„A magyar fiatalok lassabban érnek, mint a szomszéd országok fiataljai” – interjú Révész Attilával

– Tavaly május végén kórházba került, mert elpattant egy ér az agyában. Ezután azt nyilatkozta, felőrölte magát, elég a túlfeszített munkából és a reflektorfényből. Úgy volt, hogy a kisvárdai akadémiát vezeti, a felnőttcsapatnál viszont csak tanácsokat ad. Ehhez képest ma is sportigazgató, az Újpest elleni 0-4 után pedig önmagát is hibáztatta, hogy kivonta magát a munkából. Képtelen hátralépni?

– Erről már többször nyilatkoztam korábban. Túlvállaltam magam tavaly tavasszal, a sporton kívüli vállalkozásaim sok feladatot, az ukrajnai háború pedig komoly terhet rótt rám. Közel ezer sportolót kellett kihozni a háború sújtotta területekről, és el is kellett szállásolni őket a határ túloldalán, illetve Magyarországon, ennek az operatív irányítását vezettem. Ez érzelmileg is megterhelt, ez okozta az egészségügyi problémát.

– Ezer sportoló kimenekítése, ez hatalmas létszám, mérhetetlen feladat.

– Rengeteget szállítmányozott a cégem Ukrajnába, jó kapcsolataim vannak, amelyek sokat segítettek, az én kamionjaimról például a legzűrösebb időkben sem tűnt el az áru. A határon túli programon keresztül üzemeltetjük a munkácsi akadémiát, nekem pedig van egy harmadosztályú csapatom is Ukrajnában.

Az akadémia melletti szálláson el tudtunk helyezni sok háború elől menekülő labdarúgót, birkózót, úszót, tornászt, majd azt követően, hogy itthon is megnyitották az állam által biztosított szállásokat, a karitatív szervezetekkel együttműködve átszállítottuk őket oda. Hatalmas feladat volt, eközben az NB I-ben jött a tavaszi hajrá, és a vállalkozásaimmal is kellett foglalkozni, mindez együtt sok volt nekem. Lelkileg, testileg is megviselt, de mára ez megoldódott.

– A háború miatt próbáltak Kisvárdára menekülni ukrán játékosok?

– A Dinamo Kijev U16-os, U17-es csapatát hónapokon keresztül vendégül láttuk, itt éltek, edzettek velünk, mi biztosítottuk az étkezésüket is. Nagyjából hat-nyolc játékos is próbálkozott nálunk az ukrán első osztályból, de ők inkább a lengyel, cseh élvonalat választották.

– A futballon kívüli vállalkozásait is említette: jól tudom, hogy van élelmiszerboltja, kávézója, illetve ön a Révész Műszaki Vizsgacentrum tulajdonos-ügyvezetője? Hogy jut a futball mellett ezekre is ideje?

– Volt kávézóm, élelmiszerboltom, éttermem, járműalkatrész-kereskedelmi és szállítmányozási cégem, de ezeket időközben már bérbeadtam. Debrecenben és Budapesten, Kisvárdán több ingatlanom van, az ezekkel a vállalkozásokkal, illetve az építőipari cégemmel kapcsolatos ügyeket én intézem. Jó vezetőim vannak, menet közben felvértezték magukat elegendő tapasztalattal, így nekem a stratégiai döntéseket kell csupán meghoznom, tudok a futballra összpontosítani.

– Májusban, amikor azt mondta, kiábrándult a fociból, megpendítette, hogy a sporttudomány felé fordul, ez már nincs tervben?

– Dehogynem, folyamatosan gyűjtöm a tematikus külföldi szakanyagokat. Most az angol és a spanyol területtel foglalkoztunk inkább, mindent megosztok a kollégáimmal. A mi rendszerünk valójában már csak finomításra szorul. Josep Guardiola és José Mourinho is ezzel a metódussal dolgozik.

Most megjelentek részletesebb magyarázatok is ehhez a rendszerhez, ezeket tanulmányozzuk, már meg is volt az első bemutató az első csapat edzői stábjának. Természetesen az akadémiáknak is átadjuk az információkat, ott Szentes Lázár adja tovább őket az akadémiai stáboknak. A kiábrándultság egyébként nem csak az egészségi állapotom miatt volt, hanem azért, mert az MLSZ átgondolatlan, szakmaiatlan szabályokat hoz.

Kép forrása: Kisvárda FC

– A fiatalszabályra gondol?

