A casablancai hős, aki meglepte a világot – Azzedine Ounahi

Azzedine Ounahi már ebben az évezredben született, 2000. április 19-én, s ő azok egyike a marokkói válogatottban, akik az ország határain belül látták meg a napvilágot, jelesül Casablancában. Tipikus futballista családba született, ahol nem csak édesapja, de az idősebb és a fiatalabb fiútestvére is a labdarúgás szerelmese lett nagyon korán, bár ők ketten nem jutottak el a legmagasabb szintig. Cserébe a nála egy évvel idősebb unokatestvére, Reda Mhannaoui, akivel gyerekkorukban együtt rúgták a bőt szintén profi játékos lett, aki jelenleg a FAR Rabat csapatát erősíti Marokkóban.

A kis Azz’ – ahogy becézik – már ötévesen csatlakozott a Hay Lalla Meriem kerületben található Derb Cosmos csapatához, ahol rövid időn belül kiszúrta egy felderítő, aki a Raja Club Athletichez irányította, ahol aztán beindult a fejlődése. 2015-ben csatlakozott a VI. Mohammed Akadémiához, amely egyfajta nemzeti képzési központ, ahol Youssef En-Nesyri, Nayef Aguerd és Reda Tagnaouti is pallérozódott. Abdelouahed Zamrat az akadémián 2017 és 2018 alatt a nevelője volt a tehetséges középpályásnak, akire óriási energiájú játékosként emlékezett vissza. 

„Mindig ő volt az első a fizikai teszteken, az eredményei lenyűgözőek voltak. Elmondhatatlan kitartás jellemezte, de tagadhatatlanul félt attól, hogy másokkal fizikális harcba keveredjen.” 

Ezt később, 2021 novemberében Ounahi is alátámasztotta az Ouest-France-nak adott interjúban: 

„Nem vagyok az a játékos, aki szereti a párharcokat. Igyekszem ezeket minél inkább elkerülni, mert szinte minden játékos erősebb nálam. Próbálok gyorsan játszani, sokat fejlesztem a labdakezelésem, hogy ne a fizikális játékra kelljen hagyatkoznom.”

Miközben már tízévesen az U13-as korosztállyal játszott együtt, s később is ez jellemezte a tinédzser éveit. Nasser Larguet technikai igazgató is csak úgy emlékezett vissza rá, mint akinek túl könnyű volt saját kortársaival együtt játszani, ezért az alkata ellenére is a nagyobbakkal hagyták futballozni, hogy a fejlődése töretlen maradjon.

„Megpróbáltuk nehéz helyzetbe hozni, de sikerült alkalmazkodnia. A technikáján ez csiszolt a legtöbbet, hogy idősebbekkel versenyzett.”

Alig múlt el 18 éves, mikor Ounahi úgy érezte, itt az ideje magasabb szintre lépni és Európa felé vette az irányt. Meg sem állt Elzászig, s Strasbourgban találta magát, ahová az ügynöke irányította. Két idényt töltött a klubnál, de a tartalék csapatnál nem jutott előrébb, pedig néhány alkalommal felhívták az első együtteshez edzeni. Végül nem játszott az első csapatban, Ounahi szabadügynökként csatlakozott az US Avranches-hoz. A kezdeti, nehézkesen alakuló hozzáállás rövid időn belül átcsapott egy önbizalomtól duzzadó pozitív irányba, s a csapat edzője, Frédéric Reculeau nem győzte dicsérni a még mindig csak húszesztendős középpályát, aki gyorsan bebizonyította, hogy csak megfelelő környezetre és bizalomra volt szüksége. 

„Szomorúan, a kudarcra gondolva érkezett meg, mint aki már nem hisz már magában. Azonban elég hamar rájött, hogy az edzés és a kínált játékidő megfelelhet neki. Tehetsége hamar megmutatkozott, és remek szezont futott nálunk. A fejlődése ismét szintlépésben jelentkezett, különösen fizikálisan lépett előre. Ez pedig megteremtette az esélyt magának, hogy magasabbra lépjen. Az edzéseken játékának és támadópalettájának diverzifikálására koncentráltunk.”

