A kivétel erősíti a szabályt?

A Kecskeméti TE vezetősége a tavaszi licenckérelmének beadásakor az MLSZ infrastruktúra-szabályzat előírásainak ismeretében az Új Hidegkuti Nándor stadiont jelölte meg lehetséges hazai pályának, ám a megérdemelten kivívott feljutást követően a klub változtatott álláspontján. Szerették volna elérni, hogy ne kelljen Kecskeméttől távol játszaniuk. Ennek érdekében a csapat képviselői és a város vezetése felvette a kapcsolatot a Magyar Labdarúgó-szövetséggel, hogy a Széktói stadiont – a legszükségesebb fejlesztések elvégzését követően – alkalmassá tegyék az első osztályra. Az MLSZ segítőkésznek bizonyult a kérdés megoldásában. A szövetség honlapján megjelentek szerint:

„Tekintettel arra, hogy a klub és a város vezetése mindent elkövet annak érdekében, hogy ez a folyamat a legrövidebb időn belül megvalósuljon, az MLSZ elnöksége egyes, a mérkőzések lejátszásához nem elengedhetetlenül szükséges fejlesztés végrehajtására, nevezetesen a nézőtér lefedésére és a pályafűtés kiépítésére haladékot adott. Arra az esetre, ha a klub nem készül el a kötelező fejlesztésekkel a bajnokság nyitányára, akkor egy másik, NB I-es licenccel rendelkező stadionban kell játszania hazai mérkőzéseit. Ugyanez a helyzet akkor is, ha pályafűtés hiányában a téli időszakban a szélsőséges időjárás miatt egy mérkőzést esetleg nem lehet megtartani a Széktói stadionban. Természetesen a klub felelőssége a másik megfelelő helyszín bérlése ezen találkozókra.”

A bajnoki rajtra megvalósítandó kötelező fejlesztéseket is meghatározták. Az egyesületnek javítania kell a kiszolgáló helyiségek színvonalát és számát, a létesítménynek meg kell felelnie a biztonsági előírásoknak, valamint a televíziós közvetítés és a VAR-rendszer követelményeinek.

(Forrás: MLSZ)

Azt gondolom, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség ebben a kérdésben mindenképpen jól döntött. A klub, a játékosok, a szurkolók és a sportág érdeke is az, hogy minden egyes csapat hazai környezetben fogadhassa ellenfeleit, s különösen igaz ez akkor, ha egy újoncról beszélünk. Gyakorlatilag mindenki, még a semleges szurkolók is ezt a döntés várták el az MLSZ-től. Arról azonban nem feledkezzünk azért meg, hogy ezzel precedenst is teremtettek. Ha jövőre egy hasonló helyzetben lévő csapat jutna fel az első osztályba, akkor a szövetségnek ezek után velük is engedékenynek kell lennie.

Alig több, mint tíz éve történt már hasonló eset. A 2010-2011-es idény előtt a Magyar Labdarúgó-szövetség elnéző volt a Szolnokkal kapcsolatban a Tiszaligeti stadion hiányosságait illetően. Akkor ez végül hibának bizonyult, a szenvedő fél pedig leginkább a 2012-ben feljutó Egri FC lett. A hevesi klub a korábban történtek fényében nem kapott engedélyt arra, hogy otthonában szerepeljen, így pedig körbeutazták az országot. A bajnokság során „hazai pályának” mondhatták az Illovszky Rudolf Stadiont, de fogadták vendégeiket Diósgyőrben, Debrecenben és Vácon is. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy az utolsó helyen végeztek, miközben a város sportszerető közönsége nem tapasztalhatta meg az első osztály légkörét.

Lex Vukmir

Fontos döntést hozott még az elnökség az edzői regisztrációs kártya szabályzattal kapcsolatban is. A Szeged-Csanád Grosics Akadémiát a másodosztály élmezőnyébe vezető Dragan Vukmir a bajnoki hajrában a közvetlen rivális Diósgyőr vezetőedzője lett, ami jelentős indulatokat kavart és üzengetést váltott ki. A DVTK-nál azt hitték, hogy a sikeres szereplés záloga az edzőváltás lesz – tévedtek –, és nem sértenek érdekeket azzal, ha elcsábítják a szegediek trénerét. Dragan Vukmir úgy gondolta, hogy a szakmai előrelépésének feltételei Diósgyőrben vannak meg, míg a szegedi vezetés ezt nem tudja biztosítani számára. A Tisza partján pedig egyfajta árulásnak vélték, hogy miután megadták a lehetőséget Vukmirnak, hogy az NB II-ben is bizonyíthasson, most a siker kapujában cserben hagyja együttesét. Az események a szövetséget is cselekvésre ösztönözték. Az alábbi döntést hozták:

„Mindenkiben visszatetszést kelt, amikor egy edző rövid időn belül azonos osztálybeli (rivális) klubhoz igazol. Az elnökség úgy módosította a szabályzatot, hogy a jövőben – közös megegyezés hiányában – a sportszakember kellő kivárás után ülhet csak le az új csapata kispadjára, azonnal nem vállalhat azonos osztályban szakmai munkát.”

A Magyar Labdarúgó-szövetség etikátlannak minősítette az esetet, de nem határozták meg azt, hogy ki vagy kik vétettek az elvárt viselkedési normák ellen. A közleményből az sem egyértelmű, hogy mit jelent a kellő kivárás. Feltételezhetjük azt, hogy a következő fordulóban ne üljön egy másik együttes kispadján, de vajon meddig tart ez az időtartam? Két hétig, egy hónapig? Meddig korlátozhatjuk egy edző munkavállalását akkor, ha nem egyetértésben vált meg a csapatától? Vajon visszaélhet-e ezzel a korábbi munkaadója? Számos kérdés felvethető még, de sajnos ezt az MLSZ közleménye egyelőre nem tette a kívülállók számára értelmezhetővé.

