Maurizio Sarri filozófiája Rómában is működik
A Lazio a második helyen áll a Serie A tabelláján, ami kiugró eredménynek számít a fővárosiaknál az elmúlt évekhez és a klub költségvetéséhez viszonyítva. Maurizio Sarri a második szezonját tölti a római kékeknél és nagyon jó esély mutatkozik rá, hogy visszavezeti őket a Bajnokok Ligájába. A következőkben bemutatjuk, miben rejlik a csapat ereje.
Simone Inzaghi rendkívül sikeres időszakot töltött el a Laziónál 2016 és 2021 között: 2020-ban tizenkét év után szerepelhetett újra a Bajnokok Ligája csoportkörében a klub, 2019-ben pedig Olasz Kupa-győzelmet ünnepelhetett az együttes. 2021 nyarán az Interhez távozó Inzaghi helyét Maurizio Sarri vette át a kispadon, aki egy évvel korábban bajnok lett a Juventusszal, mégis távozni kényszerült Torinóból.
Sarri kifejezetten stílus-edzőnek számít, hiszen minden csapatával 4–3–3-ban hadrendben futballozik, sok rövid passzra épülő labdakihozatalt követel meg a játékosaitól. A labda körüli területet túltöltik létszámban, és amikor már azt gondolja az ellenfél, hogy nem is akar támadni egy Sarri-csapat, akkor hirtelen érkezik egy hosszú vertikális átadás az egyik kreatív középpályás részéről. A Laziónál is ezt a játékot alkalmazza, az Inzaghi által alkalmazott 3–5–2-t azonnal elengedte, ahogyan az várható volt tőle. Technikás középpályásokban nincsen hiány a Laziónál, elég, ha csak Luis Albertóra, Szergej-Milinkovics Szavicsra vagy Danilo Cataldira gondolunk, tehát ez alapján adott volt, hogy működjön az olasz mester elképzelése Rómában. A keret minősége már más kérdés, hiszen a riválisok lényegesen több kiemelkedő játékost dobhatnak harcba. A bértömeget tekintve csak a hatodik volt a Lazio, amikor Sarri megérkezett.
Folyamatos a felülteljesítés
A 2021-22-es szezonban az 5. helyen zárt a Lazio, tehát egy helyet előrelépett, de xG-differenciában minimálisan visszaesett: az Opta adatai szerint +10,9-ről +7,6-ra. A jó helyezés elsősorban az xG felülteljesítésnek volt köszönhető, hiszen közel 22 góllal szereztek többet, mint azt a helyzeteik száma és azok minősége indokolta volna. Ciro Immobile hattal, Milinkovics-Szavics néggyel, Pedro öttel több gólt szerzett, mint amennyi várható volt. Ilyen idény után szokott egy csapat visszaesni, azonban a Lazio ezzel szemben a jelenlegi kiírásban is jelentősen felülteljesít, 42,7-es xG-re rúgtak 52 gólt 33 forduló alatt. Az xG-különbségben csupán nyolcadikok a bajnokságban. Immobilét leszámítva minden támadásért felelős játékosuk több gólt szerzett, mint az várható lett volna. Ennek az lehet az oka, hogy átlagosan a Lazio-játékosok lövéseinek az npxG-je a legmagasabb a ligában, ami azt jelenti, hogy 100 lövésükből átlagban 11 bemegy, tehát rendszerint nagyon jó pozícióból próbálkoznak.
A Lazio védekezése egyáltalán nem intenzív, a PPDA-mutatójuk 14,9, ennél csak a Salernitanáé magasabb, tehát engedik az ellenfeleket labdát járatni, nem támadják meg őket magasan. Ez elsősorban abból adódik, hogy a Lazio területet véd, amíg a saját térfelén van a rivális, addig nem jelent veszélyt a felfogásuk szerint. Immobile mindig a hatos poszton játszó ellenfél játékost fedezi, ő nem kaphat labdát, mindig a szélek felé terelik a játékot. Ha odaér a labda valamelyik oldalvonalnál helyezkedő játékoshoz, akkor pedig rögtön tolódik az egész csapat védekezése és az ellenoldali szélsőt hagyják szabadon, akinek a megjátszása ilyen esetben roppant nehéz.
A 27 éves Mattia Zaccagnin kívül csak 30 év feletti támadók játszanak az együttesben, valamint nagyon nem szeret rotálni, nem bízik a cserejátékosaiban Sarri, ezért nem is akarja erőltetni a letámadást.
Átlagban csupán 51%-ban birtokolják a labdát, ami négy százalékpontos visszaesés az előző évadhoz képest, ez főként abból adódik, hogy csak ritkán presszingelnek. Amikor megszerzik a labdát a saját térfélükön vagy a kapus hozhatja játékba a labdát, akkor az esetek döntő részében hosszú támadást vezetnek, csak a Napoli építi tovább a támadásait a ligában, mint a Lazio. Kis területen sok rövid passzal szövik az akcióikat és vagy egy váratlanul felpasszolt labdával megjátsszák közepén Immobilét vagy a balszélre kiteszik Zaccagninak, akik egy az egyben megpróbálja megverni a védőjét.
A rögzített szituációk után bajban vannak
A Serie A mezőnyében a Lazio alakítja ki a legkevesebb xG-t pontrúgásokat követően, ami döbbenetes, hiszen olyan remek rúgótechnikájú játékosaik vannak, mint Luis Alberto vagy Milinkovics-Szavics. A magas támadók hiányoznak a csapatból, de ez sem lehet kifogás erre a szörnyű statisztikai adatra. A hasonló helyzetek kivédekezésében is gyengélkednek, hiszen 9,08 xG-t értek el ellenük, aminél csupán öt csapat produkál rosszabb mutatót. Sarri továbbra sem változtat azon az elképzelésén, hogy csak területet védenek szögletnél és oldalról érkező szabadrúgásnál, így a kaputól távolabb lévő támadók tisztán fejelhetnek.
Hat ponttal előzik meg az ötödik helyezett Atalantát öt fordulóval a vége előtt, azaz ha nem zuhan be hirtelen a teljesítményük, akkor a legfőbb célt, a Bajnokok Ligájában való indulást el fogják érni, ami mindenképpen nagy siker lenne a római „sasok” számára. Ebben az esetben a nyáron talán lesz lehetőségük megerősíteni és bővíteni a jelenlegi a roppant szűk csapatmagot, hogy a többi játékoshoz is bátrabban merjen hozzányúlni Sarri.
Kiemelt kép: goal.com
Szerző
