Argentínában a foci mindig is központi téma volt, a labdarúgás beleivódott a köztudatba és általában családon belül generációról generációra terjed az egy bizonyos klubnak való szurkolás. A fanatizmus nem merül ki abban, hogy kilencven percen át szurkolnak az övéik sikeréért, hanem a mindennapokban is jelen van.
A gyermekeknek kisiskolás korban színt kell vallaniuk, hogy melyik az ő csapatuk, amely természetesen már akkor konfliktusokhoz vezet, később pedig ez csak fokozódik. Nem túlzás azt állítani, hogy az ultrák (Barra brava) számára még az életüknél is fontosabb csapatuk megfelelő képviselete. Elég csak arra gondolni, amikor több tíz méter magasan másznak be egy-egy lezárt stadion oldalán, vagy éppen lőfegyverrel felszerelkezett rendőrökre törnek rá egy-egy utcai rendbontás alkalmával.
(X) Fogadj az argentin bajnokság küzdelmeire az Unibet oldalán!
Boca Juniors – River Plate
A világ egyik legismertebb két csapat közti versengése egészen 1905 óta tart, amikor kettejük közül másodikként megalapították a Boca Juniorst. A két egyesület eleinte egymás szomszédságában Buenos Aires városának La Boca nevű negyedben székelt, de két évtized után a River elköltözött a gazdagok által lakott Núñezbe – részben innen ered a szegénynegyedben maradó Boca által később rájuk ragasztott „milliomosok” becenév.
A párharcot a szurkolók közti örök ellentét emelte túlzás nélkül a világ legnagyobb rangadói közé. Az argentin fővárosban több mint 30 profi klubot különböztetnek meg, ám a legtöbb fanatikussal a Boca és a River rendelkezik. Arról is bizonyosságot nyerhettünk, hogy a másik iránti gyűlölet legalább annyira mély és szenvedélyes, mint a saját csapat iránti szeretet.
EMLÉKEZETES ESEMÉNYEK
Amikor 2011-ben a River kiesett az argentin élvonalból, a Boca nagyobb ünneplést csapott emiatt, mintha megnyerték volna a bajnokságot – az „arany-kékek” egyik legnépszerűbb szurkolói nótájában azóta is téma a River történelmi pofonja.
2015-ben az egymás elleni Libertadores-kupa-nyolcaddöntő visszavágóján a kiesésre álló Boca szurkolói a második félidőre kiérkező River-játékosokat paprika spray-vel támadták meg, majd a játékvezető lefújta a mérkőzést, a Boca kiesett és zárt kapus meccsek sorát kapta. A „genovaiak” játékosai az attrakció végeztével kivonultak a vízágyútól viharvert szurkolótábor megmaradt része elé, és elismerően megtapsolták őket, hiszen ők ezzel a megmozdulással próbáltak segíteni.
Bizonyára sokak emlékezetében még élénken él, hogy 2018-ban a Boca és a River játszotta egymással a Libertadores-kupa döntőjét, ám a második mérkőzést a Monumentalban nem sikerült megrendezni, mivel a stadion felé tartó Boca-csapatbuszt a River szurkolói kíméletlenül megdobálták kövekkel, téglákkal. Több játékos megsérült, így a találkozót elhalasztották, és végül a River elvesztette a hazai pálya előnyét, mert a második mérkőzést a madridi Estádio Santiago Bernabéuban játszották le, de így is megnyerték a hőn áhított trófeát.
A két csapat egymás elleni mérkőzését nemes egyszerűséggel „Superclásicónak” nevezik, utalva arra, hogy Argentína két legnépszerűbb csapatáról van szó. A százéves történelmük során a Boca és a River útja számtalanszor keresztezte egymásét: megannyi izgalmas párharcot, bajnoki címekért folyó csatározást vívtak egymás ellen. A Boca szurkolói „csirkéknek”, a Riveresek pedig „disznóknak” nevezik legnagyobb vetélytársukat.
2004-ben a The Observer az „50 sportesemény, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” listáján az első helyre tette ezt a klasszikust, míg a Daily Mirror 2017-es rangsorában a labdarúgás legnagyobb rangadóit tömörítő listájának tetejére rangsorolta a Boca-Rivert. Bizonyára világ szerte a legtöbb futballrajongó bakancslistáján ott szerepel, hogy egyszer meglátogasson egy ilyen rangadót.
Racing Club – Independiente
Ugyancsak hosszú-hosszú múltra tekint vissza a Racing Club és az Independiente rivalizálása, amely azzal kezdődött, hogy utóbbi csapat 1907-ben átköltözött előbbi közvetlen szomszédságába. A főváros Avellaneda városrészében a két csapat jelenlegi stadionja mindössze 200 méterre található egymástól, ami az egész világon egyedülállónak számít.