– Igen, a fiatalok beerőltetésére a felnőttcsapatba, és a magyar játékosok számának maximálására az utánpótlásban. A fiatalok játszatása lerágott csont, hatalmas hiba volt így szabályozni. Aki tehetséges, amúgy is kapna lehetőséget, akit viszont a szabály miatt bedobnak a mélyvízbe, akár tönkre is mehet a karrierje.

Ki kell mondani: a magyar játékosok később érnek, lelkileg, fizikailag nem állnak készen 18-20 évesen az élvonalra.

– A Kisvárdán játszó sok-sok ukrán fiatalhoz képest későn érnek, vagy a többi környékbeli ország utánpótláskorú futballistájához képest is?

– A környékbeli országokat nézve is igaz ez, legalább 14-16 hónapos lemaradásuk van a magyar srácoknak.

– Mi lehet ennek az oka?

– A genetika, és ezzel tudományos körökben Magyarországon már nagyon sokan tisztában vannak. A magyar fiatalok csontozata, izomzata másképp, lassabban fejlődik, ezt mutatják az antropometriás vizsgálataink. Ahogy az afrikai, úgy a balkáni fiatalok teste is hamarabb készen áll. Jó példa az idén hozzánk igazolt Mario Ilievszki Észak-Macedóniából. A magyar srácok egyébként 20-22 éves korukra érik utol testi fejlődésben külföldi versenytársaikat. Természetesen vannak kivételek, ilyen a válogatottban is bemutatkozott Baráth Péter.

– Visszakanyarodva a pozíciójához: ma is leül, és csinálja a videóelemzéseket, intézi az átigazolásokat, egyezteti a hétvégi taktikát a vezetőedzővel, vagyis nem adott le feladatokat?

– De, május óta több operatív feladatot, például az átigazolási ügyek operatív részét is átadtam a kollégáimnak, Róka Gézának és Forrás Zoltánnak. Nálam van az átigazolásoknál a döntési jog, illetve a szakmai ügyek ellenőrzése.

– Hatmeccses veretlenségi sorozattal indított a csapat az OTP Bank Ligában, aztán jött három vereség. A Groupama Arénában 3-0-ra, Újpesten 4-0-ra kapott ki a Kisvárda, utóbbi meccsen kaput eltaláló lövése sem volt, két játékosát kiállítottak. Utána megint hatmeccses veretlenség következett, majd zárásként két csúnya vereség. Mint egy hullámvasút, nem?

– Nekem is ez volt az érzésem, ez egy hullámvasút. A hárommeccses vereségsorozatról utóbb kimutatta az elemzés, hogy fegyelmezési problémák okozták. Nyáron a fiatal edzőink keményebb felkészülést vezettek, és a feszített tempó közepette eleinte nagyszerűen teljesítettünk a bajnokságban, illetve a Konferencia-ligában.

Aztán viszont kiengedtek a kollégák, nem végeztek olyan alapos méréseket, mint korábban. Ennek volt az eredménye az újpesti zakó, a játékosok kognitív és fizikai értelemben is olyan fáradtak voltak a korábbi hónapok terhelése miatt, hogy nem tudtak jobb teljesítményt nyújtani.

Kép forrása: Kisvárda FC

– Ahogy az első kérdésben utaltunk rá, ön saját magát hibáztatta, a stáb pedig beadta a felmondását.

– Az a helyzet nem ezt a megoldást igényelte, fel kellett tárni a probléma okát. A keményebb felkészülés még egy ideig vitte a játékosokat, de a szervezetlenebb edzések aztán kimerültséghez vezettek. Az újpesti vereség után elvégeztük a szükséges elemzéseket, és leültem a kispadra is, hogy ha szükséges, tanácsot tudjak adni Török Lászlónak, és a fegyelem is helyreálljon.

A bajnokság utolsó két meccsén a Zalaegerszegtől 3-0-ra, a Fehérvártól 4-1-re kaptunk ki, ezekért a vereségekért vállalom a felelősséget. A ZTE elleni meccs előtt a mérések és a vérvételi eredmények sok játékosnál súlyos sérülésveszélyt jeleztek előre, ezért nem engedtem pályára őket. A Fehérvár ellen már jobb volt a játék, ám nyíltan futballoztunk, és az egyéni hibák miatt veszítettünk.

– A második legtöbb gólt szerezte, és holtversenyben a legtöbb gólt kapta a Kisvárda. Utóbbinak mi az oka, az előbb elmondottakon kívül?

