Másodszorra is sikerült a bravúr Bochumban
Az aranyéremért vívott harc mellett a kiesés ellen folytatott ádáz küzdelem is komoly izgalmakat tartogatott a Bundesliga utolsó fordulójáig. A már korábban elbukott Hertha BSC előtt még négy csapatnak is volt félnivalója az utolsó körben, közülük pedig a VfL Bochum végzett végül a legelőrébb, így még az osztályozót is elkerülte. Egy katasztrofális szezonrajt után a szeptember végén történt edzőváltás minden tekintetben új impulzusokat adott a már mindenki által leírt csapatnak, amely így a 2021-es feljutása után immár másodszor is megtartotta élvonalbeli tagságát.
Miután Tobias Welz játékvezető lefújta a VfL Bochum–Bayer Leverkusen mérkőzést hatalmas ünneplés vette kezdetét a Castroper Strassén, a Vonovia Ruhrstadionban. A Bochum már nem először bizonyította a szezonban, hogy hazai pályán rendkívül nagy erőt képes felmutatni, viszont a szurkolók ezúttal nem csak ennek örülhettek.
A csapat pont nélkül és 4-18-as gólkülönbséggel tükörsima kiesőnek tűnt, viszont ez még sem következett be. A klub vezetői végül meghozták azt a fájdalmas döntést, hogy a klubikonnak számító Thomas Reist menesztették, aki 2021-ben nem csak feljuttatta, hanem egy évvel később bravúros módon végül egészen simán bent is tartotta az élvonalban a klubot. Az új edző a Németországban ismeretlen, de a holland Vitesse Arnhemnél szép eredményeket elért Thomas Letsch lett. A szakember végül nem kis bravúrt vitt végbe Bochumban, ezzel valószínűleg még szélesebb körben ismertté válva.
Thomas Letsch (Forrás: bundesliga.com)Zaklatott szezonrajt
Tavaly nyáron nem tartott sokáig Bochumban a kétségtelenül bravúros bennmaradás megünneplése. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a klub nagy változások elé néz a nyár folyamán keretügyileg és vezetőségi szinten is. A játékosként Bochumban nevelkedett Sebastian Schindzielorz már májusban bejelentette, hogy lemond sportigazgatói posztjáról, amelyet már 2018 óta betöltött. Mindez hatással volt a nyári átigazolási időszakra is, amely végül nem éppen úgy alakult, ahogy azt a klubnál eltervezték. Már önmagában az nehézséget okoz minden nyáron a klubnál, hogy a korlátozott anyagi lehetőségek miatt a keret jelentős részét kölcsönjátékosok alkotják, emiatt pedig nyaranta mindig elég nagy a mozgás a keretben. Ezúttal ráadásul az élvonalbeli szereplés még azt is magával hozta, hogy több kulcsember iránt is nagyobb együttesek kezdtek el érdeklődni.
Leginkább a védelem közepét érintették a nyári játékosmozgások. Armel Bella-Kotchap nem csak a 20 éves életkorával lógott ki az egyébként elég idős átlagéletkorú csapatból, hanem a teljesítményével is. Nem véletlen, hogy végül a Premier League-ből érkezett érte kérő. A Southampton FC 11 millió eurót sem sajnált a védőért, amellyel Bella-Kotchap messze a Bochum történetének legdrágább eladott játékosává vált. A középső védőpáros másik stabil tagjáért, Maxim Leitschért is elég szép summát kapott a klub, az FSV Mainz 3,5 millió eurót fizetett a játékosért. Rajtuk kívül a klub a házi gólkirályáért, Sebastian Polterért is kapott másfél millió eurót, tehát összességében megállapítható, hogy a Bochum a maga szintjén jelentős bevételre tett szert. Ebből viszont csak nagyon kevés ment el játékosvásárlásra, pedig nem ártott volna a keretet jobban is megerősíteni, miután több kulcsember is távozott. Végül 14 játékos érkezett, ami jól szemlélteti a keretben történt változásokat, de ők döntő részt vagy szabadon igazolhatók voltak vagy kölcsönbe érkeztek.
A csatársorba Philipp Hofmann jött ingyen Karlsruhéból, aki később a csapat támadójátékának központi figurája lett. A szélső posztokra is igyekezett erősítést találni a klub Aszano Takuma és az olykor kimagasló teljesítményre képes, de nem elég kiegyensúlyozott Gerrit Holtmann és Christopher Antwi-Adjei mellé. Végül Jordi Osei-Tutut sikerült kölcsönbe elhozni az Arsenalból, aki viszont végül nem igazán vált be.
A középpályára két sikertelen mainzi szezon után ingyen tért vissza az osztrák Kevin Stöger, akinek a csapat egyik fő szervezőjévé kellett előlépnie. A Kazahsztánból érkezett korábbi lengyel válogatott középpályásnak Jacek Góralskinak a fizikumával kellett volna kitűnnie, de ő egyáltalán nem tudott beilleszkedni Bochumban. Nem így a VfB Stuttgartnál parkolópályára került Philipp Förster, aki végül komoly szerepet játszott a bennmaradás kiharcolásában.