2021 nyarán Philippe Leclerc, az SCO Angers akkori toborzási igazgatója több különböző megfigyelőt is elküldött megnézni Ounahit, s mindegyiktől azt a választ kapta, hogy addig kell lecsapni erre a srácra, amíg lehet. Egyetlen harmadosztályú szezon után már az élvonalra készülhetett, mert a két klub könnyedén megegyezett, majd a játékos ügynöke is csak annyit mondva hívta fel, hogy „gyere, írj alá, hogy az első osztályban játszhass”.

A Ligue 1-ben olyan könnyedén akklimatizálódott, mintha mindig is itt játszott volna, nem pedig két szinttel lejjebb, s ott is csak egyetlen idényt. Az igazi modern középpályást a sokoldalúsága és a technikai képzettsége mellett még a pressz-rezisztenciájáról, a cselezőkészségéről és az elképesztő futómennyiségéről lehet leginkább kiemelni.

Mondani sem kell, innentől kezdve egyre többször kapta meg a lehetőséget a kezdőben, még úgy is, hogy nem volt egy kimondott posztja, hanem több helyen is bevetette őt Gérald Baticle, majd januárban válogatott tapasztalat hiányában is bekerül Vahid Halilhodzic utazó keretébe az Afrika-kupára. A három csoportmeccsből kétszer is kezdett, majd ugyan az egyenes kieséses szakaszra elfelejtette őt a bosnyák szakember, de márciusban a Kongói Demokratikus Köztársaság elleni világbajnoki selejtező visszavágóján szülővárosában Casablancában lőtte első és második válogatottbeli gólját is, ráadásul a 4-1-es győzelem során egy előkészítése is volt, így negyedik címeres mezben való pályára lépése alkalmával máris nemzeti hőssé lépett elő. 

Az első teljes idényében csupán akkor hiányzott, mikor a nemzetközi kötelezettségeinek tett eleget, s onnan kissé kimerülten tért vissza, de azonnal alapemberré nőtte ki magát a fekete-fehéreknél. Idén ennek megfelelően kirobbanthatatlan volt a kezdőből, s bár a csapat pocsékul szerepel – utolsó helyen állnak a ligában –, de a világbajnokságon Ounahi megmutatta, hogy az egyéni képességei alapján többre hivatott. Ezt egykori edzője, Frédéric Reculeau is alátámasztotta, de közben kételyeit is kifejtette: 

„Jelenleg továbbra is a szerény kisfiú szerepében tetszeleg, aki a meglehetősen védekező csapatokban próbál mindennek megfelelni. Azonban a növekvő tapasztalat birtokában egyre többet mer, próbál és akar, így pedig továbbra is fejlődik támadó szinten. Egyre határozottabb lesz. Őszintén hiszem, hogy elmehetne egy rangosabb klubba, és gyorsan felgyorsulhatna a folyamat, de ő egy olyan fiú, akinek sokkal jobb a nyugodt környezet és a békesség, ami a topszinten nem lenne meg. Edzőként büszke vagyok és örülök neki, hogy segíthettem a pályafutását.”

A marokkói válogatott a világbajnokság meglepetését okozza, s Ounahi teljesítménye egészen elképesztő a maga nemében, hiszen szinte ismeretlen játékosként robbant be a tornán. Könnyen lehet, hogy ő lesz a legjobb fiatal, hiszen a Walid Regragui irányította együttesben is alapember, minden meccsén kezdő volt, és a játéka önmagáért beszél, nem győzik dicsérni őt a szakértők. Hogy ez végül milyen jövőt jelent majd számára, az még kérdéses, de a hírek szerint az ügynöke telefonja lassan bemondja az unalmast, mert egyre többet őt akarják a középpályájukra, mint a szürke eminenciást, aki minden munkát szó nélkül elvégez.

Kiemelt kép: Pablo Morano/BSR Agency/Getty Images