– Mi előnybe kerülve sem álltunk vissza, támadtunk tovább, ám az említett fizikai és mentális fáradság sok egyéni hibához, és időnként nagyobb arányú vereségekhez vezetett. Első számú kapusunk és két belső védőnk is távozott a szezon előtt, ez sokat számított. Az is látszott például a Molde ellen a Konferencia-ligában, hogy a támadásból védekezésbe történő átmenetekben nem vagyunk elég gyorsak, és direkt támadójáték esetén ez megbosszulja magát. Azon dolgozunk, hogy ezt orvosoljuk.

– Majdnem pontosan egy éve ezt nyilatkozta nekünk: „a mi fizikai mutatóink a legjobbak az élvonalban, a futásmennyiséget, a sprintek hosszát és mennyiségét tekintve is elsők vagyunk.” 2022 őszén ez változott, jól sejtem?

– Igen, már nem vagyunk ott az élmezőnyben. Ennél a statisztikánál figyelembe kell venni, hogy a nagyobb játéktudással bíró, képzettebb csapatok mindig kevesebbet futnak. Ezt lehetett látni a világbajnokságon a spanyolok és az angolok esetében, de meg lehet nézni, hogy a harmad- vagy másodosztályú bajnokikon átlagosan mennyivel többet futnak a játékosok, mint a Premier League-ben. Mi is átálltunk a rohanós futballról a labdabirtoklásra építő játékra.

– Pont a csapat stílusáról és játékkoncepciójáról szerettem volna kérdezni.

– Ez a legfontosabb egy futballcsapat esetében.

– Van egyáltalán stílusa a Kisvárdának? Ezt nem minden csapat mondhatja el magáról.

– Egészséges értelemben vett agresszivitás, minden áron való győzni akarás, küzdelem az utolsó percig, ezek mind stílusjegyeink.

A koncepciót tekintve a német típusú, gyors vertikális passzokkal történő átmenetben hiszünk, ezt játsszuk. Viszont a spanyol típusú pozíciós játékból is szeretnénk beemelni elemeket a játékunkba – hatékonyabban, racionálisabban végrehajtva, mint amit a spanyoloktól láttunk a katari világbajnokságon. Ugyancsak évek óta arra törekszem, hogy a játékosaink minél hatékonyabban kihasználják az agyi funkcióikat, smart footballt, vagyis okos futballt játsszanak.

Az új igazolásoknak ezért tart öt-hat hónapig, amíg be tudnak illeszkedni. Az edzéseink a hét első felében nagyon igénybe veszik a kognitív képességeket, a meccsnaphoz közeledve csökkentjük a mentális képzésre fordított időt. Angliában már évek óta látni egy folyamatot, és nemrég az FC Barcelona sporttudományos csapatának vezetője is megerősítette: az elmúlt tíz év a robbanékonyság és a játék intenzitásának óriási növekedéséről szólt, a következő tíz év pedig a mentális gyorsaság fejlesztéséről szól majd. A játékosoknak meg kell tanulniuk sokkal gyorsabban észlelni és dönteni a pályán, amellett, hogy tökéletes fizikai, lelki állapotban vannak. Magyarul a legmagasabb szinten gondolkodni képes „futballistagépeket” kell majd nevelni. Ezért rettentő fontos, hogy öt és 12 éves koruk között milyen képességjegyeket alakítunk ki a gyerekekben. Hogy később szűk területen való játékban szinte ne is kelljen dönteniük, hanem ösztönösen cselekedjenek.

Kép forrása: Kisvárda FC

– És mi a helyzet a játékrendszerrel, továbbra is a négyvédős felállásban kell gondolkodnia a Kisvárdára érkező edzőknek, és kőbe vésett a 4-2-3-1-es alakzat?

– A négyvédő rendszer alapvetés, és 4-2-3-1-ben játsszunk, de a felállásunk azért átalakulhat az ellenfélhez alkalmazkodva. És persze változik az alakzat védekezésben és támadásban, illetve az átmenetekben. Az állandóságra viszont szükség van, és ehhez – ahogy a fejlett kluboknál ez már a rendszer része – sportigazgatóra van szükség, aki irányítja a scoutok munkáját, felel az átigazolásokért, a menedzsment, az elemzőrészleg kiválasztásáért.

2012-2013 óta a Premier League-csapatoknál átlagosan 14 havonta változik az edző. Gondoljunk bele, ha 14 havonta a menedzser stílusához passzoló játékosokat kellene vásárolni, ez anyagi csőd volna. Ezért dönt mindenben a stabilitást jelentő sportigazgató. Magyarországon még nem sok csapatnál működik ez a rendszer, ezért látunk bizonyos helyeken fejetlenséget, ahol idényenként öt-tíz játékos cserélődik, és nincs meghatározott koncepció. Nálunk van.

