A „begyógyszerezett” SV Elversberg tündérmeséje

A Saar-vidék nem tartozik a meghatározó régiók közé a modern kori német labdarúgásban, hiszen a legjobb csapatok jelenleg csak a harmadosztályban vitézkednek. Idén már jogos a többesszám, hiszen nincs egyedül az elmúlt években a Bundesliga 2 ajtaján kopogtató 1. FC Saarbrücken, amely végül a küszöböt nem tudta átlépni. Megjött mellé a Regionnalliga Südwest bajnoki címét megszerzett SV Elversberg, amely lendületből venné az újabb akadályt és 3.Liga közelmúltbeli történelme alapján sikerrel is járhat.

Ha Elversberget adja meg az ember úti célként a navigációs rendszerben, akkor hibaüzenet fogadja, ugyanis így önmagában nem is létező település. Elversberg a maga nagyjából 8000 lakosával Spiesen-Elversberg község nagyobbik része, Neunkirchen körzetben. A Saar-vidék egy kis faluja ez, ahol Spiesenben található a városháza és minden közigazgatási szervezet, míg Elversberg a település futballszíve.

Holzer gyermekként a DJK Elversbergnél kezdett el focizni, s nagy tehetségnek tartották, akire hamar lecsapott az 1. FC Saarbrücken. Az 1975–1976-os idényben az FCS-nek sikerült feljutnia a Bundesligába; a jól cselező szélső, Frank Holzer és a játékmester, Felix Magath kiváló teljesítményével. A két kiemelkedő játékost azonban nem sikerült megtartani: Magath a Hamburger SV-hez került, aztán igen magasra ívelt a karrierje, míg Holzert az Eintracht Braunschweig vásárolta meg, de ő négy év alatt mindössze 39 mérkőzésen lépett pályára, majd sorozatos sérülései miatt véget ért a pályafutása.

Holzer gólöröme az 1. FC Saarbrücken színeiben 1971-ben (Fotó: Frank Holzer)

A fiatalembernek jövője, boldogulása miatt nem kellett aggódnia, mert családja a gyógyszeriparban volt érdekelt, így ő maga is ebben az irányban kezdte a futballpályán kívüli életet, négy szemesztert töltött Braunschweigben, majd Saarbrückenben államvizsgázott, s közben a családi kézben lévő gyógyszertárban dolgozott. Édesapja segítségével megalapította az Ursapharm gyógyszercéget, amely fokozatosan nőtt, s ma már 64 országban van képviselete. A vállalat – amelynek Saarbrücken Bübingen kerületében van a központja – közel 500 embert foglalkoztat, árbevétele pedig 100 millió euró fölé nőtt az elmúlt évek során.

Holzer azonban nem tudott elszakadni a futballtól, szabadidejében a Saar Verbandsligában kezdett el edzősködni, így került az SV Elversberghez is, ahol újfent megváltozott az élete. Eleinte csak edző volt, ám mikor 1989-ben a klub a csőd szélére sodródott, akkor a vezetők hozzá fordultak segítségért. 1990-ben ő lett az egyesület elnöke és mecénása, hiszen a szponzort is ő hozta, saját cége formájában. A klub kulcspozícióit az Ursapharm vezető munkatársai töltötték be, ráadásul néhány évvel később, mikor a Karlsberg sörgyár üzleti kapcsolatba kerül a céggel, rövidesen az SV Elversberg mezén is felbukkant a neve, jól példázva a tökéletes szimbiózist.

A klub az 1990–1991-es idényt az ötödik ligában töltötte, innen indult felfelé, az ezredforduló előtt már feljutott a harmadosztályba is, majd tíz szezont töltött ott. Ezután kis visszaesés következett, de a 2013–2014-es idényben is sikerült egy átmeneti szezonra a 3.Ligába fellépni, majd ismét jöhetett az amatőr bajnokság, ahol viszont évről évre meghatározó szerepet töltött be. 2013-ban kezdődött meg a stadion felújítása, amely 12 év alatt négy részletben kap újabb és újabb bővítéseket, extrákat, s végül a Bundesliga 2 elvárásainak kell majd megfelelni – immár Ursapharm-Arena an der Kaiserlinde néven. Ezt a folyamatot jelen állás szerint kicsit fel kell gyorsítani, mert most nagyon közel állnak ahhoz, hogy újabb szintet lépjenek.



A modern kori sikerkovácsok (balról jobbra) Nils-Ole Book sportigazgató, Horst Steffen vezetőedző és Dominik Holzer klubelnök (Forrás: SV Elversberg)

Horst Steffen 2018 őszén vette át a csapatot, és a múltja alapján aligha jósolt volna neki bárki akárcsak egy évet is. A vele egyidőben kinevezett sportigazgató, Nils-Ole Bookkal remekül megtalálta az összhangot az elnöki posztot 2013-ban az édesapjától átvett Dominik Holzerrel, s hármuk közös elképzelése alapján új irányt vett a munka. A fejlődéshez az anyagi háttér biztosítva volt, csak éppen mindenkinek át kellett lépnie a saját határait.

Ennek idén látjuk az eredményét, mikor a nyári átigazolások során három másod- és harmadosztály szintjén komoly rutinnal bíró játékos mellett érkeztek a negyedik vonalban kiemelkedő teljesítményt nyújtott fiatalok és Bundesliga-klubok akadémiáján pallérozódó tehetségek, aki az élvonalban nem kaptak esélyt, de nem akartak megragadni a Regionalligában.

Steffen könnyedén gyúrta egybe a csapatot, mert többnyire az általa is kért posztokon kapott erősítést, illetve mélységet a keret, így pontosan ott tudta folytatni a munkát, ahol a bajnoki cím után abbahagyta. A nyitófordulóban egy ötöst rúgtak Essenben, majd legnagyobb szívfájdalmukra kikaptak odahaza a legfőbb rivális Saarbrückentől, azonban ezt követen hét mérkőzésből hatot megnyertek, majd a komoly meglepetésre becsúszott újabb vereséget követően ismét egy hetes veretlen széria következett (hat győzelemmel), így a téli szünetre nyolcpontos előnnyel mehetnek.

Ugyan még két mérkőzés van az idény feléig, de az első helyet már nem bukhatják el, márpedig a 2008–2009-es idény óta a 13 félszezonos listavezetőből 11 feljutott – csak a VfL Osnabrücknek (2012–2013) és az MSV Duisburgnak (2019–2020) nem sikerült. Ez igencsak biztató arány, főleg annak ismeretében, hogy egyik csapatnak sem volt nyolcpontos előnye. Hogy mi lesz a szezon végén, azt persze nem tudhatjuk és egy újonc esetében nem lenne meglepetés, ha végül elfáradna, de a koronavírus által félbeszakított szezonban az FC Bayern München tartalékcsapata azt bizonyította be, hogy féltávnál a kiesést jelentő helyektől mindössze két pontra állva is van út felfelé, onnan is el lehet érni az első helyet.



Kiemelt kép: SV Elversberg