A liga egyik legjobb csatárává vált – Így látják Koreában Ádám Martint

Amikor megkerestem őt, és az első üzenetemben leírtam neki, hogy egy magyar laptól keresem, már sejthette, hogy miért szeretnék vele beszélni. Kevéssel voltunk az Csonbuk-Ulszan bajnoki mérkőzés után, amelyet Ádám Martin hosszabbításban szerzett duplájával fordított és nyert meg az Ulszan, kézzelfogható közelségbe hozva ezzel az azóta megnyert bajnoki címet a K-Leagueben. Kang azonban annak ellenére is nagyon szívélyesen és váratlan alapossággal reagált minden üzenetemre, hogy az időeltolódás miatt jó hétórás deficit volt köztünk. Sokszor olyankor is meglepett az üzeneteivel, amikor számításaim szerint nála már késő éjszaka volt, de ez sem akadályozta meg abban, hogy elmesélje, hogyan fogadta a helyi sajtó a magyar erőcsatárt.

„A szezon első felében az Ulszan Hyundainak volt egy magyar csatára, Koszta Márk, de már a nyáron távozott, mert az edző nem értékelte őt igazán. Ádám Martint viszont hatalmas összegért szerezték meg, így nagyok voltak az elvárások is vele kapcsolatban. Az ő hírneve azonban egyáltalán nem volt nagy, amikor csatlakozott a klubhoz, nem ismerték őt Dél-Koreában. A bemutatkozásakor nem is volt túl jó állapotban, ezért a debütáló mérkőzésén sem teljesített jól. Emiatt eleinte volt némi aggodalom azzal kapcsolatban, hogy miként tud alkalmazkodni a K-League gyors tempójához”

– kezdett bele az értékelésbe Kang.

Amikor felvetettem neki, hogy mi itt Magyarországon úgy látjuk, Ádám viszonylag gyorsan alkalmazkodott, a következőt felelte:

„A második meccse már meggyőző volt. Ugyan látszott, hogy fizikai gondjai vannak, különösen a hazai játékosokhoz képest, de gólt szerzett és gólpasszt adott, szép lassan pedig a csapat fő gólszerzőjévé vált. Különösen, a legutóbbi, Csonbuk elleni duplája után változott meg a státusza a szurkolók körében, mivel az a bajnoki címet tekintve is sorsdöntő mérkőzés volt. Azóta gyakran olvasni vele kapcsolatban különböző beceneveket, mint például „The Savior” (A megmentő), „Hungarian Bomber” (A magyar bombázó) vagy „Hero of Ulsan Hyundai” (Az Ulszan Hyundai hőse).”

Arról is érdeklődtem, hogy miben látja Ádám Martin gyorsan érkező sikereit és mit gondol, Koszta miért nem tudott megragadni sem a csapatnál, sem pedig a ligában?

„Az Ulszannak van egy régen kialakult stílusa. Hong Mjung-Bo a labdabirtoklásra építő futballban hisz, olyan csatárokkal, akik bírják a gyűrődést a kapu előtt, és akiknek egy-két érintés elég a befejezésekhez. Koszta Márkot is ezzel a céllal hozták, de az edző gyakran csak a széleken adott neki lehetőséget, ott pedig nem igazán érezte jól magát. Az AFC Bajnokok Ligájában szerepelt többnyire, gólt is szerzett, de Hongnak más típusú játékosra volt szüksége. Ezen kívül későn érkezett meg a csapathoz és nehéz volt számára a beilleszkedés.  Ádám Martiné gyorsabb volt a vártnál, mert pontosan ilyen játékosra volt szüksége a csapatnak. A koreai bajnokságban vannak magas, erős belső védők, de Ádám még ellenük is szinte minden párharcot megnyer a levegőben. Ha a gólszerzési mintázatát nézzük, láthatjuk, hogy sok gólt szerez beívelésekből, beadásokból szerzett fejesekkel. Kétségtelen, hogy rövid idő alatt a liga egyik legjobb csatárává vált.”

Újdonsült levelezőtársamnak felvetettem, hogy Ádám Martin szereplése miatt megnőtt az érdeklődés idehaza a koreai bajnokság mérkőzései iránt, és egyre több szurkoló van, aki képes kora reggel felkelni, hogy lássa az Ulszan meccseit. Ennek nagyon örült, és elmondta, hogy ez mindenképp jót tesz a liga megítélésének és abbéli reményét fejezte ki, hogy a magyar szurkolók élvezik a koreai mérkőzéseket. Persze kíváncsi voltam, hogy ez mennyire igaz fordítva? Tisztában vannak-e a helyi szurkolók azzal, hogy a magyar válogatott nemrég oda-vissza legyőzte Angliát és idegenben Németországot?

„Igen, természetesen tudnak az itteni emberek Magyarország nagyszerű eredményeiről, ezekről az ázsiai média is rendszeresen cikkezett. Sokan nem is értjük, hogy ha egy csapat képes legyőzni Angliát és Németországot, akkor hogyhogy nem szerepel a világbajnokságon?”

Ádám Martint néha egy fél csapat sem tudta megállítani a gólszerzésben. Fotó: nemzetisport.hu

A világbajnokságról később még beszélgettünk, de megkérdeztem, mit gondol, Ádám Martin sikerei utat nyithatnak más magyar futballistáknak is Dél-Koreába?

