(X) 4,50-es szorzóért fogadhatsz, hogy Ibrahimovic gólkirály lesz a Serie A idei szezonjában!
Zlatan Ibrahimovic 1981-ben látta meg a napvilágot, édesapja muszlim vallású bosnyák, édesanyja pedig keresztény albán állampolgár volt, mindketten a ’70-es évek végén emigráltak Svédországba, itt találkoztak egymással. Zlatan az első néhány évét mélyszegénységben élte, innen jelentett számára kiutat a futball, mellyel hatévesen került kapcsolatba.
Erre a néhány mondatos életrajzra azért volt szükség, mert ez a kezdet svéd futballista személyiségének egyik kiemelten fontos aspektusa, ebből több dolog is következik, mely szerves része a Zlatan-jelenségnek. Egyrészt, nyilván ehhez kapcsolódik az a folyamatos bizonyítási vágy, a mindenki fölé emelkedés igénye, mely Ibrahimovicot áthatja, másrészt pedig egy játékos profiljában mindig markánsan érezhető, ha nehéz körülmények között nő fel.
Részben például egészen biztosan ennek köszönhető, hogy még most, 39 évesen is tökéletes fizikai állapotban van. Hiszen korán megtanulta, még az átlagnál is többet kell dolgoznia, ha a felszínen akar maradni. Érdekes viszont, hogy a görcsösség egyáltalán nem érezhető a játékán. Rá mindig is a légies, akrobatikus gólok felelőseként hivatkoztunk, a pályán mutatott „személyisége” tehát markánsan eltér attól, amelyre egyébként az életútjából következtetnénk (persze abban, hogy valami könnyednek látsszon, minden esetben rengeteg munka van).
Zlatan Ibrahimovicra azonban sohasem csak a játéka miatt figyelt a közvélemény. Bár azt fontos kiemelni, hogy az általa képviselt szerephez elengedhetetlen, hogy a pályán a legjobbak között legyen. De mi is pontosan ez a nyilvánosságban betöltött funkció?
Ő mindig a szókimondásáról, a lezserségéről, a magabiztosságáról, akár nagyképűségéről, és a „mindenek felett Zlatan” attitűdjéről volt ismert.
Könnyen belátható, hogy ezzel miért tudott hamar nagy népszerűségre szert tenni. A futballt követők körében általánosan elfogadott, szinte közhelyszerű igazság, hogy a sportág végletesen elüzletiesedett, ennek megfelelően már minden mozzanat alaposan megtervezett, az iparágból kiveszett az emberi tényező. Nyilvánvalóan ez egy közhely, de épp ezen mivolta miatt a mélyén megbújik némi igazságmag. Való igaz, hogy a klubok és a játékosok kommunikációja mögött kommunikációs- és marketing-stábok állnak, emiatt a benyomásunk könnyen lehet az, hogy a futballisták nyilvánosságban betöltött szerepe is univerzálissá vált.
Ebben a környezetben pedig Zlatan Ibrahimovic sokszor sértő, pikírt, kekeckedő megjegyzései valóban üde színfoltot jelentenek.
Mint mondjuk Kimi Raikönnen a Forma 1-ben, valami egészen más, mint amit a többiektől látunk. Bár a finn versenyző épp szűkszavú nyilatkozataival tűnik ki, ugyanazt a rocksztár imidzset, azt a mindenki mással való szembehelyezkedést hozza, mint a svéd futballista.
Fontos azonban érteni, hogy nála épp az a megtervezetlenség a megtervezett. Ibrahimovic számára ez egy szerep, melyet nagyon tudatosan „játszik el” minden egyes alkalommal. Persze ez következhet a valódi személyiségéből, lehet annak egy szándékoltan sarkított, elnagyolt változata, ettől függetlenül ez még egy nyilvánosságban betöltött funkció.
Ahogy korábban említettük, ez csak addig tud működni, ameddig ehhez párosul a pályán nyújtott teljesítmény. Idekívánkozik analógiaként José Mourinho, aki nagyon hasonló szerepet töltött be sokáig, nála is akkor kezdett ez erőltetettnek, szinte kínosnak érződni, amikor a csapatai már nem szerepeltek jól.
