Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

auto_alt
Labdarúgás
2022. 04. 23.

„A bennmaradás az MTK-val? Az olasz–macedón előtt sem adtak nekünk sok esélyt” – interjú Sztefan Szpirovszkival

Author avatar

Olaszország még mindig gyászolja az elmaradt vb-szereplést, de Sztefan Szpirovszki sem feledi egyhamar a palermói ütközetet. Az észak-macedón válogatott középpályása a dicső, mégis csalódásba forduló napokról, pályájáról, Mariupolról és az MTK esélyeiről is szól. 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  



– Eltelt egy hónap azóta, hogy Észak-Macedónia világszenzációt keltve a vb-pótselejtezőben legyőzte Palermóban Olaszországot, de ha visszagondolsz arra a napra, ma is libabőrös leszel?

– Hogyne. Az egész országnak nagyon sokat jelentett az a diadal, az élmény egész életünkben elkísér. S már csak azért is rendkívül fontos volt az a győzelem, mert általa bekerült a köztudatba Észak-Macedónia válogatottja, nagyobb tisztelet övezi immár a macedón játékosokat. 


– Nagyobb bravúrnak ítéled, mint a korábbi, a vb-selejtezőbeli németországi kettő egyes győzelmet? 

– Nehéz, mert bármennyire is nagyot szólt az olaszok kiejtése, és marad felejthetetlen emlék, a kvalifikáció szempontjából nem értünk el vele végül semmit. Ha nyertünk volna Portugália ellen is, egészen más dimenzióba kerül Palermo. De ha az eddigi legfontosabb győzelmünket kell megneveznem, akkor a 2020. novemberi, grúzok elleni pótselejtezőt említem, ami Európa-bajnoki részvételt ért.


Amiatt persze, hogy jóval esélytelenebbként, a kilencvenkettedik percben megszerezve a győztes gólt nyertünk Olaszországban, eléggé katartikus lett a siker. Örülök, hogy fél órát én is a pályán tölthettem.


– Őszintén, valós forgatókönyvnek gondoltátok a meccs előtt, hogy továbbjuttok az Európa-bajnokkal szemben, saját közönsége előtt?

– Persze, és ez nem a kincstári optimizmus, mindenki meggyőződéssel hitt benne. Határozott tervvel készültünk, amelyben benne foglaltatott az is, egészen a tizenegyes-párbajig kell elverekednünk magunkat ahhoz, hogy legyen esélyünk továbblépni, de úgy mentünk bele a csatába, hogy képesek leszünk győztesen kikeveredni belőle. A futball már csak azért is izgalmas játék, mert teljességgel kiszámíthatatlan. 


– Hogyan reagáltak az olasz kollégák?

– Roppant csalódottak voltak, érezhetően sokkolták őket a történtek. Jorginho ott állt mellettem, láthatóan képtelen volt felfogni, ami történt, nem akarta elhinni, hogy kiestek. Ugyanakkor minden elismerésem Giorgio Chiellinié, ő egyedüliként bejött a meccs után az öltözőnkbe, gratulált, azt mondta, megérdemeltük a továbbjutást. 



– Min múlt?

– Egyfelől nyilvánvalóan a szerencsén. De ezt én sportszerencsének hívom, amikor nagyon is megdolgozol érte: a kapusunk nagyon magas szinten védett, de a többiek is egytől-egyig jó meccset játszottak. Amellett, hogy tényleg hittünk a továbbjutásban, tudtuk, az egyetlen esélyünk az, ha mi a legjobbunkat nyújtjuk, az olaszok viszont egy gyengébb vagy pechesebb napot fognak ki. Így lett. 


– Nagyon nem ünnepelhettétek meg a diadalt, minthogy várt rátok a portugáliai „döntő”.

– Nem is ünnepeltük túl, elvégre három napunk maradt mindössze felkészülni az újabb erőpróbára. 


– Azért hősöknek kijáró fogadtatásban részesültetek, amikor a két mérkőzés között hazatértetek Szkopjéba?

– Szurkolók vártak minket a reptéren, ünnepelve, mi azonban egyáltalán nem éreztük magunkat hősöknek, akkor lettünk volna legfeljebb azok, ha a másik akadályt is vesszük.


