Az Atlético a mérkőzést egy 4-2-3-1-es formációban kezdte, amiben a középpályások gyakran cseréltek pozíciót, annak is köszönhetően, hogy védekezésben 4-4-2-t játszottak. Ilyenkor vagy Antoine Griezmann vagy Thomas Lemar lépett fel, az első gólt szerző Álvaro Morata mellé. Ezzel szemben a Real egy 4-3-3-as hadrendben lépett pályára, ami védekezésben egy 4-5-1-es felállássá alakult át, azzal hogy a két szélső támadó, Federico Valverde és Vinícius Junior visszalépett a középpályás vonalba.
Különbségek a labdakihozatalban
Az Atlético a labdakihozatalok során próbálta a lehető leggyorsabban átjuttatni a labdát az ellenfél térfelére. Általában Rodrigo De Paul és Koke volt az a két játékos, akiken keresztül „folytak” a támadások, a védők hozzájuk próbálták eljuttatni a labdát, és ők vállalták a mélységi átadásokat Morata irányába. A legmagasabban helyezkedő spanyol csatár ezeket vagy igyekezett megtartani vagy pedig a szélre kijátszani.
A Real labdakihozatalát nagyban befolyásolta a két belső védő közé visszalépő Toni Kroos, így hátulról ő szervezte a játékot. Ennek köszönhetően a védelem szélesebben tudott játszani, a két szélső védő pedig magasabban tudott helyezkedni, ezáltal a szélső támadók, Vinícius és Valverde közelebb tudott húzódni a megjátszandó célemberhez, azaz Benzemához. A királyi gárda nem siettette a játék felépítését, volt, hogy többször is megjáratták a labdát szélességben, annak érdekében, hogy az Atlético eltolódjon, és mélységi passzlehetőséget találjanak. Ebben segített a támadó hármas szűk helyezkedése, ezáltal könnyebben tudták kihozni a labdát a pálya tengelyében.
A védelem bontása
Miután megszerezték a vezetést, a „matracosok” teljesen átálltak a 4-4-2-es játékrendszerre. A két csatár közül Griezmann volt, aki mozgékonyabban játszott, az ő segítségével próbáltak a Real védelme mögé kerülni a széleken. A mérkőzés nagy részében a jobb oldalon próbálták feltörni a királyi gárda védelmét. Ángel Correa és a jobb oldali védő pozícióból felfutó Nahuel Molina nagyszerűen működött együtt az egész mérkőzésen. Ez így volt az Atlético vezető góljánál is, amikor Correa a jobb oldalról befelé húzódott és magával húzta a védőjét, Ferland Mendyt, ezzel megnyitva a mögötte lévő területet Molina számára, aki ezt a helyet kihasználva ki is tudott osztani egy gólpasszt Moratának.
Azzal, hogy hátrányba került a Real Madrid, támadásban nagyon nehéz dolga volt, hiszen az Atlético a vezetés megszerzése után szinte azonnal a kontratámadásokra rendezkedett be. A saját térfelén várta a Realt az ellenfele, és a csapatrészek olyan szűken védekeztek, hogy nem sok lehetőség adódott a sorok közötti felpasszokra, mert ebben a kompakt védekezésben mindig volt olyan védő, aki zárta a passzsávot. Így, hogy nem nagyon volt terület a királyi gárda előtt, a szélen egy az egy elleni szituációkban próbálták átjátszani a sűrű védelmet. A rendes játékidő vége felé közeledve ezt a masszív falat Rodrygo tudta feltörni, egy mélységből való ritmusváltással állva hagyta a statikus védelmet és remek szóló után szép gólt lőtt a rövidbe. Jan Oblaknak nem volt esélye a hárításra, mert a brazil csatár egy ütemtelen, gyors jobb külsős lövéssel meglepte őt. Az ilyen típusú ütemtelen lövéseknél a kapusoknak nehéz dolguk van, mert nincs idejük bezárni a megfelelő szöget.
A cserék jelentősége
Carlo Ancelotti már többször bizonyította, hogy nagyon jó érzékkel tud a meccsbe belenyúlni. A madridi derbin az első félidőben kényszerűségből kellett végrehajtania az első cseréjét, ugyanis a bal oldali védője, Mendy megsérült, nem tudta folytatni a játékot. Helyére Daniel Ceballos állt be, ezzel Eduardo Camavinga a középpályáról visszalépett a bal oldali védő pozíciójába. Ancelotti cseréje remekül szállt be a középpályára és a francia is jól ellátta a védekező feladatait, illetve ezek mellett óriási segítséget nyújtott a felfutásaival a támadások során.
A Real olasz trénere, az egyenlítés érdekében a 70. perc környékén pályára küldte Marco Asensiót és Rodrygót is. Azzal, hogy utóbbi a középpályán kapott szerepet, lendületből tudta vinni a labdát a felállt védelem ellen. Így, hogy volt területe, fel tudott gyorsulni és több Atlético-védőt is ki tudott cselezni a gólja előtt, hiszen az álló helyzetben védekező játékosok nem tudták felvenni a mozgását a gyors, lendületből érkező brazilnak. A királyi gárda edzője a rendes játékidőben mindössze három cserét hajtott végre így több cserelehetősége is maradt a hosszabbításra. Ezzel szemben Diego Simeone már a kilencven perc során cserélt ötöt. Nehéz dolga volt a „matracosok” mesterének, mert próbált eleinte védekező szellemű játékosokat a pályára küldeni az 1–0-s vezetés megtartása érdekében, de közben szem előtt kellett tartania az egyensúlyt is, ami a védekezést és a támadást illeti. Yannick Carrasco és Memphis Depay becserélése abszolút ennek az egyensúly megteremtésének szólt, ezzel tudta kompenzálni azt a defenzív stílusú futballt, amit az Atlético a vezetés megszerzése után, a második félidőben játszott.
Összességében a királyi gárda megérdemelten nyerte meg a madridi derbit, ugyanis a bekapott gól után végig domináltak a mérkőzésen. Sokáig kiélezett volt ez a csata a továbbjutásért, de a növekvő Real-nyomás a végére az eredményben is megmutatkozott.
A királyi gárda ezzel a győzelmével bejutott az elődöntőbe a kupában, és a mai teljesítményük alapján abszolút esélyesek lehetnek a végső győzelemre is. A párharcokat január 30-án, hétfőn sorsolják, ahol kiderül, hogy a Barcelona, a Real Sociedad vagy az Osasuna lesz a Real Madrid ellenfele a döntőbe jutásért.
Írta: Berla Attila
Kiemelt kép: Marca
