A Casa Pia AC hihetetlen története

A portugál labdarúgás országos bajnokságának első három szezonja egyfajta kísérleti időszakként van elkönyvelve, noha az akkor megszerzett bajnoki elsőségeket is számon tartják a hivatalos statisztikák. Azonban csak az 1938-39-es szezont kezelik úgy, mint az első idényét a ma is ismert élvonalnak. Akkor még a négy legerősebb regionális bajnokságban a legjobban szereplő ​​együttesek kvalifikálták magukat egy nyolccsapatos ligába. Köztük volt a négy lisszaboni klub egyikeként a Casa Pia AC is, amely akkor 14 meccséből mindössze egyet tudott megnyerni, ezzel az utolsó helyen zárt, s többé nem is tudott visszatérni a legmagasabb osztályba, egészen mostanáig.

A klubot hivatalosan 1920-ban alapították, de egyes meg nem erősített legendák szerint egészen 1893-ig nyúlik vissza a történetük. Ezek alapján az egyesület nagyban hozzájárulhatott a labdarúgás terjedéséhez és szervezetté válásához az országban, és a kezdeti időkben, amikor még nem egy országos bajnokság működött, az SL Benfica és a Sporting CP riválisai volt a fővárosban.

A már említett első hivatalos portugál bajnoki szezon résztvevői voltak, majd aztán fokozatosan csúsztak visszafelé. A következő évtizedek során többnyire a második és a harmadik vonal között lifteztek, és időnként a negyedosztályt is megjárták. Erre legutóbb a 2012-13-as idényben volt példa, majd ezt megnyerve visszatértek a harmadik ligába, amely ekkor még nyolc különböző csoportba osztotta be a 96 együttest területi alapon. Az első szezon középmezőnybeli pozíciója után kétszer is odaértek a rájátszást jelentő helyek egyikére, de feljutni nem tudtak, s ezek után egy kisebb visszaesés következett.

Az áttörést egy igencsak különleges szezon hozta el. 2018 nyarán itt kapta meg első edzői állását Rúben Amorim, ami valójában, a megfelelő papírok hiányában, csak asszisztensedzői munka volt hivatalosan. Ebből adódott is egy kisebb kalamajka, ugyanis neki nem volt jogosultsága bizonyos dolgokra, amiket mégis megtett, s ezt az egyik találkozó során egy ellenőr is feljegyezte. A klub, a vezetőedző és Amorim is pénzbírságot kapott, valamint a csapatot hat pont levonással és öt zárt kapus találkozóval sújtották. A korábbi válogatott játékos egyéves eltiltást kapott, amit három hónapra enyhítettek, miután felmondott a fővárosi klubnál. Ezzel a klub pontlevonását is eltörölték, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül a második helyen zártak, és ezzel bejutottak a play-offba. Itt aztán két tizenegyes-párharccal és egy idegenben szerzett többgólos sikerrel kivívták a feljutást a másodosztályba.

Amorim és az edzői stáb, akik együtt hagyták el a klubot az incidenst követően (Forrás: sabado.pt)

Hosszú idő és a modernkori átszervezés után a 2019-20-as idény volt a klub életében az első a 18 csapatos Liga 2-ben, és ez nem is hozott igazán sok örömöt a számukra. A 24. forduló után biztos kiesőként lehetett elkönyvelni őket, hiszen mindössze 11 pontot gyűjtöttek, ám ekkor a világot térdre kényszerítette a koronavírus. A járványhelyzet következtében hónapokra megállt az élet a portugáliai futballban is, és a szövetség döntése értelmében csak az élvonalbeli bajnokságot zárták le a nyár folyamán. Ez azt jelentette, hogy az alacsonyabb osztályokban sem kiesők, sem feljutók nem lettek, így a Casa Pia megúszta a harmadosztályba való visszatérést.

Ha pedig ilyen kegyes volt a sors és a szövetség a lisszaboniakhoz, akkor tettek is azért, hogy a következő szezonban már valamivel nyugodtabb napokat éljenek meg. A keretet csaknem teljesen átalakították, több mint egy kezdőnyi játékos távozott és érkezett is, s ehhez egy új szakember is dukált. Kinevezték a nyár folyamán Filipe Martins vezetőedzőt, aki élvonalbeli tapasztalattal is rendelkezett, még ha nem is számított épp sikeresnek akkortájt. Csak alacsonyabb, többnyire amatőr szinten ért el jobb eredményeket, s több mint fél éven át munkája sem volt, miután a korábbi állomáshelyéről menesztették.

A szakmai stáb összeállt – középen címer nélküli fehér felsőben – Martins vezetésével (Forrás: Casa Pia Atlético Clube)

Martins Lisszabonban megtalálta a számításait és a szedett-vedettnek tűnő társaságból elkezdett csapatot formálni. Noha a játékosok legtöbbje egy évre érkezett a kiesés veszélye miatt, így senkiről sem gondolhatta előzetesen, hogy hosszú távra tervez náluk, de végül többen is megmutatták, hogy egy megfelelő rendszerben magas szinten tudnak futballozni.

Tökéletes példa erre a nigériai Saviour Godwin, aki a belga másodosztályban került lapátra a koronavírus-járvány időszakában. Ügynöke már a harmadosztályú lehetőségek meghallgatását javasolta a számára, amikor jött a Casa Pia megkeresése. Első idényében alapember lett a szélső, hét góllal és öt assziszttal járult hozzá a stabil középmezőnybeli helyezéshez, idén pedig tízszer volt eredményes, illetve három gólpasszt is jegyzett.

Vagy említhetjük a védelem egyik legjobbjának számító máltai Zach Muscat nevét, aki az olasz harmadosztályban szerepelt, mielőtt a szebb napokat is megélt SC Olhanense a portugál harmadosztályba nem csábította 2019-ben. A csőd közeli állapotokat megélő klub ingyen engedte el a járványhelyzet alatt, ő pedig új klubjában az előző két szezonban hatvan meccsen hét gólt is szerzett belső védő létére. Ő az egyik kulcsfigurája Martinsék egyik legnagyobb fegyverének, a rögzített szituációkból („pontrúgásokból”) való gólszerzésnek.

A feljutás utáni mámorító ünneplés pillanatai (Forrás: Casa Pia Atlético Clube)

Az ötven lőtt gól a legjobb hat közül a leggyengébb mérleg, de még így is némileg túlteljesítették a várható mutatójukat, hiszen az csak 45,89 xG lett. Azonban a helyzetkiválasztásuk egészen biztató volt, mert a legjobbak közé tartoznak a 0,12 xG/Sh mutatóval. A legtöbb szögletet ők végezhették el, és ez gólok számában is megjelenik, 11 találatot jegyeztek sarokrúgás után, valamint további három jött még össze egy-egy szabadrúgást követően. A Casa Pia a Rio Ave mögött másodikként, 34 mérkőzésen 68 pontot bezsebelve jutott fel az első osztályba.

Aztán hogy mindez mire lesz elég ott, az nagyon nagy kérdés. A klub az anyagi lehetőségeit tekintve a másodosztályban is a középmezőny aljához tartozott, a Primeira Liga pedig egy más világ ilyen tekintetben.

Kiemelt kép: Casa Pia Atlétic Clube