– A győztes góllal jelentkező Alekszandar Trajkovszki sem részesült királyi bánásmódban?

– Valószínűleg az volt pályafutása legboldogabb napja, annál is inkább, mert négy évet lehúzott Palermóban; hogy épp ott szerez egy ilyen gólt, az azért elég érdekes tréfája a sorsnak. 


– Mégis, hogyan gondolsz ezek után vissza arra a hat napra? Vegyes érzésekkel? Mert mégiscsak megnyertetek egy olyan meccset, amiért rajtatok kívül senki egy lyukas garast sem adott volna, az igazán nagy bravúr, a vb-kvalifikáció viszont elmaradt. 

– Éppen ezért egyszerre csalódás és öröm. Pedig jó meccset játszottunk a portugálok ellen is, az első góljukkal azonban megváltozott a meccs képe. Talán fáradtabbak is voltunk a kelleténél, de ez cseppet sem érdekelt minket az összecsapásra készülve, azért utaztunk Portóba, hogy kivívjuk a vb-szereplést.


Az sem érdekelt bennünket, ki az ellenfél, hogy hány világklasszis játszik nála, megvolt az elképzelésünk, a felépített taktikánk, igyekeztük ahhoz tartani magunkat.


Úgy mentünk bele, ez életünk legnagyobb meccse, nem érdekel bennünket, hogy papíron mi vagyunk a gyengébbek, az esélytelenek, ha nyerni netán nem is tudunk a kilencven vagy százhúsz percben, ne veszítsük el. Aztán ha jobbak, gratulálunk, de nem adjuk meg magunkat. Remélem, lesz még esélyünk hasonlóan nagy tétre menő küzdelemben részt venni, ebből is sokat tanultunk mindenesetre. 


– Eb-részvétel, majd pótselejtezős harc a vb-selejtezőcsoportbeli második hely jutalmául – mi a titka a macedón futball érezhető fejlődésének?

– Egyfelől az, hogy tehetségesek a fiatal játékosaink. Másfelől pedig szükségünk volt a legendánkra, Goran Pandevre is, aki a grúzok elleni góljával kilőtt minket az Európa-bajnokságra, de egyébként kiváló elegyet alkotnak a fiatalok és a tapasztalt futballisták. Remek edző készít fel bennünket, de a válogatott sikerének ugyancsak titka, sőt talán a legfontosabb komponense, hogy jó barátok alkotják a csapatot, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.




– Ami viszont a saját pályaívedet illeti, Bitolából indult, szülővárosod csapatából, az FK Peliszterből.

– Nem is volt könnyű eljutni az első csapatig, más, mint ma, amikor azt tapasztalom, simán felvisznek edzeni nyolc-tíz játékost a felnőttbe, a mi időnkben jó, ha kettőnek megadatott a lehetőség. Szerencsés voltam, hogy én lehettem az egyik. Tizenhét évesen már az első csapatban játszottam, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, közben a macedón utánpótlás-válogatottban is szerepelhettem. Világéletemben középpályásként. 


– A szerb Csacsak nagy lépésnek számított?

– Eléggé. Tizenkilenc évesen költöztem el Szerbiába, távol a családtól, ami eleinte okozott is nehézséget, hiszen addig csak velük éltem. Nem könnyű otthagyni azokat, akiket a legjobban szeretsz, de megszoktam az új helyzetet, ahogy a profi világot is. Egy fiatalnak kell némi idő ahhoz, hogy akklimatizálódjon, hogy a sok új arc közt az új környezetben is otthonosan érezze magát, idővel azonban egyre jobban éreztem magam. Főként azért, mert játszottam, viszonylag sokat. Minthogy invesztáltak belém, azzal, hogy játszattak, megágyaztak annak, hogy idővel nyereséggel értékesítsenek, ám egyre több új játékos érkezett, az edzők is váltogatták egymást, én pedig kiszorultam a kezdőből. Az U21-es válogatottban viszont játszottam, be is futott néhány ajánlat Hollandiából, Németországból, jó kis kluboktól, a Borac azonban rendre túl nagy pénzt kért.


Fiatal vagyok, válogatott, megkérhetik az áram, gondolták, így viszont nem kellettem. Én persze könyörögtem, hadd menjek, az sem hatott. Pedig a sportigazgatónk eleinte rendes volt velem, később megváltozott a viszonyunk. De a futball már csak ilyen, ez is része a profi világnak.


