A családi kötelék hazahúzta Tore André Flót
A nemrég rajtoló norvég másodosztályban megkapta első vezetőedzői állását Tore André Flo. Az egykori kiváló támadó ahhoz az együtteshez tért vissza, ahol profi lett és ahol be is fejezte a karrierjét, illetve amihez a családja is ezer szállal kötődik. A nagynevű pályakezdő tréner egy klublegenda után kapta meg a kispadot, ez igazán merész döntésnek tűnik, különösen annak fényében, hogy a Songdal IL ismét szeretne visszatérni az élvonalba.
Songdal egy alig több mint tízezer lakosú város Norvégia déli részén, az óceáni partvonalon. A labdarúgóklubját 1926-ban alapították, amelynek a szerény létszámú közönség mindig nagy támogatója volt, de sem anyagi szempontból, sem az eredmények terén nem tudott közelébe sem kerülni a nagyoknak. Az egyesület majd százéves története során a legnagyobb eredmény, hogy 1976-ban harmadosztályú csapatként döntőbe jutottak a kupasorozatban. Ez korábban egyetlen ilyen alacsonyan szereplő gárdának sem sikerült. 1982-ben játszottak először az élvonalban, és azóta abban az ördögi körben vannak, hogy néhány évet eltöltenek az első és a második vonalban is, majd jön a kiesés vagy a feljutás. Jelenleg 2018 óta az OBOS-Ligaenben küzdenek azért, hogy ismét az Eliteserien tagjai lehessenek, de hiába vannak ott mindig a legjobb hatban és vesznek részt a rájátszásban, képtelenek kivívni az osztálylépést.
A klub legendás játékosa, Eirik Bakke a 2014-es kiesést követően vette át az együttes irányítását, s az akkor visszajutó gárdát két szezonon át az élvonalban is irányította. A kiesés után sem tört meg a bizalom felé, s most is önszántából döntött a távozás mellett. Már az ősz elején bejelentette, hogy a szezon után távozik, hogy időt adjon a vezetőségnek az utódja megtalálására. A klub színeiben a legtöbb élvonalbeli gólt szerző egykori támadó úgy érezte, hogy ez volt a helyes döntés mindkét fél számára.
„Mindig is az volt a célom, hogy megfelelő öltözői kultúrát teremtsek, és minél közelebb kerüljek a játékosokhoz emberileg. Elhoztam magammal a külföldön és az ebben a csapatban szerzett tapasztalataimat, és most úgy érzem, egy nagyon jó hangulatú öltözőből távozom. Nem sikerült megvalósítani a feljutást, de bízom benne, hogy jó alapokat hagyok magam mögött, amire az utódom tud építkezni” – részletezte a búcsúját könnyekbe fulladva.
Jan Rune Aröy igazgatótanácsi elnök már a távozó vezetőedző búcsújakor hangoztatta, hogy olyan szakembert szeretnének hozni a csapat élére, aki kötődik a klubhoz. Ekkor jelentek meg az első pletykák, hogy esetleg Tore André Flo lehetne ez a személy, és vele kapcsolatban ekkor már az angol lapok is írták, hogy akár el is hagyhatja a Chelsea-t, hogy edzőnek álljon. Néhány héttel később az elnök megerősítette, hogy ő egyik név a kalapban, de konkrét tárgyalások egyelőre nem történtek a felek között.
A most 48 éves Flo szülőhelye amatőr klubjában, a Strynnél kezdte pályafutását, majd 1993-ban a család Sogndalba költözött. Itt aztán testvéreivel, Josteinnel és Jarlével játszott az első osztályú csapatban. 1994 áprilisában mutatkozott be, és a szezonban 22 mérkőzésen öt gólt termelt, de a csapat kiesett. Azonban ő nem ment a másodosztályba, hanem a Tromsö együtteséhez igazolt, ahol 18 találattal egyből házi gólkirály lett, és kiváló teljesítményével bekerült a norvég válogatottba is. Az idény után azonnal szerződtette az ország egyik legjobb csapata, a Brann. A Bergenben töltött évei alatt vitathatatlanul Norvégia egyik legjobb támadójává érett, ami meg is hozta számára a kitörés lehetőségét.
1997 tavaszán már bejelentették, hogy a nyáron az angol Chelsea-hez fogja áttenni székhelyét. Flo Londonban érte el a legnagyobb sikereit, az Abramovics-éra előtti időszak sikercsapatának egyik meghatározó alakja volt. FA-kupát, Ligakupát és angol Szuperkupát is nyert, de részese volt a KEK-győzelemnek, illetve az európai Szuperkupa elhódításának is az előző évszázad végén.
