inkább a Paksnak kedvez. A korábban felsoroltakon kívül a fővárosiak részéről csak Muhamed Besic, míg a tolnaiaktól Gévay Zsolt, Haraszti Zsolt és Szabó János rendelkezik rutinnal a végjátékkal kapcsolatban.

Az atomvárosiak 2011-ben érték el a Ligakupa-győzelem jelentette legnagyobb sikerüket. (Forrás: Paksi FC)

A vezetőedzők döntői

A kupacsatákat tekintve egyik szakember sem rendelkezik jelentős tapasztalattal. Bognár György vezetőedzőként még nem irányíthatta egyetlen csapatát sem kupadöntőben, de Sztanyiszlav Csercseszov is csak egyetlen fináléban volt érdekelt. 2016 májusában a Legia Warszawa kispadján a Lech Poznan ellen nyerte meg a Lengyel Kupát. Érdekesség, hogy az akkori kupadöntőben három magyar labdarúgó is szerepet kapott. A poznaniaknál a korábbi ferencvárosi csapatkapitány, Lovrencsics Gergő és Kádár Tamás, a varsóiaknál Nikolics Nemanja lépett pályára. Az akkori és a mostani idény között több hasonlóságot is felfedezhetünk. Csercseszov akkor is az szezon közben vette át az együttesét, akiket végül bajnoki címhez segített. Vajon a történelem a duplázásban is ismétli önmagát?

Bognár György a Ferencváros ellen

Mióta az egykori kiváló válogatott középpályás átvette a csapat irányítását, a Paksi FC a hazai élvonal egyik legkedveltebb csapatává vált. Bognár György alakulata nem kivárásra játszik, nem adja át a labdát az ellenfeleinek, sokkal inkább a gólszerzésre és magára a játékra koncentrál. Ahogy azt a szakember többször is megjegyezte már, több gólt akarnak szerezni, mint amennyit kapnak. Ennek a felfogásnak az eredménye az lett, hogy a Paks szerzi – és egyben kapja is – a legtöbb találatot a hazai élvonalban, és az előzőhöz hasonlóan – amikor Hahn János 22 góllal gólkirály lett – ebben a szezonban is ők adják az első osztály gólkirályát – ezúttal Ádám Martin személyében. Szurkolói szempontból ez mindenképpen üdvözlendő, hiszen alig volt olyan összecsapásuk a tolnaiaknak a bajnokság során, ahol ne rendeztek volna gólfesztivált. Nem meglepő tehát, hogy a hazai futball követői körében sokak számára lett szimpatikus – egyfajta második kedvenc – a Paks. A sok találat azonban nem mindig jár együtt magas színvonallal vagy eredményes játékkal. Bár vannak kifejezetten sikeres időszakaik is, mégis elég hullámzó teljesítményt nyújtanak, mi több néha egészen gyengén szerepelnek. Erre a legjobb példa az idény őszi felének második része, amikor október elejétől december közepéig kilenc mérkőzésükből mindössze csak egyet nyertek meg, ellenben hatszor is vereséget szenvedtek.

Vajon melyik edző vezeti sikerre csapatát? (Forrás: mlsz.hu)

Ezt a fajta nyílt sisakos támadójátékot még a Ferencváros ellen sem adták fel, aminek meg is lett az eredménye. Az elmúlt két év öt összecsapásából négyet is a fővárosiak nyertek meg, az egyetlen kivétel az első Bognár–Csercseszov csörte még február elejéről, ahol viszont a paksiak – talán a korán megszerzett vezetésnek köszönhetően is – sokkal inkább az eredményességre, semmint a gólerős játékra törekedtek. Ez a találkozó volt az, ami legkevésbé illett bele az időszak párharcaiba. A másik négy találkozó ugyanis nyíltabb, helyzetekben gazdagabb volt, ahol végül a budapestiek minőségi fölénye – játékosok képessége, a védekezés és a csapatjáték szervezettsége – a végére felőrölte a tolnaiakat. De ezt a négy találkozót is két részre lehet bontani. Az első három meccset – kettőt még Szerhij Rebrov, egyet pedig Peter Stöger vezetésével vívott meg a Fradi – ugyanis a fővárosiak magabiztosan húzták be. Bár itt is voltak meleg helyzetek, és a Paks is lőhetett volna több gólt is ezeken a találkozókon, mégis összességében elmondhatjuk, hogy a kimaradó ferencvárosi ziccerekről maradnak emlékezetesek az összecsapások. A legutóbbi – már Csercseszov érában elért – diadal azonban csak egy egygólos, hosszabbításban kicsikart győzelem volt.

