A The Analyst-en megjelenő elemzés magyar nyelvre fordításával annak járunk utána, hogy miben rejlik a kis csapat elképesztő sikerének titka. A két felvonásos cikksorozat első részében (Tündérmese a futball-romantika kedvelőinek, avagy a Luton elképesztő útja az amatőr ligából a Premier League küszöbéig!) egyrészt megvizsgáltuk, hogy a 2022 novemberi edzőváltás milyen változásokat hozott mind a stílust, mind az eredményeket tekintve, másrészt pedig elhelyeztük a Luton egészen direkt, gyors és intenzív letámadással jellemezhető futballját a többi együtteshez képest. A folytatásban tovább boncolgatjuk a csapat játékstílusának alapvető jellemvonásait, valamint arra is választ adunk, hogy a „Kalaposok” mely játékosaitól rettegnek leginkább az ellenfél védői!
A pálya széthúzásának művészete és a szélső védők szerepe
Rob Edwards irányítása alatt a Luton Townnál senki nem tud felmutatni több labdaérintést 90 perce vetítve, mint a két szélsőhátvéd:
Ráadásul egyedül ők mondhatják el magukról, hogy ezen érintések közül rendre legalább 40 az ellenfél térfelén történt. Átlagosan tehát mindkét játékos labdaérintéseinek közel kétharmada – Doughty (64,4%), Drameh (60,6%) – a „felezővonalon túlra” esett.
A Luton minden túlzás nélkül óriási csapást szenvedett el azáltal, hogy a ragyogó formában futballozó és a csapatban abszolút kulcsszerepet betöltő jobbhátvéd, James Bree januárban a Southamptonba távozott, hogy csatlakozzon a korábbi Luton-menedzserhez, a szintén új kihívásokat kereső, ám a „Szenteknél” hamar megbukó Nathan Joneshoz.
De ahogy az a Luton egészen kiváló játékos-megfigyelő és kiválasztó csapatától elvárható volt, rendkívül gyorsan – mindössze három nappal a transzfert követően – meg is találták az ideális pótlást Drameh személyében, aki a Leeds United kölcsönjátékosaként a Cardiff City-nél szerzett értékes tapasztalatot. Drameh január 31-i bemutatkozása óta mindössze a 21 éves jobbhátvéd (13) és a védelem bal oldalán szereplő Doughty (13) alakítottak ki két számjegyű helyzetet a Luton játékosai közül a bajnoki mérkőzéseken, míg az egész szezont nézve Bree (0,28), Drameh (0,23) valamint Doughty (0,20) büszkélkedhetnek a legmagasabb xGA (várható assziszt) mutatóval a „Kalaposok” keretében.
Ha megnézzük a Luton „passzhálóit” (az angol passing network kifejezésnek a hazai terminológiában egyelőre még nincs általánosan elfogadott megfelelője) a Swansea (március 4.) és a Bristol City (március 15.) elleni hazai Championship-meccsükről, akkor jól látható a két szélsőhátvéd kiemelt szerepe a támadások felépítésében. Edwards edző, na meg persze az említett két játékos taktikai rugalmasságát mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy előbbi meccsen Doughty, míg utóbbin Drameh játszott támadóbb szerepkörben, hiszen az átlagos pozíciójuk az ellenfél térfelére esett, míg a társuké jónéhány méterrel hátrább, a saját térfélre.
Egyébként mindkét 1–0-s győzelem alkalmával Morris szerezte a győztes gólt: a Swansea elleni találatot egy élesen és laposan belőtt Doughty-centerezés, a Bristol City elleni 3 pontot jelentő gólt pedig egy fantasztikus Drameh-beadás készítette elő.
Edwards játékfelfogásának fontos részét képezik a szélről érkező, az ellenfélre nézve igen veszélyes beadások. Kinevezése óta a másodosztály mezőnyében csak két csapat rendelkezik több nyílt játékhelyzetből származó pontos beadással, mint a Luton (51), míg az ezen szituációkból kialakított 28 helyzetük a negyedik legtöbb a Championshipben.
Ahogy a fenti vizualizáció is mutatja, az Edward kinevezése óta eltelt időszak során nyílt játékhelyzetből 73 helyzetet alakított ki a Luton a „szélső harmadokból”. Különösen a jobb oldalt érdemes kiemelni, ahol nem csak az oldalvonal mellől, hanem a félterületből is igen gyakran próbálkoztak. Összesen 9 ilyen megmozdulás lett gólpassz, és ezek nem meglepő módon főként a pálya jobb széléről indultak ki.
