A legnagyobb vb-meccsek: így lett Schumacher a második leggyűlöltebb német
A vb-történelem legbrutálisabb ütközése, legsúlyosabb bírói hibája, első tizenegyes-párbaja. Egy hat gólt hozó elődöntő, amely zseniális találatok sorozatát hozza; az egyik csapat korán megszerzi a vezetést, a hosszabbításban 3–1-es hátrányba kerül, mégis kiharcolja a tizenegyeseket. Aztán a harmadik sorozatban újra a kiesés szélére kerül, a végén mégis továbbjut a döntőbe. Német–francia, 1982, Sevilla.
Mit mondjunk még? Az Eb-címvédő a leendő Európa-bajnok ellen, vagyis a kontinens elvileg két legjobb válogatottja, Karl-Heinz Rummenigge és Michael Platini különpárbajával. Németország Franciaország ellen, amely önmagában is elképesztő történelmi mélységeket rejt, és amelynek kapcsán a History of Soccer blog idézi az egyik francia lapot (sajnos konkrétan meg nem nevezi), amely szerint a franciák között Harald Schumacher a második leggyűlöltebb német lett, Adolf Hitler után.
Mindezek alapján nemcsak minden idők vb-elődöntőjének, hanem talán a legnagyobb vb-meccsének is nevezhetjük az 1982-es, háborúba forduló sevillai csatát.
Kezdjük is mindjárt a mélyponton. Tisztán látszik a felvételeken, hogy Schumacher mozdulata Patrick Battiston ziccerénél (amelynek előzménye Platini büntetője, majd káprázatos labdája, a fenti videón 0:21-től) értelmetlen és kegyetlen. A kapus csípővel és könyökkel tarolja le ellenfelét, az eredmény három elveszített fog, egy eltörött állkapocs, néhány repedt borda, gerincsérülés, továbbá eszméletvesztés fél órára.
A folytatás pedig: a pályán maradó Schumacher a tizenegyes-párbaj hőse lesz, a védéseivel ő teszi jóvá Uli Stielike rontását. Miután Platinin és Rummeniggén pedig semmi sem múlik, miután a meccsen briliáns mozdulatokat mutatnak be, a tizenegyesek ötödik körében is mindketten betalálnak, így Maxime Bossis-nak és Horst Hrubeschnek is oda kell állnia.
Lehet-e történelmi igazságtételnek nevezni, ami mindezek után a két válogatottra vár? A németeket simán elverik az olaszok a döntőben, a franciák megnyerik otthon az 1984-es Eb-t, és Platini közben kibéreli az Aranylabdát, amelyet korábban Rummenigge gyűjtött.
Más kérdés, hogy az 1986-os világbajnokság megint hozott egy német– francia elődöntőt, amely után megint Németország ünnepelt. De megint csak a döntőig…
Szerző
