Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrék
Interjúk
Elemzések
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
8 perc
2022. 01. 19.

A Fradi sikereinek egyik névtelen kovácsa, aki legnagyobb győzelmét Afrikában aratta

Author avatar
Sokkal inkább remek oktató, pedagógus volt, mint korának kiemelkedő játékosa. A Ferencvároshoz ezer szállal kötődő Csanádi Ferenc a zöld-fehéreknél kezdte pályafutását, majd edzőként az Üllői útról vonult vissza. A kettő között pedig második magyar edzőként Afrikai Nemzetek Kupáját nyert – 1968-ban a Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottjával.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

A Csanádi család sokat adott a magyar labdarúgásnak: Árpád és Ferenc is Pesterzsébeten született, előbbi 1923-ban, utóbbi 1925-ben. Csanádi Árpád világszerte elismert diplomata, számos nemzetközileg is ismert sportkönyv szerzője. A Labdarúgás című kötete ma is alapmű.

 

„Szeretetteljes és következetes ember volt, aki a tiszteletet nemcsak megkövetelte, ki is vívta” 

– mesélte róla fia, Csanádi Péter 2016-ban, a Nemzeti Sportnak adott interjújában.

Míg Csanádi Árpád a labdarúgás elméleti területén emelkedett ki, addig testévre, Ferenc edzőként vitte sokra. Szakmai (és futballista) pályafutásának jelentős részét a Ferencvárosnál töltötte.

Dolgozott ifjúsági, pálya- és vezetőedzőként is, olyan játékosokkal foglalkozott, mint Páncsics Miklós, Juhász István vagy Géczi István. „A Ferencváros sikereinek ő is az egyik névtelen kovácsa” – mondta róla Mészáros József, aki az FTC vezetőedzője volt 1961 és 1965 között. Csanádi összesen 143 mérkőzésen ült a zöld-fehérek kispadján, ezalatt három bajnoki ezüstérmet (1970–1971, 1972–1973, 1973–1974) és két Magyar Kupát nyert. Ráadásul az 1971–72-es idényben az UEFA-kupában az elődöntőig jutott a Fradival. Legnagyobb sikerét azonban nem Magyarországon, hanem Afrikában érte el: a Kongói DK (1971 és 1997 között Zaire) válogatottjával ugyanis 1968-ban Afrika-kupát nyert.

 

Guineától Kongóig

Csanádinak nem a Kongói DK volt az első afrikai munkahelye. Már az 1960-as évek elején dolgozott a kontinensen: 1959-től Szépföldi Józseffel Guineában edzősködött, ekkor tanult meg franciául, s vált ismertté a kontinensen. Ez pedig később jól jött, amikor ugyanis a Kongói DK első embere, Joseph-Désiré Mobutu államelnök, a szenvedélyes sportfüggő 1966-ban – miután hazai pályán 3-0-s vereséget szenvedett a válogatott Ghánától – megelégelte a nemzeti együttes szégyenteljes teljesítményét, és külföldi edző kezébe adta az irányítást – brazil, belga, jugoszláv szakemberek helyett – Csanádi Ferencet választotta. Természetes Mobutu minden lehetséges eszközzel segítette a magyar szakembert.

 

„Másodszor jártam Afrikában. Először 1959-61-ben Guineában edzősködtem, s így lényegében ismerősként tértem vissza a kontinensre. Azt reméltem, hogy francia nyelvtudásom révén hamar megértjük egymást, de amikor odaérkeztem, éppen ekkor robbant ki a zsoldosok lázadása, több héten át kijárási tilalom volt a fővárosban. Később minden támogatást megkaptam munkámhoz. A sportvezetés komoly áldozatokat hozott a csapat előkészületei érdekében. Már korábban hazarendeltek néhány külföldön szereplő játékost, s így megfelelő játékos anyag állt rendelkezésemre”

 

– fogalmazott Csanádi a Nemzeti Sportnak 1968 augusztusában.

