Az AS Roma 2022 nyarán azzal a céllal szerződtette három évre José Mourinhót, hogy a harmadik szezon végére bajnok legyen a csapat. Egyelőre a nyomai sem látszódnak egy esetleges bajnoki címnek a következő évad végére, és fontos is tisztázni, hogy ennek mi lehet az oka. Az európai topfutballban az elért eredménnyel legerősebben a klub bértömege korrelál. A Serie A-ban e tekintetben a Roma a harmadik a Juventus és az Inter mögött. Ez a két együttes a pályán több pontot gyűjtött (szakmai értékelésről lévén szó, a Juventustól a „zöld asztalnál” levont 15 pontot nem veszem figyelembe), a Lazio, az AC Milan és a Napoli pedig annak ellenére áll jobban a táblázaton a „farkasoknál”, hogy kevesebbet költ fizetésekre. Ebből kiindulva láthatjuk, az AS Románál nem a játékosállománnyal van a probléma, ezt alátámasztja az is, hogy tavaly nyáron sztárjátékosokat szerződtettek Paulo Dybala, Georginio Wijnaldum, illetve a Premier League-ből már kiöregedő egykori klasszis, Nemanja Matics személyében. És felépült erre az idényre Leonardo Spinazzola is, az alapemberek közül pedig senki nem távozott.
Az innováció hiánya Mourinhónál
A képesség tehát megvan a csapatban, hogy legalább a dobogót elérje, de vajon az edző kvalitásai is elérik ezt a színvonalat? Mourinho a Premier League-ben a Chelsea-vel ért el sikereket, azonban a Manchester Unitedtől és a Tottenhamtől – különösen – csúfosan távozott. Az angol élklubok menedzsereinek innovációjával már nem tudta felvenni a versenyt a portugál szakember.
Időközben a Serie A is megújult, az Atalanta és a Torino emberorientált letámadást alkalmaz évek óta. Stefano Pioli a Milant bajnoki címig vezette a magas presszingre építő védekezésnek is köszönhetően. Simone Inzaghi az Interrel és előtte a Lazióval kombinatív, labdabirtoklásra alapuló futballt valósított meg, Luciano Spalletti Napolija pedig pozíciós játékon alapuló, sok elmozgással megspékelt támadójátékot mutat be hétről-hétre.
Mourinho taktikája mit sem változott az évek alatt, az átlagos védelmi vonala a Romának 43,9 méteren húzódik, aminél csupán öt csapat helyezkedik közelebb a saját kapujához. Az ellenfeleik 82.37%-ban építik fel passzokkal a támadásokat, ami szintén a hatodik legrosszabb mutató, mert nem kényszerítik rá az ellenfeleket arra, hogy előrevágják a labdát, hagyják őket adogatni, kihozni a labdát, nem presszingelnek Dybaláék, a PPDA mutatójuk 13,4, ez pedig a hatodik legmagasabb érték a ligában.
A Roma a támadó harmadban keveset járatja a labdát
A támadójátékuk kevésbé a kidolgozott helyzetekre, sokkal inkább a pontrúgásokra épül. Nyílt játékhelyzetekből kialakított xG-ben csak a hetedikek 25,59-cel, alig megelőzve a Monzát és a Sassuolót, ellenben rögzített szituációkból elért xG-ben 10,58-cal a harmadikok, csupán századokkal elmaradva az első Juventustól. A Milan ellen idegenben a hajrában két pontrúgást követően egyenlítettek 2–0-s hátrányból, de ezt nem lehet folyamatosan produkálni. Háromvédős szisztémát alkalmaz Mourinho, a kockázat csökkentése miatt általában a szélen vezetik az akcióikat a fővárosiak, hogy egy esetleges labdaeladásból kisebb esélye legyen kontrából gólt szerezni az ellenfélnek.
A Roma a támadó harmadban keveset járatja a labdát, mindössze öt csapatot előz meg, pedig az átlagos 49,5%-os labdabirtoklás alapján nem szabadna ennek a mutatónak is ennyire rossznak lenni, azonban ebből látszik, hogy sokszor csak meddő mezőnyfölényben vannak, a rivális kapujára nem jelentenek veszélyt. Ilyen szempontból is alaposan visszaestek az előző szezon óta, akárcsak az xT mutatóban, ami jelzi, hogy mennyire veszélyes támadásokat vezetnek: ez 1,59-ről 1,35-re csökkent.