A Csercseszov–Bognár csata így jelenleg döntetlenre áll, mindkét fél egy alkalommal tudott diadalmaskodni. De vajon melyik találkozó képére fog leginkább hasonlítani a Magyar Kupa döntője? Véleményem szerint a legvalószínűbb, hogy a februári, Grupama Arénában megvívott mérkőzéshez hasonlóan fognak kezdeni a csapatok. A Paks nem fog a korábbi találkozókhoz hasonló, nyílt játékot felvállalni, mélyebben fognak védekezni, és reaktívabbak lesznek a szokásosnál. A Ferencváros letámadását a középpálya átlövésével fogják kikerülni. Kulcsszerepe lehet Ádám Martinnak, akinek a góllövés mellett a labdák megtartásában is jeleskednie kell. Ebben a segítségére lehet egy vagy két támadóbb szellemű középpályás (talán újra Szabó Bálint, esetleg Haraszti Zsolt vagy Nagy Richárd) a második labdák megszerzésével. A B opció Böde Dániel és a kétékes játék lehet, de ez már inkább a döntő hajrájában, vagy az esetleges hátrány ledolgozása során valószínű. Fontos lesz még a Paks szélsőinek esetleges jó játéka is, a bal oldalon Medgyes Sinan vagy Szabó János egyaránt veszélyesen tud beadni, a jobb oldalon azonban kérdéses, hogy ki kap majd bizalmat.

Hogyan nézhet ki az FTC a döntőben?

A Ferencvárosnál a bő játékoskeret ellenére is sok az üres poszt a kezdőcsapatban. Ryan Mmaee hiányzása okozhat problémát a fináléban, hiszen nincs azonos kvalitású támadója a gárdának. Elöl így Franck Boli kezdhet, aki talán most van a legjobb formában az idény során. Őt Tokmac Nguen segítheti a beindulásaival és a labdafelhozatalaival. A középpálya közepét Aissa Laidouni és Anderson Esiti uralhatja, a legfőbb feladatuk a támadások felépítésében és a paksiak által fellőtt labdák megszerzésében lehet. A védelemre nagy teher fog hárulni az összecsapás során. Rengeteg fizikális párharc várható, ami felőrölheti a hátvédek koncentrációját. Ha Ádám Martint hasonlóan szellősen őrzik majd, mint azt tették Futács Márkóval a legutóbbi bajnokin az MTK elleni örökrangadón, akkor messze kerülhet a fővárosiaktól a duplázás. A védelem széleire is kulcsfeladat hárul majd. Botka Endrének a támadások segítése mellett a Paks erős bal oldali széljátékát is féken kell tartania, a másik oldalon Eldar Civic-nek – vagy Pászka Lórándnak – már inkább a támadásokban lesz nagyobb szerepe.

A fővárosban rendezett meccs után most már sokkal jobban kell figyeljen a bajnoknak a tolnaiakra. (Forrás: fradi.hu)

Forma a döntő előtt

Nem mondhatjuk, hogy az együttesek jól hangoltak volna a fináléra, de talán már pont e miatt a meccs miatt voltak egy kicsit tompábbak. Véleményem szerint a pillanatnyi forma a Paks esetében nem is annyira döntő tényező. Alapjában véve a bajnokságban is hullámzó a teljesítményük, és mint azt már láthattuk az Újpest elleni elődöntőben, a bajnoki szereplés és a kupacsata kimenetele között jelentős eltérés adódhat esetükben. Az NB I-ben ugyanis simán kikaptak a lila-fehérektől, ezzel szemben az elődöntőt magabiztosan húzták be. Klubtörténeti jelentőségű találkozó elé néznek, és azt gondolom, hogy ennek megfelelően, magas színvonalon fognak játszani a Puskás Arénában.

A Ferencváros jelenlegi formáját nehéz meghatározni. Az évad elejéhez képest vitathatatlan az előrelépés, ugyanakkor az elmúlt fordulókban az eredményeik talán sokkal jobban alakultak, mint ahogyan a pályán a labdarúgók játszottak. A Puskás Akadémia ellen kétgólos előnyről majdnem kikaptak, a Budapest Honvéd, az Újpest és a Paks ellen csak épphogy nyertek, a Zalaegerszeg elleni második félidő már csak a sétálásról szólt, míg a hétvégén az MTK győzte le megérdemelten az inkább már az ünneplésre váró rekordbajnokot. Vajon az utolsó két találkozó lazább játékából újra fel tud-e pörögni egy győzelem erejéig a Ferencváros? Szerda este minden kiderül.

Kiemelt fotó: mlsz.hu