Ahogy Titkos Pál Egyiptomban, úgy Csanádi is azzal szembesült, hogy ugyan nem ügyetlenek az afrikai focisták, csak kicsit szertelenek. A rendszer, a taktika nem érdekli őket. Gólokat rúgnak, gólokat kapnak. A helyzet alapvetően érhető. Az 1960-as években egyre több afrikai ország tépte le gyarmati láncát, és indult saját útjára. A szabadság első hullámában a futballra nagy lendítőerőként, a nemzeti öntudat fejlesztésének eszközeként tekintettek, a tudatos, szakmai munka csak később jelent meg.

 

„Egyre-másra létesülnek a különböző országokban a sportminisztériumok és a kormányok vezetői maguk is nagy érdeklődéssel fordulnak a sport, s elsősorban a labdarúgás, mint a legnépszerűbb sportág felé. A mozgás első megnyilvánulásaiként a múlt esztendőben ugrásszerűen emelkedett az afrikai országok egymás között játszott válogatott mérkőzéseinek, s a háttérben, az igazolt labdarúgóknak a száma is. Tavaly, november végéig, 61 nemzetek közötti mérkőzést játszottak, ami akkor lepi meg az embert, ha összehasonlítja a néhány év előtti számokkal: 1960-ban még csak 10 volt, 1963-ban 19, 1961-ben 29, de 1965-ben már 42, majd 1966-ban 49-re emelkedett!”

 

– szemlézte a Nemzeti Sport 1968-ban a World Soccer írását.

 

Rendszer, győzelem, ünnep

Csanádi szakmai tudást és rendszert hozott az országba, tervezetten és szervezett módon dolgozott. Feltérképezte a játékosokat, új tehetségeket fedezett fel.

Megértette labdarúgóival a védekezés, a taktika fontosságát. A napi két edzés és a megfelelő játékrendszer kialakítása mellett az Afrika-kupára történő felkészülésben a számos nemzetközi mérkőzés is sokat segített.

1967-ban összesen 13 felkészülési meccset játszott a válogatott. Ezek közül bőven akadtak figyelemfelkeltő eredmények: 1-1-es döntetlen Romániával, míg Brazíliában az olimpiára készülő kísérleti együttest 1-0-ra, a Portuguesát 2-1-re verték. „Nem volt könnyű dolga, a meccsek előtt rendre futár hozta Mobututól az összeállítást… Feri bácsi rávette a kedvenc, de sértődékeny Pierre Kalalát, hogy térjen vissza a csapathoz, s ezzel csatát nyert” – emlékezett vissza Csanádi Péter.

Ilyen körülmények és ígéretes felkészülési időszak után vett részt története során másodszor az ország válogatottja az Afrika-kupán, amelyet 1968-ban Etiópiában rendeztek. A csoportkör első mérkőzésén legyőzték a szomszédos Kongói Köztársaságot (3-0), majd kikaptak a címvédő Ghánától (1-2), de a Szenegál (2-1) elleni siker a továbbjutást jelentette. A legjobb négy között, az elődöntőben Etiópiát egy, a 100. percben szerzett góllal győzték le (3-2), hogy aztán a fináléban visszavágjanak Ghánának (1-0), és elhódítsák történetük során először az Afrika-kupát.

Az Etiópiából hazaérkező csapatot a repülőtéren félmillió ember, virágeső és az ország vezetője, Mobutu fogadta. A hazatérő játékosok nagy fehér táblát kapta a nyakukba, rajta a nevükkel.

Majd nyitott katonai gépkocsikon, ünneplő szurkolók sorfala mellett vitték őket a repülőtérről a városba. Aztán, amikor a nemzeti együttes nem jutott ki az 1970-es világbajnokságra, Csanádi Ferenc repült, egészen Magyarországig. De hatásáról sokat elmond az, ami a Kalandozó magyar labdarúgók című könyvben olvasható: ,A csapat erősségére, Csanádi jó szemére és kiválasztó képességére jellemző, hogy több mint hat év elteltével az addisz-abebai győzők közül öten, a kapus Kazadi, a védő Mukombo, a középpályás Kibongé, a csatár Kidumu és Kembo is képviselhették Zaire színeit az NSZK-beli világbajnokságon!”

 

Melyik együttes nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját?

6,00 – Kamerun

7,00 – Nigéria

7,00 – Szenegál

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Afrikai Nemzetek Kupája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a nemzetközi foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra

Hibabejelentő

Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.