Masszív középcsapat lett a Monza a Serie A-ban

Az AC Milan egykori sikeres vezetői, Silvio Berlusconi és Adriano Galliani 2018 októberében a harmadosztályban vették át az AC Monza irányítását. Rögtön hatalmas átalakítást végeztek a klubnál, két év alatt feljutottak a Serie B-be, ahonnan újabb két év elteltével ismét szintet léptek, a Pisa hosszabbításos legyőzésével megnyerték a másodosztályú rájátszást, majd az első élvonalbeli idényben a nehéz kezdés után a 11. helyen végeztek, és ennél sokkal magasabbra a hajrájához közeledő 2023-2024-es szezonban sem igazán vágyhatnak. Noha kezdetben még arról beszéltek, hogy leendő BL-győztes csapatot szeretnének építeni, mint annak idején a Rossonerinél tették.

A milánói sikereket akarták megismételni

A néhai Silvio Berlusconi tulajdonosként, Adriano Galliani vezérigazgatóként 1986-tól 2017-ig irányította az AC Milant, amely nagyszerű klubépítési modelljének köszönhetően világszerte több millió rajongó elismerését, szeretetét vívta ki. Nagyon sok klasszis nevelkedett vagy igazolt a Rossonerihez az ő idejükben Marco van Bastentől Paolo Maldinin át Filippo Inzaghiig, akik mind egy-egy igazi sikertörténetet jelentettek a klub gazdag históriás könyvében. Miután értékesítették a Milan tulajdonjogait, aki két jóbarát nem sokáig bírta foci nélkül és 2018-ban átvették a környékbeli Monza irányítását, amely akkor a harmadosztályban szerepelt.

Az új vezetők azonnal munkához láttak, a 2019-es januári átigazolási időszakban máris megkezdték az új csapat kialakítását, és nem kevesebb mint 30(!) igazolást hajtottak végre. Berlusconiék egyfelől élvonalbeli klubok tehetséges fiataljait vették kölcsön, másrészt alacsonyabb osztályokban rutinosnak számító játékosokat szerződtettek.

A Serie C-ből és a Serie B-ből egyaránt második nekifutásra jutottak fel, így a 2022-2023-as szezonban a Monza története során először állhatott rajthoz a legmagasabb osztályban.

2022 nyarán a klub jelentős erősítéseket hajtott végre, hogy felkészüljön a Serie A-ra. Jobbára az AC Milan, az Internazionale és az Atalanta fiataljainak és/vagy kevesebb lehetőséghez jutó játékosainak jogaira csaptak le, akik bizonyára lakóhelyváltás nélkül ide tudtak igazolni. Többek között a szebb napokat is látott Andrea Ranocchia, Stefano Sensi vagy a saját nevelésű Matteo Pessina került ekkoriban a klubhoz.

„A Milannak köszönhetően továbbra is én vagyok a világ legtöbb címet nyerő futballelnöke. Ezúttal Adriano Gallianinak köszönhetem, hogy meggyőzött arról, hogy három évvel ezelőtt vállaljuk az új kalandot a Monzával. Mivel a semmiből építettünk új csapatot, ezeknek a sikereknek még annál is jobban tudtam örülni, mint amelyeket a Milannal értünk el. Ha nem is rögtön az első évben, de minél előbb főszereplők szeretnénk lenni és a legjobbakkal akarunk harcolni”

– jegyezte meg Berlusconi az első élvonalbeli szezon előtt.

Adriano Galliani és Silvio Berlusconi (Forrás: forzanapolipress.com)

Biztató bemutatkozó idény

A Monza kimondottan gyengén kezdte a szereplését az első osztályban, így miután hat forduló alatt csak egyetlen pontot szerzett, a csapatot az élvonalba juttató Giovanni Stroppa menesztése mellett döntöttek. Az első csapat irányításával az évek óta a klub utánpótlásában dolgozó korábbi olasz válogatott szélsőt, Raffaele Palladinót bízták meg, akivel rögtön látványosan feljavult a csapat játéka és eredményessége.

Palladino bemutatkozó meccsén a Brianzoli története első Serie A-s győzelmét aratta a Juventus legyőzésével, majd a Sampdoriát és a Speziát ugyancsak felülmúlva a csapat máris pozitív szériába kezdett. Bár később adódtak hullámvölgyek, a Monza összességében újonc létére vállalhatóan szerepelt, és értékes skalpokat is begyűjtött.

Palladinóék a 2022-2023-as szezonban oda-vissza megverték a Juventust, egy-egy alkalommal pedig felülmúlták az Intert, a Fiorentinát és az akkor már bajnok Napolit.

Berlusconiék nagy szívfájdalmára azonban mindkét AC Milan elleni bajnoki mérkőzést elvesztették. Ennek ellenére a Monza a végelszámolásnál közelebb volt a nemzetközi kupaszerepléshez, mint a kieséshez, és újonc létére az előkelő nyolcadik helyen végzett.

