A Bengals védelme kihúzta a Chiefs méregfogát – Példamutató
A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk meg mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatást gyakorol, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Bár a régi mondás, miszerint a bajnokságot a védelmek nyerik, 2022-ben már nem állja meg a helyét, azért nem árt, ha besegítenek a támadóknak. Ezt tette a Cincinnati Bengals defense-e is az AFC döntőjének második félidejében, ezzel pedig megváltották a csapat jegyét a Super Bowlra. Nézzük meg, hogyan lassították le a Kansas City Chiefs megállíthatatlannak tűnő támadósorát!
Andy Reid nemezise
A Kansas City Chiefs edzője, Andy Reid az NFL történetének egyik legkreatívabb játékhívója, akinek a zsenialitásához nem férhet kétség, azonban a time management terén hatalmas hiányosságokkal rendelkezik, amire az első félidő utolsó játéka tökéletesen rávilágított. Pedig az AFC-döntő első két negyede pontosan úgy alakult, ahogy arra számítani lehetett: a Chiefs támadói erőlködés nélkül haladtak végig a pályán, miközben a Cincinnati Bengals offense nem igazán tudta tartani velük a lépést. A félidő végén akár már a meccset is lezárhatták volna a hazaiak, de nagyon túlgondolták a játékhívást, amivel meccsben tartották a Cincinnatit. Vizsgáljuk meg ezt a szituációt!
21-10-re vezet a Kansas City, a Bengals öt yardosáról indítja a játékot, öt másodperc van a szünetig, időkérésre nincs lehetőség. Nem túl bonyolult tehát a helyzet, két lehetőség van. Az egyik a konzervatív megközelítés, azaz a mezőnygól, amivel két touchdownnyi különbséget alakítanának ki. A másik lehetőségük az, hogy pályán hagyják a támadókat, és megpróbálnak még egy gyors passzjátékot, ami, ha sikertelen is, még mindig lesz idejük berúgni a mezőnygólt. Mindkét megoldás védhető és elfogadható, hozzám mégis az utóbbi felfogás áll közelebb, így nem tudom kárhoztatni Reidet azért, mert megpróbálta maximalizálni a pontjaik számát. Ugyanakkor a line of scrimmage mögé passzolni egy ilyen szituációban – védhetetlen. Hogy elhangzott-e olyan utasítás, hogy a dobás csak az endzone-ba mehet, valószínűleg soha nem tudjuk meg, az viszont árulkodó jel, hogy amint Tyreek Hill földre került, Patrick Mahomes megpróbált időt kérni. Ebből kiindulva szinte biztosak lehetünk benne, hogy a pályán lévők nem voltak tisztában az aktuális szituációval, ami kapcsán az edzői felelősséget nehéz lenne elvitatni.
https://twitter.com/TheAthletic/status/1487900349985873924?s=20&t=ee-7xUXeZo4f_TOv3d30RQ
Győztes módosítások a szünetben
Ezekre a pontokra azért is lett volna óriási szükség, mert a második félidőre a Bengals védelme felszívta magát, és kis túlzással lenullázta Mahomesékat, amiért óriási dicséret illeti a csapat védőkoordinátorát, Lou Anarumót, aki nem tartozik a felkapott edzők közé, ezúttal viszont kiváló munkát végzett. Már az előbb tárgyalt playnél is sikerült túljárnia Reidék eszén, ugyanis sejtette, hogy érkezhet a swing passz a Chiefs valamelyik gyors elkapója felé, ezért egy extra embert tett a baloldalra, hogy létszámfölényt alakítson ki. Ez a húzása olyannyira bejött, hogy az az Eli Apple csinálta meg a szerelést, akit Anarumo rendelt oda. Ennél is nagyobb és fontosabb módosítás volt, hogy a második félidőben a védőjátékok 45%-ában mindössze három emberrel támadták az irányítót. Ezeknél a playeknél legtöbbször a LB Logan Wilsont használták spyként (az ő dolga az irányítófutás megakadályozása), a maradék hét – ha nem volt spy, akkor nyolc – ember pedig coverage-ba lépett vissza. Mahomes már az első félidőben sem volt jó ez ellen a koncepció ellen (hét passzából négy volt sikeres 57 yardért), a második félidőben pedig szó szerint földbe állt, és nyolc kísérletből mindössze három talált elkapót, de ezekből is csak 15 yardot tudtak szerezni, ráadásul egyszer eladta a labdát, valamint négy alkalommal sackelték.