A védelem két szélére jelképesnek mondható összegért sikerült kölcsönbe leigazolni Saidy Jankót, illetve végleg a jelentősnek mondható Bundesliga-tapasztalattal rendelkező Konsztantinosz Sztafilidiszt. A görög játékos kölcsönben már az előző szezonban is tagja volt a bochumi csapatnak, és mivel a TSG Hoffenheim nem tartott rá igényt, mindössze fél millió euróért végleg megszerezték. Bár a görög nem volt stabil kezdő, mégis hasznos tagja volt a keretnek, hiszen több poszton is lehetett rá számítani. Nyilvánvalóan kiemelten fontos volt, hogy ki tölti be a szinte teljesen megüresedett belső védő posztokat. Ide az Union Berlinnél létszámfelettivé vált Dominique Heintz érkezett kölcsönbe, de végül nála is fontosabb embernek bizonyult Ivan Ordec. Az ukrán érvényes szerződéssel rendelkezett a Dinamo Moszkvánál, de köszönhetően a FIFA különleges szabályának ingyen jöhetett. Ugyanis az ukrajnai háború miatt a szövetség engedélyezte az orosz csapatoktól távozni kívánó játékosok szerződésének egy szezonra szóló felfüggesztését. Ordecet ukrán lévén ez nyilván hatványozottan érintette.
(Forrás: sportschau.de)Bár érkező volt bőven, azért erős túlzás lenne, hogy a fent említett nevek veretesek lennének. Összességében megállapítható, hogy a klub igazából máshol már nem kellő játékosokat igazolt. Belőlük kellett volna Reisnek egy ütőképes csapatot formálni, amely lehetőleg ugyanazt az intenzív, bátor futballt produkálja, mint amivel az előző szezonban biztosan bennmaradtak a Ruhr-vidékiek. Reis találóan ki is jelentette, hogy készen állnak a zsinórban harmadik csoda megvalósítására is.
Ezúttal egy komolyan átalakult és összességében nézve inkább meggyengült kerettel kellett valahogy elkerülni a kiesést.
A szezonrajt végül kétségtelenül a kétkedőket igazolta. Az első mérkőzéseken a csapat eléggé széteső képet mutatott. A veterán, de fáradhatatlan középpályás Anthony Losilla vezetésével a bochumiak továbbra is igyekeztek magasan helyezkedve, bátran fellépni, de emellé nem párosult egy összeszokott, kompakt csapatszerkezet. A támadók távol helyezkedtek egymástól, nem tudtak hatékonyan visszatámadni, így pedig hátul a magasan helyezkedő és elég szellős védelem sorban kapta a gólokat.
Reis tanácstalan volt, meccsről meccsre módosította a védelem összetételét. Elsősorban a Bayern München ellen hazai pályán elszenvedett 7-0-s pofon volt fájó, ami a Bochum élvonalbéli történetének legnagyobb hazai veresége volt. A kudarcok ellenére a vezetőség nyilvánosan is kiállt Reis mellett, de egyúttal már augusztusban érezhetők voltak az első törések is az edző és a klub kapcsolatában.
Az új sportigazgató, Patrick Fabian bejelentette, hogy Reis szezon végén lejáró szerződésének hosszabbítását egyelőre nem tárgyalják tovább. Mindkét fél azzal magyarázta a lépést, hogy első körben a sportszakmai krízis megoldására kell koncentrálni. Szeptemberben azonban megszellőztette a sajtó, hogy Reis nyáron előrehaladott tárgyalásokat folytatott a Bundesligába egy év után visszajutott Schalkéval, viszont a Bochum vezetősége nem engedte távozni az edzőt. Reis a híreszteléseket mereven tagadta, de aztán a jövő alakulása elég árulkodó volt.
Az edzőt pont egy Schalke ellen elszenvedett 3-1-s vereség után menesztették, majd egy jó másfél hónappal később a gelsenkircheniek kispadján láthatták viszont az edzőt a Bundesliga követői. Reis egészen eddig klubikonnak számított Bochumban, de a szurkolók nem bocsátották meg neki, hogy a Ruhr-vidéki riválisnál talált új otthonra. Márciusban, amikor a Schalke Bochumban játszott a hazai szurkolók válogatott szidalmazásokban részesítették a korábbi kedvencet.
Thomas Reis (Forrás: kicker.de)Egy ismeretlen edző kapta össze a Bochumot
A korábban sikeres Reis-korszak, tehát dicstelen véget ért Bochumban. Az utód egy Németországban eléggé ismeretlen szakember lett: Thomas Letsch a holland Vitesse Arnhemt hagyta ott a bochumiak hívására. Hollandiában viszonylag sikeres, nemzetközi kupaszerepléssel fűszerezett két évet dolgozott végig, Németországban mégis sokan lebecsülték.
