A labdarúgás istenének ajándéka a világnak: Pelé

A Ferencváros egykori vezetőedzője, Varga Zoltán többször beszélt arról, hogy a labdarúgás önkifejezés, művészet. „A futball művészet és nem tudomány. Aki nem így közelít hozzá, alapvető tévedésben van” – mondta. Ha van ember, akinek a játéka maga volt a művészet, az Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé.

Az 1940. október 23-án Brazíliában, Minas Gerais szövetségi állam Tres Coracoes nevű kisvárosában született. Gyermekként az utcán, ronggyal kitömött zoknival focizott. Apja – aki maga is nagyszerű labdarúgó volt – sokat foglalkozott vele. Támogatta, segítette őt. Pelé pedig, amikor épp nem szülővárosa mellékutcáin rúgta a labdát, cipőpucolóként dolgozott, hogy egy kis pénzhez jusson. Amikor 15 évesen a Santos FC szerződtette, édesanyjának hosszúnadrágot kellett varrnia, hogy legyen miben játszania.

Ahogy belépett a Sao Pauló-i klub kötelékébe, az elnök, Waldemar de Brito nem habozott, azonnal kijelentette, hogy az általa felfedezett fiú a világ legnagyobb futballistája lesz.

Futball fényben és árnyékban

Élete során dalok százait írták róla. Még nem töltötte be 18. életévét már világbajnok, a futball királya volt. A brazil kormány 1958-ban – miután Brazília első világbajnoki címét nyerte – nemzeti kincsnek nyilvánította. Ehhez az aranyéremhez még később kettőt hozzátett: 1962-ben és 1970-ben. Játékának művészi mivoltát kevesen tudták olyan jól megfogalmazni, mint ahogyan azt az uruguayi író, Eduardo Galeano tette a Futball fényben és árnyékben című könyvében: „Amikor Pelé nekiiramodott, úgy ment át a védők között, ahogyan forró kés a vajon. Amikor megállt, az ellenfelei eltévedtek saját lábaik kusza labirintusában. Amikor felugrott, úgy emelkedett a levegőbe, mintha lépcsőn sétálna felfele. Amikor szabadrúgást végzett el, az ellenfél sorfalban álló játékosai szembe akartak fordulni a kapuval, hogy ne maradjanak le a gólról.”

Pelé túlnőtt a futballon. Azok is ismerik, akik csak alig vagy egyáltalán nem követték a labdarúgást. Pályafutását 1977 októberében fejezte be, majd 700 újságíró és több tízezer ember jelenléte közepette. Visszavonulását követően visszamenőleg Aranylabdát kapott, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad sportolójának választotta. Miközben próbált visszaadni valamit a futballnak, a sportágnak, amitől oly sokat kapott. Szerepet vállal az ENSZ és az UNICEF munkájában, hogy segítse a hozzá hasonló, szegénysorból induló gyerekek életét.

A Peléről szóló dokumentumfilm az alábbi mondattal kezdődik: „Apám mindig azt mondta, hogy a futball Isten ajándéka. Isten úgy adta ezt az ajándékot neked, mint egy dalt egy énekesnek, zenésznek.”

A labdarúgás istenének ajándéka a világnak pedig: Pelé.



Kiemelt kép: Netflix