A sackek száma elképesztően magas annak fényében, hogy játékok jelentős részében öt blokkoló jutott három pass rusherre, de a hibát nem a támadófalban kell keresni. Az tény, hogy a Trey Hendrickson – Sam Hubbard edge rusher duó kiváló teljesítményt nyújtott, de óriási segítséget kaptak mind a secondarytől, mind Mahomestól. A Cincinnati hátsó sorának elképesztő munkáját az is bizonyítja, hogy átlagosan kilenc másodperc telt el a snap és Mahomes földrevitele között. Ez a játék tökéletes példa a coverage sackre: a Bengals cover 1 robbert vagy más néven ratet játszik, ahol a két safetyn kívül mindenki embert fog. Az egyik safety egy mélységi zónát véd, míg a másik a line of scrimmage felé lépve veszi el a keresztező útvonalakat. A Cincinnati védői hibátlanul valósítják meg a tervet, Mahomes pedig hiába hosszabbítja meg a játékot, üres elkapót nem talál.
https://youtu.be/QxIPoUXraRg
Ez a szám azonban nemcsak az ohiói csapat védelmének dicsérete, hanem Mahomes kritikája is egyben. A Chiefs irányítója a második félidőben ismét visszatért a szezon közepén hullámzó játékhoz vezető „heroballhoz”, azaz folyamatosan a nagy játékot kereste, indokolatlanul menekült ki a zsebből, ezzel segítve a Bengals pass rushereit és még akkor sem szabadult meg a labdától, amikor egyértelmű volt, hogy az adott játékban nincs több. Itt azt láthatjuk, hogy ha nem is sokáig, de vannak szabad célpontjai Travis Kelce és Byron Pringle személyében, de Mahomes jobban bízott a lábában, aminek a vége majdnem egy labdavesztés lett. Mint később kiderült ez a hiba végzetesnek bizonyult, ugyanis emiatt kellett megelégedniük egy utolsó másodperces field goallal és a döntetlennel, a hosszabbításban pedig elbukták a párharcot.
https://youtu.be/L-VJVivZY4o
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mérkőzés kulcsmomentuma ez a 3rd & 10 volt a hosszabbításban, így érdemes egy pillantást vetni erre a játékra. A Bengals itt is a cover 1 robbert alkalmazza, de ebben a playben Jessie Bates játszik mélységben, míg Vonn Bell tölti be a robber szerepét. Van azonban egy csavar a játékban: a slot CB Mike Hilton és Bell szerepet cserélnek, Hilton lesz az új robber, Bell pedig átveszi a deep crosst futó Tyreek Hillt. Ez Mahomes számára azt üzeni, hogy megdobható az elkapója, és bár szinte tökéletes helyre megy a passz, Bates viszont óriási területet bejátszva időben odaér és kiharcolja a labdaszerzést.
https://youtu.be/MO9s0h6E5Lk
A Bengals védelem szenzációs teljesítménye mellett mindenképp meg kell említenünk a Chiefs felelősségét is a fordításban, ugyanis akármekkora zseni is Reid, most hiba csúszott a játékhívásba is. Nyilvánvaló volt, hogy a vendégek a passzjáték megállítására fókuszáltak, a földön viszont könnyedén tudott haladni a KC. Jerick McKinnon 5,4, Clyde Edwards-Helaire pedig 6 yardos átlaggal futott, ehhez képest a második félidőben előnyben is minimális lehetőséget kaptak. A játékhívás a hosszabbítás elején sem volt a legerősebb, az első két játékban azt a Demarcus Robinsont vették célba, akivel Mahomes az egész meccsen nem volt egy hullámhosszon. Ennek az eredménye egy incomplete passz lett első kísérletre, majd másodikra Apple szerezhetett volna labdát. Ilyen kiélezett helyzetekben óriási hiba nem a legnagyobb playmakereket játékba hozni.
https://twitter.com/Sports_24x7_/status/1487925969486757890?s=20&t=ee-7xUXeZo4f_TOv3d30RQ
Konklúzió
Az elmúlt években, sőt még az idei szezon során is igencsak alábecsült Bengals edzői stáb ezen a meccsen fantasztikus munkát végzett, és nemcsak lelassítani tudta, de meg is állította a Chiefs félelmetes támadósorát a második félidőben. Ez mindenképp biztató jel a Super Bowl előtt, ahol ismét az ohiói csapat számít underdognak, de a védelem vasárnapi játékából kiindulva Sean McVayéknek is alaposan meg kell majd izzadniuk, ha nyerni akarnak.