Matt O'Riley lapot kért 19-re és nyert

A modern labdarúgás egyik velejárója, hogy a leggazdagabb klubok akadémiái hiába termelik ki tömegével a fiatal tehetségeket, közülük csak kevesen kapnak komolyabb lehetőséget a nevelőegyesületüktől. A profi szerződést sokan kiérdemlik, de a legtöbben más csapatban kezdik meg pályafutásukat kölcsönadások okán, majd a legtöbb esetben sosem térnek vissza huzamosabb időre anyaegyesületükhöz. Persze akadnak olyan esetek is, mikor a klub iránti elköteleződés és a tudás egyvelege utat tör magának, azaz sikerül hosszú távon is megragadni. Néhányan még a gyerekként választott klubjuk első csapatában is kitűnnek, kedvencek lesznek, mivel a szurkolók érzik az erős kapcsolatot a játékos és az egyesület között, hiszen hasonló köti őket is a klubhoz.

Mint mindenhol, itt is akadnak kivételek, amelyekből aztán többnyire negatív példák lesznek, de van, akinek bejön a kockáztatás. Előfordul, hogy az akadémia egyik legjobbja nem fogadja el a szerződést, mert nem érzi a klub részéről azt a fajta elköteleződést, hogy valóban megkapná az esélyt. Akkor pedig miért más válassza meg azt a csapatot, ahol folytatja (kölcsönbe), ha ő maga is megteheti ezt, méghozzá állandó szerződéssel, ami némi garancia arra, hogy látják benne a potenciált. Egy ilyen kivételes történet Matt O'Riley esete is, akinek fél év „szünet” is belefért, mert utána rögtön tudott bizonyítani. Ezzel kivívta, hogy most a Celtic FC ajánljon neki remek lehetőséget, amire persze nem tudott nemet mondani.

https://twitter.com/CelticFC/status/1484263383318896640

Matt O'Riley 2000. november 21-én született Londonban. Kisgyermekként a teddingtoni székhelyű NPL Youth csapatában pallérozódott, innen került át a Fulham FC akadémiájára nyolcévesen. Elképesztő tempóban lépdelt felfelé a ranglétrán, és bár tinédzser éveinek közepén a Liverpool, a Borussia Dortmund és a Manchester City is érdeklődött iránta, ő kitartott a Fulham mellett, ott akart eljutni minél magasabbra. Már 16 évesen rendszeresen pályára lépett az U18-as és az U23-as csapatokban is, miközben az U16-os és az U18-as angol válogatottba is meghívták. Fejlődése töretlen volt, azonban amikor a 2019–2020-as szezonban már láthatóan kinőtte a tartalékcsapatot, akkor a felnőtteknél még semmilyen lehetőséget nem kapott. Az idény nagyobbik részében a padot koptatta, vagy be sem nevezték az adott mérkőzésekre, miközben papíron már az A-keret tagjaként hivatkozott rá a klub. Egyetlen Reading elleni bajnokin szerepelhetett, valamint mindössze két kupameccsen kapott lehetőséget, így joggal érezhette, hogy nem becsülik meg őt, sem azt, hogy annak idején hűséges volt és nem ment el egy nagyobb klub akadémiájára. Amikor 2020 januárjában a Fulham hároméves szerződést kínálni neki, ő azt visszautasította és elhatárolódott a további egyeztetésektől, mert már eldöntötte, hogy távozni kíván.

A koronavírus-járvány neki is nagyon rosszkor jött, mert miközben reménykedhetett volna abban, hogy a nyáron majd új csapatot talál magának, a tavaszi megszakítás miatt a bajnokságot csak a nyárra átcsúszva tudták befejezni. Emellé ő is ekkortájt kapta el a fertőzést, amely az egészségi állapotát sem kímélte és a környezetéből származó információk szerint elég nagyon rossz állapotban kellett új csapatot keresnie. A fizikai felmérői rosszul sikerültek, nem is akart összejönni a dolog, ami alapján úgy tűnt, hogy nagyon rossz döntést hozott. Hiába volt több Championship-együttestől is érdeklődés iránta, végül sehonnét nem kapott szerződést, így nélküle kezdődött meg a 2020–2021-es idény.

Miután nem talált magának csapatot, így azzal a szándékkal, hogy edzésben maradjon az Milton Keynes Donst kereste fel, hogy náluk tréningezhessen. A klubnál szívesen látták, s a csapat akkori edzője, Russell Martin egy későbbi nyilatkozatában elismerte, hogy abban a reményben történt minden, hogy hátha náluk folytatja. A számítások tökéletesen bejöttek, mert ugyan volt harmadik vonalas megkeresése az ősz folyamán O’Riley-nak, végül úgy döntött, hogy a buckinghamshire-i együttesnél próbálna szerencsét.

