Max Huiberts mestermunkát végez Alkmaarban, az idei nyár pedig különösen jól sikerült

Már több mint hét éve Max Huiberts az AZ Alkmaar technikai igazgatója, és pontosan tudja, hogyan működik a nemzetközi labdarúgás rendszere, számtalan remek átigazolás köthető a nevéhez a közelmúltból. Idén nyáron különösen sok dolga volt, mert a remekbeszabott szezont követően minden játékosuk iránt volt érdeklődés, és volt is mozgás a keretben bőven mindkét irányban. Nem féltek eladni a legfőbb értékeiket, azok mind mehettek, akik mögött már sorakozik az utánpótlás. Sok bevétel, kevés kiadás és egy, az előző idényben látottnál mélyebb keret – ez a nyári mérleg, azaz elmondhatjuk: nagyszerűen mennek a dolgok a 100 ezres hollandiai kisváros klubjánál.

Max Edwin Huiberts 1970-ben született, labdarúgóként az PEC Zwolle, a Roda JC, a Borussia Mönchengladbach és az AZ Alkmaar csatáraként játszott hazájában és Németországban. Súlyos térdsérülése miatt már a harmincas évei elején be kellett fejeznie a pályafutását. Kellett számára némi idő, amit a futballtól távol töltött, ám a szíve visszacsábította, így aztán 2006-ban az alkmaariaknál scoutként kezdett el dolgozni. A jó munkájának elismeréseként előbb vezető játékos-megfigyelő, majd technikai koordinátor lett, végül 2016. január elsejével átvette Earnie Stewart helyét a technikai igazgatói poszton.


Az AZ átigazolási politikája már évek óta káprázatosan működik, olcsón vásárolnak – a klubrekord hétmillió euró, ez a legtöbb, amit kiadtak egy játékosért, de Huiberts kinevezése óta idén költöttek először négymilliónál nagyobb összeget –, miközben olyan eladásokat tudnak felmutatni az elmúlt évekből, mint:


  1. 2016-ban Vincent Janssen (22 millió euró, Tottenham);
  2. 2018-ban Alireza Jahanbakhsh (19 millió euró, Brighton) és Wout Weghorst (10,5 millió euró, Wolfsburg);
  3. 2019-ben Guus Til (18 millió euró, Szpartak Moszkva);
  4. 2020-ban Oussama Idrissi (12 millió euró, Sevilla);
  5. 2021-ben Myron Boadu (17 millió euró, AS Monaco), Calvin Stengs (15 millió euró, OGC Nice) és Teun Koopmeiners (12 millió euró, Atalanta);
  6. 2022-ben Owen Wijndal (10 millió euró, AFC Ajax).

·

Idén nyáron Sam Beukema (9 millió euró, Bologna), Pantelisz Hacidiakosz (2 millió euró, Cagliari), Tijjani Reijnders (19 millió euró, AC Milan), Jesper Karlsson (11 millió euró, Bologna) és Kerkez Milos (18 millió euró, Bournemouth) személyében öt alapember hagyta el az Alkmaart. Őket együttesen csaknem 60 millió euróért tudták értékesíteni, de a technikai igazgató a Noordhollands Dagbladnak adott interjúban elmondta:



„Minden játékosunk iránt volt érdeklődés.”



A klubnál az az alapvető gondolkodásmód, hogy csak olyan labdarúgókat engednek el, akiket saját elképzeléseik szerint érdemben tudnak pótolni. Persze nem azonos szintű játékossal, mert pontosan tudják, hogy ki hol helyezkedik el a „ranglétrán”, hanem olyan fiatal tehetséggel, akiből rövid időn belül kijöhet ugyanaz a teljesítmény, és akinek a játékjogából a következő nagy összegű bevételt várhatják.





És nem is mehet mindenki, akit más klubok csábítanak, erre remek példa volt ezen a nyáron Vangelisz Pavlidisz esete. Az immár 24 éves görög csatár kiválóan futballozott a 2022-23-as szezonban, minden sorozatot figyelembe véve 40 mérkőzésen 22 alkalommal volt eredményes, és mellette 14 asszisztig jutott. Ráadásul mindezt úgy, hogy ősszel egy bokasérülés miatt 13 találkozót ki kellett hagynia. Hosszú ideig a gólkirályi címre is volt esélye az Eredivisiében (végül honfitársa, Anasztasziosz Duvikasz és Xavi Simons zárt az élen 19-19 góllal), ám a 12 gól, 8 assziszt is remek ajánlólevél volt a kérőknek, akik voltak is bőven szép számmal, elsősorban Németországból. Pavlidisz tehát maradt végül, ám nem szegte kedvét az, hogy „visszatartották”, az új idényben eddig négy meccsen hat gól és egy assziszt a mérlege a holland élvonalban.