Zlatan karrierjében volt egy jelentős váltás, amikor az Egyesült Államokba igazolt.
Ez akkor egy nagyon logikus döntésnek tűnt, hiszen úgy nézett ki, túl van a zenitjén, a tengerentúli liga pedig tökéletes terepnek tűnt ezen szerep csúcsra járatásához. Ez pedig fényesen működött is, ollózás, gólok a félpályáról, a korábbiaknál is hangosabb nyilatkozatok. Ibrahimovicból valódi franchise-játékos lett, úgy tűnt, hogy karrierje utolsó éveit itt, jóval kisebb nyomás alatt fogja eltölteni.
Emlékezhetünk, rögtön az odaigazolásakor egy „Los Angeles, szívesen” üzenettel kezdett, ezt követően pedig még magasabb szintre emelte azt a fajta önmenedzselést, mely mindig is kiemelten fontos volt nála. Ehhez persze remek táptalajt nyújtott az amerikai társadalmi-, és médiaberendezkedés, az erőteljes individualitás. A sztárkultusz „szülőhazájában” Ibrahimovic is minden korábbinál jobban igyekezett hangsúlyt fektetni erre a területre.
A nyilatkozatai még harsányabbak lettek, oldalas újsághirdetéseket vásárolt, illetve ekkor már nemcsak személyes brandjének, hanem egy egész klubnak volt az első számú reklámarca. Belelátott az Egyesült Államok klubjainak működésébe, ez az atrakciószerűbb, bizonyos szempontból liberálisabb látásmód pedig sokat hozzátett a svéd futballista személyiségéhez. Ekkor azonban jött egy igen váratlan fordulat: Zlatan visszatért Európába, méghozzá korábbi sikercsapatába, az AC Milanba.
A Rossoneri nagyon rosszul nézett ki akkortájt. Piolival és Ibrahimoviccal azonban hamar elindult a csapat felfelé. Egy ilyen kaotikus állapotban a Milan részéről tökéletesen érthető volt, hogy korábbi sztárjukhoz nyúltak. A marketing szempontjából hangos lépések elterelhetik a figyelmet a klub valós problémáiról, ráadásul Zlatan egy olyan figura, aki maga is nagy figyelemre számíthat, ezzel biztosítva légüres teret a többieknek.
Stefano Pioli néhány jó húzása, illetve a svéd letisztult, egyszerűsödött szerepköre pedig egyelőre nagyon jól funkcionál.
Felmerülhet persze bennünk a kérdés, hogy a játékos oldaláról mik voltak ennek a váltásnak az okai. Az európai topfoci még biztosan motiválhatta Zlatant, ráadásul a Milan újbóli felemelése a topklubok közé egy olyan cél lehet, mely még emelhetne a már eddig is páratlanul gazdag karrier ázsióján.
A svéd családja egyébként is Milanót tekinti az otthonának, így a gyerekek felnevelését mindenképpen az olasz kultúrkörben tervezték. Ha már a família került szóba, Zlatan személyének értelmezésekor szót kell ejtenünk a feleségéről, Helena Segerről is, akivel a 2000-es évek eleje óta alkotnak egy párt, és akit általában egy erős, szuggesztív személyiségnek írnak le, aki jelentős szerepet játszott Ibrahimovic személyiségfejlődésében. A svéd hölgy tizenegy évvel idősebb férjénél, s kapcsolatuk elején komoly hatást gyakorolt az akkor még inkább tinédzseri bolondságokban örömét lelő felnőtt bőrébe rejtett gyermekre, aki mellette vált az életben is valódi férfivá, s lett az, aki meghódíthatta az egész világot karakterével.
Zlatan Ibrahimovic tehát kétségtelenül korunk egyik legmegjegyezhetőbb sportolója, szinte popkulturális szimbólum, aki épp „szabálytalanságával” tud kitűnni. Ameddig pedig ilyen teljesítményt nyújt, megkérdőjelezhetetlen a helye a mai futball legnagyobbjai között.
Képek forrása: Getty Images