Letsch korábban öt évet dolgozott Salzburgban, így az ottani tapasztalatok nyilván elég komolyan hatottak a munkásságára. Az első mérkőzés Lipcsében még egy elég csúnya 4-0-s pofont hozott, de aztán elkezdett életjeleket mutatni a csapat, elsősorban hazai pályán. Letsch vezetésével az első két hazai mérkőzését egyaránt a közvetlen élmezőnyhöz tartozó csapatok, az Eintracht Frankfurt és az Union Berlin ellen nyerte meg. Az őszi szezon végére sikerült felzárkózni a többi csapatra, miután a szünet előtt két győzelemmel zártak.
A januári folytatásban ugyanúgy jöttek a sikerek hazai pályán, mint például a TSG Hoffenheim elleni igen meggyőző 5-2, ami André Breitenreiter állásába került. A Bochum lelkes szurkolótábora támogatásával rendkívül lendületesen lépett fel otthon, miután Letsch megtalálta az alapcsapatát. A védősorban középen kialakult az Erhan Maszovics–Ordec duó. Leginkább Ordec vált a védelem bástyájává, amely azért továbbra is elég ingatag volt. Elég megemlíteni, hogy a szezonban a Bochum kapta a legtöbb gólt (72), illetve okozta messze a legtöbb tizenegyest (14). Mindez az eléggé nyílt védekezés következménye volt, ami azért idegenben okozott komoly gondokat. Hazai pályán viszont a támadójáték tudta kompenzálni, amelynek a robusztus, 195 centiméter magas csatár, Philipp Hofmann vált a központi figurájává. A hátulról érkező felíveléseket kiválóan tudta megtartani majd továbbadni a mögé beinduló lendületes szélsőknek. A már tapasztalt Bundesliga-játékosnak mondható Antwi-Adjei például több ellenfélnek is okozott kellemetlen pillanatokat sebességével és cselezőkészségével. A középpályán eközben a fáradhatatlan, régi-új állomáshelyén új lendületet kapott Stöger és a 37 éves korát meghazudtoló módon nagy futóteljesítményével a csapat szívének bizonyult csapatkapitány, Losilla biztosította az intenzív játék alapjait.
(Forrás: wdr.de)Márciusban egy négymeccses, szerzett gól nélküli vereségszéria megtörte a csapat lendületét, de ez betudható volt a sok hiányzónak. Ezután otthon az RB Leipziget is sikerült megverni, bár utána zsinórban hat nyeretlen meccs következett. A Mönchengladbach otthonában buta hibákkal elveszített mérkőzés után Losilla a könnyeivel küszködött, ami jól kifejezte a Bochum heroikus küzdelmét a bennmaradásért. Ezzel a vereséggel újra a kiesőzónába esett vissza a csapat, de utána az utolsó három fordulóra – amikor igazán kellett – újra megrázta magát Letsch csapata.
A gyenge széria alatt többször is bakizó karizmatikus kapus, Manuel Riemann is formába lendült, aki végül kulcsfontosságú bravúrokkal segítette bennmaradáshoz csapatát. Az Augsburg ellen kulcsfontosságú volt a három pont, majd idegenben az utolsó pillanatokban sikerült egyenlíteni a Hertha BSC ellen, amivel a fővárosiak a másodosztályba zuhantak, de a Bochum remek kiinduló helyzetbe került az utolsó forduló előtt. A Bayer Leverkusen bár 40 perc után emberhátrányba került, ez semmit nem von le Losilláék érdemeiből. A hazai közönség hathatós támogatásával végül egy magabiztos, 3-0-s sikerrel sikerült kivívni a bennmaradást jelentő győzelmet.
Egyszer sem adták fel
Letsch tehát sikeresen rázta fel az ősszel padlóra került együttest. A fő érdeme az, hogy a közönség által már többször leírt játékosokat tudott formába hozni. Sztafilidisz például kulcsfontosságú helyzetekben segítette ki a csapatot a védelemben vagy a középpályán. A védelem mindkét szélén kapott szerepet, máskor pedig a középpályán kellett helyt állnia. De szintén komoly érdemei voltak a Stuttgarttól érkezett Försternek, aki kilenc gólpasszával vállalt kulcsszerepet a bennmaradásból. A középpályás jól működött együtt a visszalépő centerrel, Hofmann-nal, aki korábban csak a Bundesliga 2-ben jutott szóhoz, az élvonalban 29 évesen Bochumban debütált. Letsch viszont jó érzékkel rá hegyezte ki a támadójátékot, ami be is vált. Bár a nyolc gól nem túl sok, a játékban rendívül hasznos szereplő volt. Megemlíthető itt a fürge ghánai szélső, Antwi-Adjei neve is, akit szintén jó érzékkel játszatott – néha szárnyvédőként is – Letsch.
Bár a Bochum a szezon során több komolyabb vereséget is elszenvedett, mindig fel tudott állni a padlóról. Letsch taktikai felfogása végső soron jól illett a klub profiljához, és a tréner irányításával több, már leírt játékos is képes volt új lendületre találni.
Kiemelt fotó: sportsnet.ca
Szerző