Innen 2000-ben Skóciába távozott, a Rangersnél töltött el két szép évet, ami alatt kupát és ligakupát is nyert, majd elkezdődött a kalandozás időszaka számára. 2002-ben visszatért Angliába, de a Sunderlandnél nem tudott kiteljesedni, így egy év után Sienába került. Az újoncnál új szerepkörben játszott Enrico Chiesa és Nicola Ventola mögött, de remekül megállta a helyét, aztán a második évad végére megkezdődött a sérülésekkel vívott nagy harca. Hazatért a Valerenga együtteséhez, majd egy év után még egy próbát tett Angliában, amikor a Leeds United játékosa lett 2007 januárjában. Ez azonban már csak egy rosszul elsült kísérlet volt, nem tudott segíteni a bajban lévő klubon. 2008 márciusában visszavonult, majd novemberben a Milton Keynes Dons kérésére még visszatért a pályára, hogy segítsen a csapaton. Ugyanezt megtette a 2009-es második visszavonulása után a Sogndal kedvéért is, majd innen búcsúzott végül 2012-ben, és akasztotta szögre megmásíthatatlanul a stoplist.
Ezt követően Londonban már várta a munkalehetőség, hogy az utánpótlásban belekóstolhasson az edzői munkába. Időközben a norvég szövetség is felkérte, hogy az U18-as, majd az U21-es együttesnél dolgozzon asszisztens edzőként. 2017-től a Chelsea kölcsönjátékosainak mentoraként dolgozott, közvetlen kapcsolatban állt a más kluboknál szereplő labdarúgókkal. Amikor még csak a pletykák terjengtek, akkor már tett némi célzást arra, hogy érdekelné a lehetőség.
„Először is, nagyon jó munkám van, és nem keresek újat. Ugyanakkor beszélgetnék a Sogndallal, ha megkeresnének. Azt tervezzük a családdal, hogy valamikor hazaköltözünk, szóval ebből a szempontból remek lehetőség lenne” – mondta Flo a Discovery+ újságírójának.
Tavaly novemberben aztán minden kikerekedett, jött a hivatalos bejelentés, hogy valóban Flo veszi át a vestlandeti csapat kispadját. Nagybátyja, Havard Flo az átigazolásokért felelős részleg vezetője a klubnál, és örömmel konstatálta, hogy az új edző neve elég volt néhány potenciális célpont meggyőzésére. Kettő, az izlandi válogatottban is már bemutatkozott fiatal futballistát tudtak elcsábítani, valamint az élvonalbeli játékosok kölcsönszerződéseiről való tárgyalások során is vonzó volt az új edző személye.
A nemrég kezdődött szezonnak az egyik legfiatalabb kerettel nekivágó együttes jó eséllyel pályázik idén is a rájátszás mezőnyébe kerülésre.
A feljutásért vívott harcban a Sogndalnak olyan csapatokkal kell majd megküzdenie, mint a Brann Bergen, amely a kiesése után a másodosztályban messze a legerősebbnek tűnő játékosállománnyal rendelkezik, vagy épp a szintén az élvonalból kizuhanó Stabaek Fotball, amely ugyancsak nem tervez egy idénnyel tovább maradni az OBOS-Ligaenben. Nagy kérdés lesz, hogy Tore André Flo milyen hatással tud lenni a legénységére, mert a kispadról hozzáadott érték nagyban tudja befolyásolni azt, hogy beférnek-e az első kettőbe, amely automatikus feljutást jelent. Az első lépést megtették, a nyitó körben 2–0-ra győzték le a Raufosst.
(A 16 csapatos norvég másodosztályban az első kettő automatikusan feljutó csapat mellett a 3-6. helyezettek kerülnek be a rájátszásba, ami különleges módon működik. Az első körben az ötödik és a hatodik helyezett mérkőzik, az előrébb rangsorolt együttes otthonában lejátszott egyetlen találkozó dönt. A párharc győztese ugyanígy egy meccsen találkozik a negyedik helyezettel utóbbi otthonában, majd ennek a nyertese a harmadikkal. Aki ezt a csatát megnyeri, még egy kört kell, hogy menjen az élvonalbeli indulási jogért, méghozzá az első osztály előző szezonjának 14. helyezettje ellen. Itt is egyetlen mérkőzés dönt, de semleges helyszínen játszanak a csapatok.)
Borítókép forrása: Sogndal Twitter
Szerző