A felmérések szerint a Boca és a River után ez a két legnépszerűbb csapat Argentínában, vagyis az avellanedai derbi tekinthető a második legnagyobb rangadónak. Természetesen ezt a rivalizálást is gyakorta kísérték emlékezetes rendbontások. 2006-ban a Racing-szurkolók meccs közben be akartak törni a pályára és durva összecsapást vívtak a rendőrséggel, emiatt félbe kellett szakítani a mérkőzést. Az esetet követően határozott úgy az argentin szövetség, hogy a kiemelt kockázatú mérkőzésekre biztonsági okokból nem engedik be a vendégcsapat szurkolóit.
Az elmúlt években ugyan a Racing szerepel jobban, az Independiente az egymás elleni mérkőzéseken még mindig hússzal több sikert jegyez legnagyobb vetélytársánál, köszönhetően a „Rojo” 1970-es, 1980-as évtizedekben zajló virágkorának.
Rosário Central – Newell’s Old Boys
A fővárosi derbiken túl egyértelműen a két rosáriói vetélytárs rangadója számít a legnagyobb ütközetnek az országban. Az első „Clásico Rosarinót” 1905-ben játszották még a területi amatőr bajnokságban, már akkor ádáz csatákat vívtak egymással, majd 1939-ben együtt kerültek az országos első osztályba.
Amíg Buenos Airesben a számos csapat közt jobban megoszlanak a klubhovatartozások, addig az immár több mint egymillió lelket számláló Rosárióban „csak” két nagy csapat közül kell választania a lakosságnak. A „Canallas” (gonoszok) és a „Los Leprosos” (a leprások) megközelítőleg azonos mennyiségű szurkolóval bírnak. Akárcsak minden argentin rangadót, a Rosárinót is a gazdag színvilág jellemzi – a Central sárga-kék, a Newell’s piros-fekete konfettiesőben futhat ki a maga hazai rangadójára.
Az argentin derbik közt több rekordot is ez a párosítás tart, elsősorban még az amatőr időszakból: Jorge José González (RC) 45 derbin lépett pályára, Manuel González (NOB) 30 gólt szerzett a rivális ellen, valamint a Central egymást követő tizenegy győzelme is egyedi csúcsnak számít.
Estudiantes La Plata – Gimnasia La Plata
A „Clásico Platense” ugyancsak két nem fővárosi csapat ősi rangadója a Buenos Aires egyik elővárosának számító La Platában. A kevés argentin város egyike, ahol nem a Boca és a River a legnépszerűbb, hanem a helyi sportklubok. Az Estudiantes és a Gimnasia csatározása 1916 óta tart, és bár eleinte a Gimnasia fölénye fémjelezte a párharcot, az Estudiantes már jobban áll vetélytársánál.
A legtöbb rangadón érvényben lévő rekordok még a hőskorban, az amatőr időszakban keletkeztek, azonban a Platense esetében a valaha volt legnagyobb különbségű eredmény nem olyan régen, 2006. október 15-én született, amikor az Estudiantes 7-0-ra ütötte ki ellenlábasát. Az itteni túlfűtöttségre is találunk példát, a 2006-os Apertura utolsó fordulójában a Gimnasia szurkolói nyíltan megfenyegették játékosaikat, hogy le kell győzniük a Boca Juniorst, hogy szerte foszlassák az Estudiantes bajnoki reményeit. (Nem sikerült, és az „oroszlánok” végül a bajnoki döntőben elhódították a trófeát.)
2006 és 2009 között az Estudiantes egymást követő öt egymás elleni derbin diadalmaskodott. Nyilván a táblázaton elfoglalt helyezéstől függetlenül egy városi csata mindig rangadó, de az elmúlt években egyik csapat sem képes az élmezőnybe tartozni, ugyanakkor az Estudiantesnél az egykori nagykedvenc, Juan Sebastián Verón sportigazgatóként való szerepvállalása, a Gimnasianál pedig Diego Maradona edzői tevékenysége alaposan felkavarta az állóvizet.
Huracán – San Lorenzo
A csapatok közti „porteño derby” elnevezés ugyan sosem honosult meg igazán, talán így aposztrofálható az Huracán és a San Lorenzo csatározása. A két klub Buenos Aires szomszédos kerületében székel, s annak idején a városon belüli költözések miatt volt olyan időszak, hogy a két csapat stadionja alig pár százméterre feküdt egymástól, de mostani otthonaik sincsenek messzebb öt kilométernél. Mindez kiváló alap volt a gyűlöletre és az 1900-as évek elejétől tartó folyamatos rivalizálásra. Az Huracán az argentin amatőr labdarúgás (1930-as évek előtti korszak) sikercsapata volt, később viszont a San Lorenzo már sokkal inkább dominálta a párharcot, s nem véletlen az sem, hogy a Boca-River-Racing-Independiente négyes mellett őket sorolják a fővárosi „nagy ötösbe”.