A Monza egy több lábon álló, kiegyensúlyozott csapat benyomását keltette. A csapat legjobb góllövői közé az azóta az Interhez szerződött brazil bal oldali szárnyvédő, Carlos Augusto, valamint Gianluca Caprari és Patrick Ciurria tartozott hat-hat, illetve a portugál Dany Mota, Andrea Petagna és a már említett Pessina öt-öt találattal.

Raffaele Palladino (Forrás: affaritaliani.it)

Közepes második szezon

Az ígéretes bemutatkozó idény után a klubnál azt remélték, hogy a következő szezonban még jobbak lehetnek és a korábbi célkitűzésnek megfelelően másodszor már a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekért küzdhetnek – mindez jelen állás szerint úgy tűnik, nem fog megvalósulni.

Nyilvánvalóan törést és bizonytalanságot okozhatott az egyesületnél Berlusconi halála. A klub vezetője 88 éves korában hunyt el 2023. június 12-én a milánói San Raffaele kórházban. Eleinte olyan híreket olvashattunk, hogy az egykori olasz miniszterelnök leszármazottjai megválnának a klubtól és több külföldi befektető érkezése is szóba került, egyelőre azonban az elhunyt üzletember-politikus örökös jobbkeze, Galliani továbbra is lelkiismeretesen vezeti az együttest.

A Monza kerete a múlt nyáron tovább erősödött a nagyobb lombardiai csapatok „lemorzsolódó” játékosainak összegyűjtésével – az Intertől Roberto Gagliardini és Danilo D’Ambrosio, az AC Milantól Lorenzo Colombo, az Atalantától Giorgio Cittadini került a csapathoz. Ugyancsak hangzatos erősítés lett volna a bergamóiaknál egykor ünnepelt csillag, Alejandro „Papu” Gómez megszerzése, azonban őt éppen az FC Sevillától való átigazolása után, tavaly októberben tiltották el egy korábbi pozitív doppingteszt miatt, a világbajnok szélső pályafutásának folytatása azóta is erősen kétséges.

Ennek ellenére a Monza nem kezdte túl fényesen a szezont: az első hat forduló alatt egyetlen meccset nyert meg. A piros-fehérek már az első hetekben találkoztak az azóta utcahosszal vezető Interrel, a szintén jó erőkből álló Atalantával, a tavalyi ezüstérmes Lazióval és az azóta a szezon meglepetéscsapatává avanzsáló Bolognával. A folytatásban valamivel jobb eredményeket szállítottak, de összességében inkább a kötelezőket hozták, a náluk erősebb csapatok dolgát pedig csak ritkán tudták megnehezíteni. Menet közben az AC Milan elleni 3–0-s, az Intertől elszenvedett 5–1-es vagy éppen az AS Romától kapott 4–1-es zakót sem tűzték ki a dicsőségtablóra.

A januári átigazolási időszakban Daniel Maldini (AC Milan) és Alessio Zerbin (SSC Napoli) kölcsönvétele mellett megszerezték a Hellas Verona bosnyák erőcsatárát, Milan Djuricot, aki bár azóta nem szerzett gólt, fontos tagja lett a csapat támadójátékának a felívelt labdák megtartásával, leosztásával.

Az élvonalban először február 18-án tudták legyőzni az AC Milant, amikor az 53. perctől emberelőnyben játszva harcoltak ki 4–2-es győzelmet az idény eddigi legnagyobb monzai skalpjaként.

A csapat eddigi legeredményesebb játékosa némi meglepetésre az eredetileg jobbszélső Andrea Colpani, aki hét gólja mellett négy gólpasszt is jegyzett már a bajnokságban.

A „nagy testvér” legyőzése egy jó sorozat kezdetét jelentette, hiszen a Monza innentől négyből három meccset megnyert (közben jött az említett AS Roma elleni fiaskó), így jelenleg 28 forduló alatt szerzett 39 ponttal foglalja el a tizedik helyet a tabellán.

Palladino csapata a közelmúltbeli jó szériával változtatta pozitívvá mérlegét: a Monza jelenleg tíz győzelmet, valamint kilenc-kilenc pontosztozkodást és vereséget számlál, így a hajrához közeledve közelebb áll a nemzetközi kupaszerepléshez, mint a kieséshez, de nem tűnik valószínűnek, hogy sokkal eredményesebbek legyenek az előző szezonban begyűjtött 52 pontnál.

(Forrás: sportskeeda.com)

A Monza egykori nagyratörő terve egyre inkább hangzatos reklámfogásnak tűnik, melyre mindenki felkapta a fejét az AC Milan hajdani sikerei miatt, ugyanakkor manapság – az ismert anyagi különbségek mellett – jóval nehezebb mélyről európai szinten meghatározó csapatot építeni, és egyhamar nem sikerülhet. Ha ettől teljesen elvonatkoztatunk, akkor viszont a Monza projektje teljesen vállalható, második szezonban az élvonalbeli tagság biztos megőrzése egy jó alapot jelent, amire lehet építeni. Kérdés, hogy tudnak-e ennél magasabbra kerülni, és az újkori Atalanta, a néhány évvel ezelőtti Sassuolo vagy a jelenlegi szezonban jól menő Bologna példáját követve bele tudnak-e szólni a nagy csapatok dolgába.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: Alamy