„Már hat hónapja itt vagyok, együtt készülök a fiúkkal, és imádtam minden percét. Kezdetben azért kértem meg a klubot, hogy itt lehessek, hogy fitten tartsam magam, miután elhagytam a Fulhamet, de az idő előrehaladtával úgy éreztem, ez a tökéletes hely számomra. Megvizsgáltuk, lehet-e tenni valamit, és végül megállapodásra jutottunk. Régóta nem játszottam tétmeccsen, de már jó ideje edzek itt, szóval élesnek érzem magam, és készen állok az indulásra. Remélhetőleg hamarosan kapok néhány percet. Nagyon izgatott vagyok, mert minden meccset megnéztem eddig a szezonban, és úgy érzem, hogy ez az ideális csapat a stílusomhoz. Szeretnék a legkreatívabb játékos lenni, aki gólokkal és gólpasszokkal tudja segíteni az együttest.”

A január közepén történt aláírást követően hamar a kezdőbe is beverekedte magát, s egyik legfontosabb alapembere lett a MK Donsnak. Martin edzőnek nagyon könnyű dolga volt vele, hiszen a félévnyi közös munka alapján tudta, hogy mit várhat a középpályástól.

„Matt már régóta velünk van, mindannyian nagyon gyorsan felismertük, hogy milyen tehetséges futballista. Nem kérdéses, hogy miért akarta őt néhány nagy klub az elmúlt években. Karrierje egy olyan pontjához érkezett, amikor csak futballozni akar, de hajlandó volt kivárni és kitartani, és végül visszamondott más ajánlatot, hogy itt lehessen, ami hihetetlen szándéknyilatkozat. Fontos igazolás lesz számunkra. Hosszú távon biztosan, de rövid távon is sokat segíthet nekünk, mert velünk edzett, és tudja, hogyan akarunk játszani.”

O'Riley a csapat erőssége volt tavasszal, mindössze egyszer nem nevezték a kezdőbe. A 23 bajnokiján két góllal és három assziszttal jelentkezett, de ekkor még egy sokkal visszavontabb szerepben játszott, ami nem is engedte őt kiteljesedni. 2021 nyarán aztán Martin elfogadta a Swansea City ajánlatát, a Milton Keynes pedig kinevezte a Lommel SK-tól hazacsábított Liam Manninget vezetőedzőnek. A 36 éves szakember egy eltérő szemléletet hozott, a labdabirtoklásra épít, O’Riley pedig egy sokkal szabadabb szerepkört kapott, amiben minden erőssége megmutatkozott.

„A szezon elején a pozíciómat tekintve egy kicsit mélyebben játszottam, ekkortájt azt mondtam az edzőnek, hogy inkább feljebb játszanék, de elmagyarázta, hogy itt van rám szükség a hiányzók miatt és próbáljam diktálni a játék iramát. Az új rendszerben sokkal többet kaptam a labdát, és tényleg én szervezhettem a csapat játékát. Ez sokat segített abban, hogy mikor novemberben egy kicsit feljebb kerültem, akkor gólok és gólpasszok tekintetében többet tudtam segíteni.”

https://twitter.com/StatsBomb/status/1488494463840407558

A kezdeti mélységi irányító poszt, majd a nyolcas szerepkörbe való előrelépés a fejlődésének állomásai voltak. A rendszer keretein belül szinte bármi szabad volt neki, és ez a fajta kötetlenség meg is hozta a gyümölcsét. Eleinte még nem voltak kiugróak a számai, de aztán ez is javult, majd novemberben minden összejött neki, amiért őt választották a League One legjobbjának a hónapban.

„Ötven meccset játszottam már itt, és igen, lehet, hogy a Fulhamben játszhattam volna egy magasabb szinten is, de akkoriban a pályafutásom szempontjából egyszerűen nem éreztem azt a megfelelő helynek. Saját kezembe akartam venni a karrieremet, és bíztam a képességeimben. Amióta ezt megléptem, nagyon jól alakult a sorsom.”

A teljesítménye az ősz során a liga legjobbjai közé emelte, erre pedig több helyen is felfigyeltek, köztük a skót  Celticnél is. A zöld-fehéreknél hiánycikk volt a nemzetközi porondon egy kreatív középpályás, aki képes helyzeteket teremteni és ő maga is képes odaérni a kapu el, hogy gólt szerezzen. O’Riley ezt a 26 harmadosztályú meccsen elért hét góljával és hat asszisztjával bizonyította, így a korábbi angol utánpótlás-válogatott középpályást nagy örömmel szerződtették a glasgow-iak. A bemutatkozása pedig aligha sikerülhetett volna jobban: a Hearts of Midlothian FC otthonában a győztes találatnál ő adta a gólpasszt. Mindhárom bajnokin a kezdőben számolt vele Ange Postecoglou, aki nem félt a Rangers elleni rangadón is bizalmat szavazni O'Riley-nak, aki ezt  remek teljesítménnyel hálálta meg.