– Ön a személyiségjegyeket is figyelembe veszi, amikor igazol egy játékost vagy edzőt. Pszichológiai tesztet is használ az elbeszélgetések alkalmával?

– Ebbe a felnőttek nem biztos, hogy belemennének, az akadémiára érkező fiataloknál viszont van ilyen teszt. Megint Angliát hozom példának. Ott, ha a 16 éves játékos nem felel meg a klub által elvárt viselkedési formulának, mennie kell. Vagyis már ekkor is azt figyelik, hogy a játékos az egyéni vagy a csapatérdekeket veszi figyelembe. Ha egyénieskedő, később nehezebben lehet majd fegyelmezni, és lazábban kezelheti a taktikai utasításokat. Nálunk a scout például alaposan figyeli, hogy a kiszemelt hogyan viselkedik egy nagy helyzet elpuskázása utáni hat-nyolc másodpercben. Ha hosszan ostorozza magát, nem tud hamar visszazökkeni a meccsbe, és a következő akciónál megint rosszul dönt majd. Nálunk az előző szezonban is volt, és most is akad olyan játékos, akinek fontosabb volt az egyéni siker, mint a csapaté. Két belső védőtől is ezért váltunk meg, és például a MOL Fehérvárnak eladott Claudio Bumbától is. Hibáztam, amikor korábban nem tudtam kiszűrni ezt a tulajdonságukat.

– A mai napig szigorúan felhívja a játékosait 22 órakor, hogy ellenőrizze, otthon pihennek-e? Erről nyilatkozott korábban.

– Ez már az edzőim feladata. Látni kell, hogy az edzői kompetenciákkal szemben támasztott elvárás teljesen megváltozott. Ma 30 százalék szól a szakmai tudásról, és egyes felmérések szerint 70 százalék a szociális képességekről. Magyarul sokkal nagyobb jelentőséggel bír, hogy hogyan képes bánni a játékosokkal az edző. Megtalálja-e a közös hangot, megfelelően motivál-e, tartja-e a lelket a kiegészítő emberekben. Ez mind fontosabb, mint hogy taktikai értelemben felkészült-e. Ha nem megfelelő a szociális kompetenciája, meg fog bukni. Ezért erre nagyon odafigyelünk az egész stábban.

Kép forrása: Kisvárda FC

– Decemberben beszélgettem az Újpest ügyvezetőjével, aki azt mondta, náluk a belga tulajdonos nem akar beszállni abba az irracionális költségvetési és bérharcba, ami a magyar focit jellemzi. Ön is úgy látja, hogy a hazai futballistabérek teljesen elrugaszkodtak a valóságtól?

– Abszolút egyetértek.

– Mi ennek az oka?

– A szövetség szabályozása. Az NB I-ben szereplő futballisták nincsenek versenyhelyzetre kényszerítve, gyengébb teljesítménnyel is fel tudják venni a magas bérüket, hiszen az MLSZ-szabályozása miatt sok esetben így is pénzt termelnek a klubjuknak. Viszont a klub a szurkolókon, a tévéközvetítésen, egyéb bevételeken keresztül mégsem tud komoly hasznot visszahozni, így a fizetések tényleg túlzónak számítanak. A Kisvárda a példa arra, hogy megfelelő gazdálkodással nyereségesen lehet működtetni a klubot. Három év alatt nagyjából 700-800 milliós hasznot tudtunk termelni.

– Mi adja pontosan ezt a hasznot, a játékoseladás, vagy más bevételek?

– Az, hogy nem hozunk el úgy drága játékost sehonnan, ha nem fogjuk tudni kitermelni az árát. Nálam mindenek felett áll a pénzügyi egyensúly. Ezért az sem irányadó, ha nálunk egy játékos egy másik klubra mutogat, hogy ott mennyit lehet keresni. Akkor oda kell igazolni. Ha engednék ezeknek a hangoknak, és alaposan megemelném a béreket, onnantól hazárdjátékot vállalnék, felborulhatna a pénzügyi egyensúly.

Nálunk nincs tulajdonos, aki pótolná a hiányt, egyesületszerűen működünk. A jegybevételekből, a játékoseladásból, a szponzori támogatásból és a központi bevételekből élünk, vagyis a sportfogadásból és a tévéközvetítésből származó összegekből.

– A béreket tekintve mondjuk a negyedik-hatodik helyezett az élvonalban a Kisvárda?

– Úgy gondolom, hogy az utolsó négy klub közé tartozunk a béreket nézve.

– És mekkora az éves büdzsé?