A kifejezetten magas minőségű helyzeteket eredményező rögzített játékhelyzetek ellenére az a nyolc gól – négy szöglet, négy közvetlen szabadrúgás –, amit ezekből a szituációkból szereztek, a harmadik legkevesebb a Championshipben, míg mindössze két gólt rúgtak rögzített játékhelyzetből eredő, közvetlennek minősülő passzból vagy beadásból (melyek közül egyik sem volt szöglet).
Az előbbiek után joggal merülhet fel az a kérdés, hogy a Luton miért is ne juttatná el a labdát a széleken játszókhoz, hogy ők aztán jobbnál jobb beadásokkal tudják keresni (és az esetek jó részében meg is találni) a levegőben szinte verhetetlen Morris, Adebayo csatárduót?
Carlton Morris és Elijah Adebayo – a rettegett fenevadak
Ha bárki megkérdezi a Championship védőit, hogy mely csatárokkal nem szeretnének farkasszemet nézni a soron következő fordulóban, akkor jó eséllyel Morris és Adebayo neve rendszeresen említésre kerülne. Mindketten jó kötésű és fejjel kifejezetten veszélyes csatárok, akik képesek fizikális értelemben véve „ledominálni” az ellenfél védőit, de emellett rendkívül jó érzékkel találják meg azokat a szabad területeket a tizenhatoson belül, ahonnan rendre kedvező gólszerzési lehetőségek adódnak számukra.
A csapatban betöltött szerepük nem sokban különbözött a mostanihoz képest Jones irányítása alatt, bár Edwards érkezése óta mindkét csatár több labdaérintéssel operál a tizenhatoson kívül – Morris boxon belüli érintéseinek aránya 13,9%-ról 11,1%-ra, Adebayóé pedig 16,5%-ról 12,3%-ra csökkent. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolta a kapu előtti eredményességüket, mivel Edwards alatt mindketten jobb perc/gól aránnyal rendelkeznek.
Az érezhető csökkenés ellenére Morris és Adebayo is olyan csatár, aki felettébb dominánsan van jelen az ellenfél tizenhatosán belül.
Mindkét támadó alig-alig vesz részt a saját lövéseikhez vezető akciók felépítésében. Morris nyílt játékhelyzetből leadott 75 lövéséből mindössze öt alkalommal vett részt a lövést eredményező szekvenciában, míg Adebayo esetében ez az arány csupán 62/3. Az a nyolc eset, amikor ők is kivették a részüket a támadásépítésből, kivétel nélkül a társakkal gyorsan lejátszott egy a kettő elleni szituáció volt.
A Luton zseniális kiválasztására aligha lehetne Morrisnál jobb példát találni, aki tavaly nyáron a kieső Barnsley-tól érkezett, mindössze 1,8 millió fontért. Gyakorlatilag már meg is hálálta a Lutonnak a belé fektetett bizalmat, ugyanis az eddigi 16 találata karrierje legjobb idényének számít, amivel egyébként már be is állította Adebayo 2021-22-es évadban elért gólrekordját. Morrisnak már csak négy gólt kell szereznie a Championship mostani szezonjában ahhoz, hogy ő legyen az első Luton-játékos Brian Stein – az angol válogatottban is pályára lépő csatár az 1981-82-es szezonban 21 találattal járult hozzá csapata bajnoki címéhez – óta, aki elérte a 20 gólos határt a másodosztályban.
A lövéstérképét elnézve azzal aligha lehet vádolni, hogy rossz hatékonysággal használná ki a helyzeteit, hiszen 10,8-as xG-jét nem kevéssel „rúgta felül”. 2814 játékperc alatt összesen 87 lövést eresztett meg az ellenfelek kapujára, melyek minősége (0,12-es xG/lövés) átlagosnak mondható. Kísérleteinek csak 14 százaléka (12 lövés) esett a tizenhatoson kívülre, továbbá 6 gólját is az öt és felesen belülről szerezte, ami mind azt támasztja alá, hogy elsősorban a boxon belül érzi magát otthonosan a 27 éves csatár.
Természetesen futball már a Premier League feltalálása előtt is létezett, és ezt a Luton bizonyára mindenkinél jobban tudja, hiszen épp az indulást megelőző, 1991-92-es szezonban estek ki az első osztályból…
Mivel a bedfordshire-i klub ihletett formának örvend, és már csak öt mérkőzés van hátra a rájátszásig, így minden esély megvan arra, hogy az angol másodosztály legkisebb költségvetésű csapata világraszóló tettet hajtson végre és beírja magát a labdarúgás történelem könyvébe. Vajon sikerrel járnak végül a „Kalaposok”?
Kiemelt fotó: Luton Town