Colón – Unión
A Buenos Airestől észak-leletre fekvő Santa Fé városának két legnagyobb klubja a „Clásico Santafesino” keretein belül méri össze tudását egymással 1913 óta. Országos szinten egyik csapat sem tartozik a legnagyobb egyesületek közé, élvonalbeli bajnok például egyik sem volt soha, de a kettejük közti állandó rivalizálás töretlen. A felek az 1976-os naptári esztendőben kimondottan sok, öt derbit vívtak egymással.
1981-ben a Colón otthonának korlátozása miatt először és eddig utoljára a városon kívül, Rosárióban rendezték a rangadót. 2013-ban játszották az eddigi első zárt kapus derbit, amely az Unión hazai 1-0-s sikerével zárult. Az örökmérleg annak ellenére közel azonos, hogy a területi bajnokságot túlnyomórészt az Unión nyerte, ráadásául a klub kötelékében az évek során számtalan későbbi meghatározó válogatott játékos is megfordult, tehát kettejük közül ők tekinthetők a város dominánsabb csapatának. Ugyanakkor a Colón majdnem hatalmas fricskát dörgölt a rivális orra alá 2019-ben, amikor egészen a döntőig eljutott a Copa Sudamericanában és kis híján megszerezte Santa Fé város első nemzetközi kupasikerét.
Belgrano – Talleres Córdoba
Argentína második legnépesebb városának, Córdobának a két legnagyobb csapata először 1914-ben feszült egy másnak a „Clásico Cordobés” alkalmával. A Tallerest nyolc évvel később alapították a Belgranónál, ami nem éppen szokványos az egyes városi rivalizálások körében. A tekintélyes Olé magazin felmérése szerint mindössze 300 szimpatizánsnyi a különbség a két csapat közt a Talleres javára, vagyis Córdoba városán belül gyakorlatilag teljesen egyenlően oszlanak meg a szurkolók. Egészen hihetetlen, hogy az eddig lejátszott csaknem 400 derbiből mindkét csapat pontosan ugyanannyit nyert. Jelenleg viszont ezzel a derbivel nem találkozhatunk, mert a Belgrano tavaly kiesett az első osztályból.
Atlético Tucumán – San Martín de Tucumán
Az ország északi részének legnagyobb városában, San Miguel de Tucumánban a „Clásico Tucumano” felségjelzés alatt méri összetudását egymással időről időre az Atlético és a San Martín csapata. Előbbi kék-fehérek 2015-ben tértek csak vissza az élvonalba, de már a legjobbak orra alá is egyre többször képesek borsot törni, míg az utóbbi piros-fehérek éppen tavaly estek ki, és végül a járvány miatt hiúsult meg az első osztályba való feljutásuk, így a córdobaiakhoz hasonlóan jelenleg ők sem találkozhatnak egymással. A korábbi sikerek miatt a San Martín még mindig jobban áll az örökmérlegben, noha az elmúlt években az Atlético volt a sikeresebb és a nagyobb különbségű győzelmeket is ők aratták egymás ellen.
Vélez Sarsfield – Ferro Carril Oeste
Buenos Aires nyugati felének két legnagyobb csapata már az 1920-as évek óta verseng egymással. A Vélez és a Ferro Carril csörtéit „clásico del oeste” néven emlegetik, ám 2000 óta egyetlen tétmeccsen sem találkoztak egymással a Ferro alacsonyabb osztályú szereplése okán. A kezdetben kiegyenlített párharcban a ’90-es években a Vélez végképp ellenlábasa fölé kerekedett, amely nehéz helyzete miatt még az élvonalból is kipottyant, így egyelőre azt sem tudjuk, hogy vajon mikor játszhatnak újra egymás ellen. Abban azért biztosak lehetünk, hogy ha egyszer ismét egy osztályban fognak szerepelni, akkor a két évtizede takaréklángon égő rivalizálás egy pillanat alatt fog fellobbanni mindkét fél részéről a másik ellen.
All Boys – Nueva Chicago
1919 óta vívja pikáns rangadóit egymással az All Boys és a Nueva Chicago a pályán és azon kívül is Buenos Aires nyugati kerületeiben. A „Superclásico del Ascenso” korábban sokkal szélesebb körű népszerűségnek örvendett, amíg mindkét csapat az élvonalban szerepelt. Az elmúlt évtizedek során hol az egyik, hol a másik csapat esett ki a másodosztályba, jelenleg pedig mindketten csak a második vonalban szerepelnek, de legalább újra találkozgatnak egymással. Sokat elmond kettejük rivalizálásának kiegyensúlyozottságáról, hogy mindenkori egymás elleni mérlegük fej-fej melletti eredményt mutat.
Legutóbbi dél-amerikai cikkünk:
Folytatódik a dél-amerikai álom – Libertadores-kupa