– Ebben pedig az utolsó kettő-három csapat között vagyunk.

– Újpesten mintegy hárommillió euró az akadémia és a stadion fenntartása nélküli költségvetés.

– Tavaly a teljes költésünk egymilliárd 157 millió forint volt, ez kevesebb mint hárommillió euró. A bevételünk pedig 1,5 milliárd forint körül mozgott.

– Ön kétségkívül nyíltan beszél a magyar és a külföldi labdarúgók minőségéről, problémás hivatástudatáról, az akadémiák gondjairól, edzői hozzáállásról. Ez az őszinteség kelendővé teszi önt a munkaerőpiacon vagy épp ellenkezőleg?

– Ezt nem tudom megmondani, de egy-egy őszinte nyilatkozatom után általában pozitív visszajelzéseket kapok.

Számomra az erkölcsösség, az őszinteség a tiszta út, és fontosabb, hogy bele tudjak nézni a tükörbe, mint hogy megfeleljek másoknak. Soha senki sem tudta megmondani, mit cselekedjek, és ez már valószínűleg így is marad, anyagilag is független vagyok. A magyar futball fejlődését segítené, ha a gondok, vélemények szőnyeg alá söprése helyett mindenki kiállna az igazáért.

Akadnak már az álláspontjukat nyíltan vállaló sportvezetők, edzők Magyarországon, de ez még nem általános. Az MLSZ esetében is fontos lenne az őszinteség. Úgy vélem, a szövetségben még mindig fordítva ülnek a lovon, azt gondolják, a csapatok vannak értük, miközben a valóság épp ennek ellenkezője.

Kép forrása: Kisvárda FC

– Ha bővíthetné a szakmai stábot, kit venne még fel? Dietetikust, alvásszakértőt, bedobásedzőt?

– Sporttudományi kutatókat és adatelemzőket. Jó sokat.  

– És az élvonal 16 csapatosra bővítésével egyetért? A 2000-es évek elején 12 csapatos volt, 2004-től 16, majd újra 12, és most megint 16 lesz.

– Lehet előnye és hátránya is.

Az, hogy jelenleg kizárólag a Ferencváros képes megnyerni a bajnokságot, a zöld-fehéreké az egyedüli versenyképes csapat az országban, nem egészséges. Néhány másik csapatnak fel kell nőnie melléjük, ehhez több tévénézőre, több központi bevételre, szponzorra van szükség. Ennek esélyét csökkentené a létszámbővítés, hiszen több csapat között oszlanának szét az eddig erőforrások.

Viszont az utóbbi években jobb képességű légiósok érkeznek Magyarországra, versenyképesebbek lettek velük a klubok, és a nemzetközi porondon is jobban szerepelnek. A bővítés nem biztos, hogy jó hatással lenne erre. Viszont az MLSZ az akadémiai rendszerre hivatkozva ragaszkodik a fiatalok és a magyarok játszatásához, és ha bővülne a csapatok száma, hét-nyolc csapatnak nem a kiesés ellen kellene folyton küzdenie, és a klubok nagyobb eséllyel vetnék be a fiatalabb labdarúgókat.

– A 2018-as feljutás óta egyre előkelőbb helyen végzett a tabellán a csapat, tavaly második lett, indulhatott nemzetközi kupasorozatban. Reálisan nézve ennél előrébb már nem tud lépni a Kisvárda, az FTC-vel nem tudja felvenni a versenyt. Ön korábban kijelentette, hogy csak a folyamatos fejlődés motiválja. Mi lesz akkor a célkitűzés innentől?

– Az FTC-vel természetesen nem tudjuk felvenni a versenyt, így a csapatnak az lesz a feladata, hogy megbirkózzon az új teherrel, vagyis azzal, hogy ezüstérmesként ránk már jobban készülnek az ellenfelek. Ha idén is elérjük a nemzetközi kupaindulást jelentő helyezést, jól dolgoztunk. A futballisták számára ösztönző lehet, hogy ha a Kisvárda jól szerepel, ők is keresettebbek lesznek, nőhet az értékük.

– És mi lesz az ön motivációja?

– A felnőtteknél már nem tudok ennél komolyan célt elérni, a tavalyi ezüst számomra aranyérem, hiszen az FTC más kávéház. Most azt tűztem ki célul, hogy az akadémiáról minél több fiatalt juttassak el az NB I-ig, és hogy nemzetközi porondon is megmutathassa magát az akadémia. Be akarjuk bizonyítani, hogy az általunk vallott akadémiai filozófia működőképes és hatékony.

Kiemelt kép: Kisvárda FC