„Néhány játékost nem lehet megtartani. Még akkor sem, ha néha tényleg minden erőnkkel megpróbáltuk. De ez természetes is, hogy mennek, hiszen az egyik ok, amiért a labdarúgók az AZ-hoz jönnek, az épp a továbblépés lehetősége. Ebben az átigazolási időszakban is volt olyan labdarúgó, akinek meg kellett mondani, hogy ezen a nyáron nem mehet el. Nagyon alaposan megnézzük, hogy kik vannak mögöttük egy-egy poszton és az alapján döntünk.”



Fontos, hogy ebben az eladás-megtartás kérdéskörben egy egyensúlyi állapotot találjon a klub, és éppen erre is törekednek.


Csak azt tartják meg, aki mögött nincs megfelelő utánpótlás, a többiek játékjogát pedig értékesítik, amennyiben jó ajánlat fut be a klubhoz.


Logikus is ez, hiszen nem lehet mindenkit megtartani, ez alighanem már rövid távon káros lenne a csapat eredményességére (kevéssé motivált, esetleg sértett futballisták) és persze a kasszára is (a beragadás és annak az előzőekben említett hatásai miatt bekövetkező esetleges értékcsökkenés). Illetve természetesen azért is fontosak az eladások az alkmaariaknak, mert az ebből befolyó összegek igen jelentős részét képezik a bevételi oldalnak. Ami pedig a játékosaik iránti keresletet illeti, ezzel – főleg egy olyan jól sikerült európai kupaszereplés után, mint amit az előző idényben összehozott a klub felnőtt és utánpótlás szinten, a nagyok az elődöntőig meneteltek a Konferencia-ligában, a „kicsik” megnyerték az UEFA Youth League sorozatot – egyáltalán nincs probléma, mint ahogy azzal sem, hogy a világszinten is újdonságnak számító módszerekre (például az idegtudományi kutatások beépítése) is építő, kiválóan működő utánpótlás-képzési rendszer folyamatosan „kitermeli” a felnőtt szintre a jobbnál jobb játékosokat.



„Nézzük csak Hacidiakosz és Beukema esetét. Mindkettőjüket elengedtük, mert az olyan fiatalok, mint Wouter Goes és Maxim Dekker, akik a posztjaikon bevethetők, remekül teljesítettek az előző szezonban. Folyamatosan figyeljük a játékosokban rejlő lehetőségeket. És úgy gondoljuk, hogy Goes, Dekker vagy éppen Penetra jövőjében legalább akkora lehetőség rejlik, mint azokéban a játékosokéban, akiket elengedtünk.”



A 19 éves Wouter Goes alapembere volt a másodosztályú csapatnak, miközben olykor-olykor szerepelt már az élvonalban is, illetve csapatkapitányként stabil pontja volt az UEFA Youth League-t megnyerő U19-es együttesnek, amikor egyáltalán épp elutazott velük. A vele egyidős Maxim Dekkernek elszakadt a meniszkusza, így alig játszott az előző évadban, ám neki már a 2021-2022-es szezonban is volt néhány mérkőzése az első csapatban. A 22 esztendős portugál bekk, Alexandre Penetra az előző két idényben az FC Famalicao belső védője volt, és ő lett 4,2 millió euróval a Huiberts-éra legdrágább igazolása.





Itt még említést érdemel Hacidiakosz esete, ami a kompromisszumkészség mintapéldája lehet. A 26 éves védőért Olaszországból jött ajánlat, és ő jelezte a klub vezetőinek, hogy örömmel tenné meg a következő lépést a karrierjében. Huiberts elfogadta az álláspontját, ám annyit kért, hogy várjon az átigazolással egy keveset, maradjon még a Konferencia-liga selejtezőinek idejére, hadd tudják biztosítani az újabb főtáblás szereplést, mert az nagyon fontos lenne pénzügyi szempontból. A görög bekk mind a négy selejtezőn végig a pályán volt, majd ezt követően az alkmaariak némileg nyomott áron adták oda a játékjogát a Serie A-ba visszajutó Cagliarinak.




Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!




Mint utóbb kiderült, Tijjani Reijnders egy évvel ezelőtt éppen ugyanabban a helyzetben volt, mint most Pavlidisz, és úgy tudni, ő úgy egyezett bele abba, hogy marad, hogy aztán majd ezen a nyáron ő lehet az első a távozók névsorában. A helyét az opcióval kölcsönvett Tiago Dantas, a kölcsönből visszatérő Kenzo Goudmijn vagy épp az utánpótlásból felhozott Lewis Schouten veheti majd át. Ám összességében a középpályán nem volt nagy átalakulás, így a három fiatal közül egyiket sem kell majd a mély vízbe dobni, megosztozhatnak a játékperceken, már amennyi jut nekik. A portugál Dantas kapcsán egyébként fel is vetődött a kérdés, hogy korábban nagyon ritkán érkezett onnan labdarúgó Alkmaarba. Huiberts részletesen elmagyarázta, mi az oka ennek.



„Már egy ideje keresgélünk Portugáliában. És egyre gyakrabban tapasztaljuk azt is, hogy ügynökök jelentkeznek nálunk, ha érdekes játékost tudnak a figyelmünkbe ajánlani ebből a régióból. Olyan országok közvetítői is felhívnak immár, mint Spanyolország, Olaszország vagy Portugália. Ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, ezek a játékosok egyáltalán nem akartak Hollandiába jönni. De látják, hogy az AZ miként teljesít Európában, látják azt is, hogy a koefficiensek alapján az Eredivisie most az ötödik liga Európában. Az, hogy ezt elértük, közös siker, ám mi is kivettük a részünket belőle, és most mi is profitálunk ebből.”



Kicsit más a helyzet Kerkez Milos esetében, mert az ő esetében már a tavasz során lehetett tudni, nem lehet majd megtartani a magyar válogatott balhátvédet. Ezért is léptek már májusban, és eldöntötték, hogy a 21 éves David Möller Wolfe Bergenből átteszi a székhelyét Alkmaarba.



Jesper Karlsson is pontosan tudhatta, hogy megfelelő ajánlat esetén idén nyáron távozhat. Eleinte csak érdeklődés volt, ám a konkrét ajánlat nem akart befutni, aztán jelentkezett a Bologna, és kifizette a kért összeget. Huiberts őszintén mesélt arról, hogy az már korábban eldőlt, hogy a svéd távozhat, és készültek is erre.



„Megegyeztünk Jesperrel, hogy ez lesz az a nyár, amikor távozhat. Ezért is gondolkodtunk előre, szerződtettük Ruben van Bommelt, illetve felhoztuk a felnőtt kerethez Ernest Pokut. Ráadásul Myron van Brederode-dal kaptunk egy remek opciót a bal oldalra, Ibrahim Sadiq-kal pedig még tovább erősítettük a támadószekciónkat. Ha most megnézzük a keretet, úgy gondolom, hogy a mélységet tekintve még jobb helyzetben is vagyunk, mint az előző szezonban voltunk.”



Összességében elmondható, hogy egy újabb egészen káprázatos nyarat zárt az AZ, hiszen hatalmas összeget hozott be a kasszába az átigazolásokkal (60 millió euró), és közben relatíve kevés pénzért (13,7 millió euró) minőségi játékosokat tudtak szerződtetni, akikkel egy mélyebb keret áll Pascal Jansen vezetőedző rendelkezésére.


A csapat pedig jól indította az új szezont, hiszen kiharcolta a Konferencia-liga csoportkörében való szereplés jogát, ráadásul négy bajnokit követően még hibátlan, így pedig a szurkolók is könnyebben elfogadják a változásokat.



„Én ezt megértem, hogy a szurkolók ragaszkodnak egyes játékosokhoz. Az emberek általában szeretik megtartani azt, ami ismerős. De ez egyszerűen nem lehetséges a holland kluboknál. Már alig látni olyan játékost, aki három-négy évnél tovább játszik egy-egy klubnál. Ugyanakkor az AZ-nál mindig új gyöngyszemek bukkannak fel, akik gyorsan betölthetik a szurkolók szívében az üres helyeket.”



Kiemelt kép: Imago Images