(Forrás: DVTK)

A konkrét esetre vajon megoldást kínál ez a szabályozás? Az először megjelent hírek szerint a Szeged és Vukmir felbontotta a köztük meglévő szerződést – akkor ez most közös megegyezésnek minősül? – így azt is mondhatjuk, hogy a szövetség rendelkezése ezt az esetet nem befolyásolja. Később a szegediek munkaügyi pert indítottak, mondván Dragan Vukmir a felmondási idejét tölti, így nem vállalhatott volna munkát más egyesületnél, ezt viszont a DVTK-nál cáfolták. A kérdés itt igazából az, hogy Vukmir hogyan ülhetett le a kispadra – feltehetően az MLSZ engedélyével –, ha a munkaügyi státusza nem volt rendezett? A szövetséget nem zavarta, hogy esetlegesen egy másik klubbal is jogviszonyban áll? Ezt nem kellett volna vizsgálniuk? Úgy látszik, hogy itt bizony nemcsak a három közvetlenül érintett fél hibázott. Az MLSZ 2022. január 28. és 2022. június 30-a között hatályos Regisztrációs Kártya Szabályzatának 4 § (3) és (4) bekezdései szerint:

„Ugyanabban a szakágban ugyanannak a személynek – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivételekre – akkor lehet több mint 1 regisztrációs kártyája, ha ugyanazon sportszervezet más korosztályú csapatához vagy ugyanazon sportszervezet azonos korosztályú II. csapatához kér regisztrációs kártyát.

Azon személy részére, akinek NB I osztályú, NB II osztályú vagy NB III osztályú férfi felnőtt nagypályás vezetőedzői regisztrációs kártya került kiadásra, az (5) bekezdésben foglalt kivétellel, további regisztrációs kártya nem adható ki.”

Tehát ha Dragan Vukmirnak van érvényes regisztrációs kártyája a Szegeddel, akkor a Diósgyőrrel már nem lehet, illetve, ha a DVTK-nál tudták regisztrálni, akkor előtte a szegedi kártyát vissza kellett vonni. Az MLSZ szabályzata ugyan az etikusságot nem tartalmazta eddig, de a munkaügyi problémát nagyobb körültekintéssel a történet legelején tisztázni kellett volna.

Az az átkozott papír

Az elnökség döntött arról is, hogy a képesítés nélküli vagy a nem megfelelő végzettséggel rendelkező edzők ezentúl nem láthatják el a vezetőedzői feladataikat olyan módon, hogy valaki egyfajta álfoglalkoztatással „biztosítja” számukra a szükséges papírt. A közlemény így fogalmaz:

„a vezetőedző számára előírt végzettség kijátszása nem lesz lehetséges a szakmai stáb vagy a vezetés másik tagjának végzettségével; a tilalom ellen vétő sportszakember és sportszervezet ellen már a kísérletért is fegyelmi eljárás indítható.”

Régi adóssága ez a magyar futballnak, hiszen ez a fajta szabályszegés nagyüzemben működött az NB I-ben. Kisvárdán Révész Attila nem is csinált titkot belőle, hogy Erős Gábor számára ő maga fogja biztosítani a megfelelő végzettséget a kispadon, de így működött a Toldi Gábor – Huszti Szabolcs edzőpáros Debrecenben, illetve a Waltner Róbert és Disztl László alkotta szakmai stáb Kaposváron.

(Forrás: szabolcsihir.hu)

Ezzel a rendszerrel azonban alapvetően két probléma van. Egyrészt méltatlan helyzetbe hozza a szereplőket, hiszen az egyik csak a papír miatt van ott egyfajta bábként, míg a tényleges vezetőedző nem láthatja el teljes mértékben a feladatát. Másrészt ott van az a dilemma is, hogyha komolyan vesszük a hazai edzőképzést – márpedig miért ne vennénk komolyan –, akkor bizony meg kell követelnünk, hogy akinek vezetőedzői ambíciói vannak az élvonalban, az előtte vegye a fáradságot, hogy képezze magát. A döntés tehát mindenképpen pozitív a magyar futball szempontjából, bár nyilván lesznek olyan élethelyzetek – lásd Waltner Róbert kaposvári munkáját – ahol ez inkább adminisztratív gátja lesz egyesek karrierjének.

Számomra az egyetlen visszásság a dologban az, hogy ugyanez a szövetség volt az, aki a veszélyhelyzetre hivatkozva engedte Huszti Szabolcsot a Debrecen kérésére képesítés nélküli vezetőedzőként dolgozni. Az akkori döntés ugyanúgy hullámokat vetett a hazai edzői körökben, éppenséggel etikusnak sem volt mondható. Huszti Szabolcs pályafutásának befejezését követő ősszel még arról nyilatkozott, hogy próbálja megtalálni az útját, tél végére pedig már a DVSC kispadján találta magát. Hivatkozhatunk itt a Covidra, de nem ezért nem volt meg a szükséges végzettsége, mégis az MLSZ kivételt tett vele, amit az edzőképzésen izzadó kollégái – teljesen jogosan – rossz néven vettek. A szabályokat tehát nemcsak a klubok, hanem olykor bizony az MLSZ is megkerülte, vagy éppen „áthidalta” Reméljük, hogy a most alkotott szabályok tartósak és eredményesek lesznek, és a hazai futball fejlődését szolgálják majd.

Kiemelt fotó: MLSZ