A brightoni Sámson – Marc Cucurella

A Manchester City Erling Haaland megkaparintása után két másik nagyhalra vetette még ki a hálóját a nyáron. Az egyik Kalvin Phillips, aki a Brazíliába hazatérő Fernandinhót volna hivatott pótolni, a másik Marc Cucurella, aki a balhátvéd posztján teremtene konkurenciát Joao Cancelónak (a portugál eredetileg ugye jobbhátvéd, de a kiszoríthatatlan Kyle Walker miatt rendre átkerül balra), valamint Olekszandr Zincsenkónak (feltéve, hogy az ukrán bekk marad az Etihadban).

Jött, látott, győzött a tavaly nyáron a Getaféből szerződtetett spanyol bekk, s a Julius Caesar-féle hadijelentés már csak azért is illik Cucurella britanniai hódítására, mert hasonlóképp gyorsan és meggyőzően tudatosította mindenkivel, ez az ő felségterülete (a bal oldalvonal melletti passzázs, illetve maga a PL). 35 bajnokin léphetett pályára első szezonjában, és ha az egy gól és gólpassz nem is sejtet bravúros bemutatkozást, a 42 kialakított helyzet, a 115 beadás, a 93 szerelés és 65 tisztázás annál inkább jelzésértékű. Sokoldalúságát ugyancsak bizonyítva bal oldali belső védőként is helytállt, Graham Potter brightoni futballja amúgy is mentes mindenfajta konvencionalizmustól: a 47 éves tréner szereti, ha több poszton is bevethető, vállalkozószellemű, a pályán önállóan dönteni képes, örökmozgó, bátor futballistákkal dolgozhat (hovatovább azokat is igyekszik Potter ilyenné varázsolni, akik addig nem is gondolták volna magukról, hogy képesek a színesebb futballra). Cucurella tökéletesen megfelelt a dél-angliai klub elképzelte játékosprofilnak, s mint azt a City szándékai mutatják, a Guardiola-félének is.

„A Chelsea ellen idegenben kellett először a háromvédős rendszerben bal oldali belső védőt játszanom, és meglehetősen ideges voltam, egész életemben csak néhány percet töltöttem addig azon a poszton – idézte fel decemberi élményeit a The Athleticben. – A Chelsea Lukakuval és más topjátékosokkal vonult fel, de nagyon jól ment a játék.”

Remekül szerepelt a Chelsea ellenében. (Forrás: football365.com)

Olyannyira, hogy a ráadásban az ő beadásából egyenlített Danny Welbeck. S mint elárulta, örül, hogy edzője egy új posztot is megismertetett vele, komplettebb játékossá vált tőle. Nem csak a brightoni, illetve a honfitárs manchesteri mester értékeli teljesítményét, klubja szurkolói és játékostársai szintén, meg is választották az év legjobb brightoni futballistájának – pedig a kapus Robert Sánchez, Yves Bissouma vagy Leandro Trossard sem futballozott éppenséggel rosszul. Amikor az utolsó bajnokit követően átvette a díjat, jókedvében edzőjének üzent:

„Mester, a következő idényben tegyen inkább a kispadra, mert nem szeretek sokat beszélni angolul.”

Pedig mennyivel jobban bírja a nyelvet, mint érkezésekor. A ma már potom összegnek tűnő 15 millió fontért szerződtetett spanyol két kisfiával (az egyikük tíznapos volt mindössze a költözéskor) érkezett a szigetországba, s eleinte bizony megszenvedett a nyelv hiányával.

„Jó, ha három-négy szót tudtam angolul, így nem lehettem önmagam, s ez nagyon nem tetszett. Minden csapatomban szerettem viccelődni, jó hangulatot teremteni, ez azért Brightonban eleinte nehézségekbe ütközött” – vallotta meg nemrégiben. – „Ugyancsak gondot jelentett, ha el kellett menni a gyerekekkel az orvoshoz, ha a gondozóikkal beszélgetni kellett. Ma már más a helyzet, megy az angol, jobban feltaláljuk magunkat a városban is, eljárunk kávézókba, üzletekbe, Brighton híres mólójára.”