Kang szerint ez egy reális elképzelés, de úgy látja, hogy nem kimondottan egy országban gondolkodnak a koreai klubvezetők, hanem régiókban. A közép-kelet európai régió szerinte uralja a bajnokságot a légiósok terén, példaként megemlítette az Ulszanból a grúz Valerij Qazaishvilit, az Incseon montenegrói játékosát, Stefan Mugosát, valamint a Szeongnam szerb támadóját, Fejsal Mulicsot is, akik jó hírét vitték ennek a térségnek.

Az itthoni médiában gyakran téma, hogy Ádám Martin esetleg máris klubot válthat. Újdonsült levelezőpartneremnek felvetettem, hogy a magyar futballista még nem tett le arról, hogy európai topligában szerepeljen. Erre ő a következőképpen reagált:

„Ha Ádám továbbra is ilyen jól teljesít, nem kizárt, hogy egy európai topligában is szerepelhet. Jó példa lehet erre a horvát Mislav Orsic, aki 2017 és 2018 között szintén az Ulszan játékosa volt, majd 2018 nyarán a Dinamo Zagrebhez igazolt és tavaly márciusban mesterhármast ért el a Tottenham elleni Európa-liga mérkőzésen. Erről is sokat beszéltek az emberek Koreában és úgy számolt be róla a sajtó, miszerint ő egy »K-Leagueben született szörnyeteg«. Ha jól tudom ő azóta is kerettag a horvát válogatottban és nemrég betalált a Chelsea, valamint az AC Milan ellen is emiatt pedig több nyugat-európai nagycsapat megkörnyékezte már, szóval igen, Ádám számára is van lehetőség nagyobb ligában játszani, ha jól teljesít.”

Mislav Orsic 2017-ben még az Ulszanban futballozott, ma európai topcsapatok életét keseríti. Fotó: goal.com

Ezután elmondtam neki, hogy Magyarország sajnos elrontott két selejtezőmérkőzést Albániával szemben, ezért nem lehet ott a hamarosan rajtoló katari világbajnokságon. Egyúttal arra kértem, meséljen a saját csapatukkal szembeni elvárásokról és ha tud, emeljen ki valakit, akire érdemes lesz odafigyelnie az európai nézőknek is. Felvetettem neki, hogy Szon Hjung-Min személyében ezúttal egy igazi világklasszis is a rendelkezésükre áll, de vajon ez feljogosítja-e olyan sikerek elérésére a válogatottat, mint például a 2002-es negyedik hely?

„Sajnos a koreai válogatottnak nincs túl jó híre. A csapatot a portugál Paulo Bento irányítja, aki 2018 óta vezeti a csapatot és ráerőltette a labdabirtoklásra épülő stílusát a válogatottra és néha talán már túlzásba is viszi. Sokak szerint kérdés, hogy ez sikeres lehet-e az igazán nagy csapatok ellen a világbajnokságon? Mert nem látszik, hogy lenne a csapatnak B-terve. Igen, vannak most nagyszerű játékosaink, mint például az általad is említett Szon, a Wolverhamptonban játszó Hwang Hi-Csan, valamint a Napoli védője Kim Min-Dzse, akit egyszerűen csak úgy nevezünk, hogy a Koreai Van Dijk”.

Kang alapos ismereteit jól mutatja, hogy utóbbi játékos kapcsán megjegyzi, hogy volt egy nagyon tehetséges magyar csapattársa nemrég a török Fenerbahcénál, Szalai Attila.

Szon Hjung-Mintől gólokat várnak a világbajnokságon is a koreai szurkolók. Fotó: yahoo.com

 „Akire viszont érdemes lehet odafigyelni a csapatunkból az Hwang In-Beom, a görög Olympiakoszból, ő talán kevésbé ismert játékos, mint akiket eddig felsoroltam, de a válogatottunknak meghatározó tagja. Fizikálisan nem túl erős, de a passzkészsége kiváló, minden támadásunk tőle indul.”

A szurkolók és a média nem ábrándoznak arról, hogy újra a négy közé juthat a válogatott, ennél sokkal reálisabb célokat tűzött ki a válogatott, a csoportból való továbbjutást, ám az újságíró szerint az sem lesz egyszerű.

„A dél-koreai válogatottnak egyértelműen a védelem a leggyengébb csapatrésze. Ha a Szon Hjung-Min vezette támadósor képes lesz gólokat szerezni, akkor jó esélyeink vannak a továbbjutásra, mert a védelmünk sebezhető, különösen olyan klasszisokkal szemben, mint amilyeneket az ellenfeleink felvonultatnak. Portugáliának ott van Cristiano Ronaldo, Uruguaynak Luis Suárez és Edinson Cavani, de természetesen Ghána ellen sem mehetünk biztosra. Arra figyel majd az ország a közelgő világbajnokságon, hogy továbbjusson a csapat a csoportkörből. Ha sikerül, azzal mindenki elégedett lesz.”

A levelezésünk végén megjegyezte, hogy reméli, Magyarország és Dél-Korea hamarosan a futballpályán is találkozik egymással, és a szavaiból azt vettem ki, hogy ez nem csak afféle kötelező udvariassági forma volt.

Egyetértettünk abban, hogy ha addig nem is, legkésőbb a 2026-os világbajnokságon.