A torinóiak költenek a legtöbbet fizetésekre a Serie A-ban
Említettem, hogy a Roma a harmadik legnagyobb bértömeggel rendelkezik, és mégis kiscsapat módjára futballozik. Ez a Juventusra hatványozottan igaz. A torinóiak költenek messze a legtöbbet fizetésekre az olasz első osztályban, a második Inter 42 millió euró lemaradással követi őket. Ezek alapján úgy kellene kiemelkedniük a mezőnyből, ahogyan azt a valóságban a – fizetési rangsorban hatodik – Napoli teszi. A liga három legjobban kereső futballistája, Dusan Vlahovics, Leonardo Bonucci és Wojciech Szczesny egyaránt Allegri csapatát erősíti.
A pályán elért eredmények alapján második helyen állna a Juventus 15 ponttal lemaradva a Napolitól és hárommal megelőzve az Intert. Ősszel nagyon sok volt a sérült a csapatnál, Federico Chiesa és Paul Pogba a teljes őszi szezont kihagyta. Allegri folyamatosan változtatta a kezdőcsapat összeállítását, sokáig a négyvédős felállást preferálta, és csak egyszer-egyszer tért át a BL-ben a Gleison Bremer számára a Torinóból jól ismert három belső védős felállásra, ami később egy remek sorozathoz vezetett. Zsinórban nyolc meccsen nem kaptak gólt a vb előtti és utáni időszakban, ez a sorozat azonban a Napoli elleni 5–1-es vereséggel lezárult.
Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a pontrúgásokra, mint a támadásépítésre
A támadójátékára már annál kevésbé lehet büszke Allegri, mint a fiatalok csapatba építésére. A támadó harmadban nagyon keveset birtokolják a labdát. A tizenhatoson belülre passzolt labdákat tekintve csak tizedikek a ligában, a progresszív passzokat nézve tizenegyedikek. Ez abból adódik, hogy rendre rendkívül passzívan járatják a labdát. Nem törekednek arra, hogy előrejuttassák a labdát és azért sem tesznek meg mindent, hogy megszerezzék azt. Úgy érzik, hogy nem is baj, ha az ellenfélnél van a labda.
Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy az olasz élvonal szintjén a legmagasabb kvalitású futballistákat irányító Allegri miért arra törekszik, hogy minél kevesebb kapu előtti esemény legyen egy mérkőzésen, ahol a játékosok képességei kidomborodhatnak igazán… Úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az edzéseken a pontrúgások utáni szituációkra és a nyílt játék háttérbe szorul.
A támadómutatók terén egy középcsapat szintjét hozza a Juventus, azonban a védekezés intenzitása szempontjából még azt sem. A 14-es PPDA mutatójuknál csak a Lazio, a Sassuolo és a Salernitana rendelkezik magasabb értékkel, azaz védekezik passzívabban. A „magasan” szerzett labdákat tekintve is az alsóházba tartoznak. Akárcsak a Roma, engedik az ellenfeleknek, hogy felépítsék a támadásaikat, nem helyeznek nyomást a védőkre, pedig az olasz alsóházi csapatoknál bőven találunk olyan középhátvédeket, akiknek a technikai képzettsége nincsen meg ahhoz, hogy nyomás alatt fel tudják passzolni a labdát a középpályára.
A sok rosszul kinéző statisztikai adat ellenére is a második legtöbb pontot szerezték 26 forduló alatt, ami elsősorban a rögzített játékhelyzetek utáni jó döntéseknek, a várhatónál öttel kevesebb kapott gólnak és a mélyen meghúzott, az esetek nagy részében stabil lábakon álló háromvédős szisztémának köszönhető.
Érdekes, hogy már nem a védekezés a domináns a Serie A-ban, ahogyan azt a cikk elején kifejtettem, viszont ennek ellenére a Bajnokok Ligája és az Európa-liga nyolcaddöntőiben érdekelt mindegyik, azaz öt olasz csapat egyaránt kapott gól nélkül jutott tovább az egyébként jó erőkből álló Porto kivételével kizárólag topligás csapatok ellenében.
Kiemelt kép: goal.com