Időközben kölcsönben hazatértem egy szezonra, majd Bulgáriába igazoltam, onnan pedig a Vardarba. A szkopjei nagyszerű projektnek tűnt, orosz üzletember fektetett be a klubba, hazavitt válogatott játékosokat, jó sportigazgatót választott, nagyszabású tervekkel alakította át az együttest, és sikerre is vezette: bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe, ami a macedón futballban nagyon nagy tettnek számít. Még a BL-selejtezőben túljutottunk a Malmőn, az El-csoportkörért kiejtettük a Fenerbahcét. A Vardar a legnépszerűbb macedón klub, olyan, mint Magyarországon a Fradi.


– És hogy gondolsz a ferencvárosi karrieredre, amelyet ugye sajnálatos sérülés keserített.

– Az első év nagyszerűen alakult, akkor is, ha a bajnoki címért zajló versenyfutásban lemaradtunk a Vidi mögött. Egy évvel később viszont nyertünk, sajnos én a válogatottban szerepelve megsérültem, onnantól fogva pedig lejtmenetbe került a karrierem. Voltak rossz döntéseim is, elsősorban az, hogy elhagytam a Ferencvárost. A mai fejemmel biztosan nem tenném. De harmincegy vagyok, évekig futballozhatok még, a testemtől is függ persze, mennyit. A legfontosabb, hogy egészséges maradjak, úgy van esélyem arra, hogy magas szinten játsszam.


– Néhány újabb kanyar után az elmúlt félévet Mariupolban töltötted. Ha olvasod a háborús híreket és látod a borzalmas képeket a rommá lőtt városról, mire gondolsz?

– Rettenetesen elszomorodom. Három hónapot töltöttem el Ukrajnában, s el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha a háború kitörésekor is ott tartózkodom. Nem tudom, mi van azokkal, akikkel Mariupolban kötöttem barátságot, hogy harcolnak-e, vagy elmenekültek, de borzalmas, ami Ukrajnában történik.



– Még idejében eljöttél, az MTK-ba igazolva, s nyilván eltörpülnek a kék-fehér gondok a háború mellett, a szurkolók viszont joggal retteghetnek a gondolattól, hogy szeretett klubjuk ismét a másodosztályba kényszerül. 

– Nem dőlt még el azonban semmi. Vannak még meccsek, mi pedig őszintén hisszük, hogy bennmaradhatunk. Sajnos a Covid egy időre ledöntött a lábamról, de igyekszem immár a pályán bennmaradáshoz segíteni az együttest. Tudom, hogy van esélyünk elérni a célunkat, mert ez egy nagyon jó játékoskeret sok tehetséges fiatallal, számos jó képességű futballistával, igazság szerint nem is a megkapaszkodásért, hanem az európai kupaindulásért kellene ennek a csapatnak küzdenie.


– És miért nincs így?

– Nehéz erre felelni. Ahogy a macedón válogatottal igen, az MTK-val sokszor nem volt szerencsénk, azokat a meccseket sem tudtuk behúzni, amelyeken jobbak voltunk. Arról az időszakról tudok beszélni, amióta itt vagyok, márpedig meggyőződésem, hogy több pontot érdemeltünk volna ebben a periódusban. De a futball kiszámíthatatlan, és nem mindig az a végeredmény, amit a játék képe sejtet. Nem kereshetünk azonban kifogásokat, mert a klub mindent megad nekünk, kiváló körülmények közt készülhetünk, próbáljuk ezt meghálálni, egyelőre kevés sikerrel. Ám amíg matematikailag él a remény, mi hajtunk. Küzdünk a végsőkig. Az MTK-nak az első osztályban kell szerepelnie, hiszek is abban, hogy sikerül bennmaradni.


Tudom, hogy rajtunk kívül nem sokan bíznak már ebben, de a játékosokon túl abban sem hitt senki, hogy Észak-Macedónia kiejtheti Olaszországot, mégis így lett.



Ki nyeri a MTK-Mezőkövesd mérkőzést?

2,23 – MTK

3,50 – Döntetlen

3,00 – Mezőkövesd


Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/NBI/MTK-Mezőkövesd útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Nemzetek Ligájára az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!





Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.