Első szezonja végén a klubnál mindkét díjat bezsebelte. (Forrás: Marc Cucurella Twitter)

Segítette, hogy heti kétszer meglátogatta egy angoltanár hove-i otthonában, ahol gyermekei anyjával egyetemben tanulták a nyelvet, a csapaton belüli minél gördülékenyebb beilleszkedést pedig a honfitárs Sánchez, a legendás brightoni jobbhátvéd, ma már pályaedző Bruno, valamint az argentin Alexis Mac Allister is igyekezett megkönnyíteni. A csapatmegbeszéléseken rendre Bruno fordította neki az elhangzottakat, ma már elboldogul egyedül is. A futball nyelvén viszont gyerekkora óta jól ért: Barcelonától tíz percre, az Alella nevű kis faluban nőtt fel, 14 éves koráig az RCD Espanyol akadémiáján pallérozódott. Hanem akkor…

„Vasárnap volt, emlékszem, apukámmal voltam otthon. Lezuhanyozott a szieszta után, majd elindult az FC Barcelona akadémiai igazgatójával megbeszélt találkozóra. A családban már akkor is nagyon sokan drukkoltak a Barcának. Én persze nagyon ideges voltam, mégiscsak a riválisnál cseperedtem, sok időt töltöttem el ott addigra, de egy olyan esélynek gondoltam a Barcelonát, amelyet nem szalaszthattam el. Már oda tartoztam, amikor egy nap Javier Mascherano odaköszönt nekem, én azonban még csak nem is viszonoztam, mert annyira ledermedtem a látványától. A Barca ma is a világ egyik legnagyszerűbb klubja, akkor ráadásul Messi, Suárez, Neymar futballozott az első csapatban. Sokat jelentett nekem, hogy a klubban minden egyes korosztály ugyanazt a focit játssza, mint az első csapat, ugyanazokat a mozgásokat gyakorolva. Rengeteget tanultam, olykor az első csapattal tréningezhettem, elutazhattam velük amerikai túrára. Az egész egy folyamatos tanulás volt.”

De csak egyszer léphetett pályára az FC Barcelonában, egy Real Murcia elleni kupamérkőzésen 2017-ben. Arra a néhány percre is egy álom beteljesüléseként gondol, az aznap viselt 36-os számú mezét, ahogyan a bemelegítő dresszt is, máig őrzi. Két kölcsönidény után (SD Eibar, Getafe CF), 2020 nyarán a madridi kiscsapat végleg megszerezte, csekély hatmillió euróért. De már az első kölcsönadásból is sokat tanult, a nála egy évvel fiatalabb kedvesével, Claudiával azt is, milyen távol a családtól, egymásra utalva élni. Angliában már négyesben érte őket a számos új tapasztalat, Cucurellát persze a pályán is.

Együtt a család a meccs után. (Forrás: Marc Cucurella Instragram)

„A Premier League fizikálisabb bajnokság, gyorsabbak a játékosok, jellemzőbb a letámadás, nagyobb a harc, több a versenyképes csapat. Ha ma LaLigát nézek a tévében, feltűnő a különbség. Angliában gyorsabban kell cselekedned, ettől nehezebb a játékosok helyzete. A stadionokban fantasztikus a hangulat, azt kell mondjam, alighanem ez a világ legerősebb bajnoksága.”

Azon belül is viszont övé a legfeltűnőbb hajkorona.

„Gyerekkoromban is hosszú hajam volt, ahogy az öcsémnek is. Anyánk szerette, ha a fiai hosszú hajat viselnek. Ma már ez az egyik jellegzetességem. Mindig megkérdezik persze tőlem, miért hordom ilyen hosszan. Mert így szeretem, felelem olyankor. A testvérem időközben levágatta a hosszú szőke loboncát, nekem azonban az életem része.”

Ahogy immár a Premier League is.

Kiemelt kép: Getty Images