A nagy cél kapujába ért a megújult argentin válogatott

Argentína története hatodik világbajnoki döntőjére készül azok után, hogy az 1978-as és az 1986-os győzelem előtt 1930-ban, valamint azóta 1990-ben és 2014-ben is elvesztette a legfontosabb mérkőzést.

Fiatal kapitány, új szemlélet

Miután Lionel Scaloni átvette az argentin válogatott irányítását, hamar nyilvánvalóvá tette, hogy szakítani szeretne az előző évek gyakorlatával, és nem engedett az argentin közvélemény folytonos elvárásainak. A 44 életévével az idei vb-mezőny legfiatalabb szövetségi kapitányának számító egykori hátvéd arra fektette a hangsúlyt, hogy levegye a játékosai válláról a terhet, amely a korábbi világversenyeken rendre agyonnyomta őket. A pályakezdő kapitány munkáját a szakmai stábban Pablo Aimar, Walter Samuel és Roberto Ayala segíti, mindannyian még csak a 40-es éveikben járnak, így könnyen megtalálják a közös hangot a játékosokkal.

Mindez a legtöbbször az éppen aktuális mérkőzés megnyerésén túl a szép játékot vagy az előny megtartását jelentette, de például a világbajnokság előtt is arról beszélt, hogy játékosai próbálják a lehető legjobban kiélvezni az összes pillanatot, mert lehet, hogy vissza nem térő alkalom a katari szereplés.

Lionel Scaloni a világbajnokság legfiatalabb szövetségi kapitánya (Forrás: BeIN Sport)

A 2019-es Copa América elődöntőjében a braziloktól szenvedtek véleményes körülmények közt vereséget, amely csaknem három és fél éven át a válogatott egyetlen elvesztett mérkőzése volt. A tavalyi dél-amerikai kontinenstorna megnyerésével az argentinok 28 év után hódítottak el újra trófeát, miután az ősi rivális Brazíliát múlták felül a Maracanában. A siker még jobban összekovácsolta a csapatot. Egyúttal visszacsatolás volt, hogy a Scaloneta (Scaloni-járat) jó úton halad a világbajnokság előtt. Idén nyáron a Wembley-ben az interkontinentális szuperkupáért (Finalissima) vívott mérkőzésen az Európa-bajnok olasz válogatottat 3-0-ra győzték le, ami szintén megerősíthette az önbizalmat.

Gyenge kezdés, csapatkeresés

A világbajnokság első mérkőzésén Argentína 2-1-es vereséget szenvedett Szaúd-Arábiától, mellyel 36 veretlen mérkőzés után kapott ki újra – éppen egy mérkőzéssel az olaszok korábbi világrekordja előtt. A játékosok elmondása szerint ez a rekord senkit nem érdekelt, de bizonyára mivel a sorozat fennállt, óhatatlanul ott volt a fejekben, Scaloni hiába próbálta hangsúlyozni, hogy a minél jobb vb-szereplés a cél, nem pedig a veretlenségi sorozat elnyújtása.

A torna első meccse nem sikerült, de ha Lautaro Martínez véleményes gólját 1-0-s vezetésnél megadták volna, biztosan másként alakul. Utólag talán mégis kijelenthető, hogy jól jött az a vereség, hiszen ébresztőt fújt a játékosoknak és a szövetségi kapitánynak is. Noha a vereség nem titkoltan óriási blamának számított, az argentin szurkolók töretlenül bíztak a csapatban, hogy sikerül kilábalni a hullámvölgyből.

Továbbá a középpályán nehezen találta meg a megfelelő összetételt a torna előtt kidőlt alapember, Giovani Lo Celso pótlására, így a csoportmérkőzések némileg a kísérletezés jegyében zajlottak. Mindez egy rutintalan, első világbajnokságán szereplő szakembernél könnyen előfordulhat. Az argentinok kapitánya nem elsősorban a taktikai képzettségével, hanem sokkal inkább a csapatépítő hatásával számít kiemelkedőnek. A második mérkőzésre Scaloni öt helyen változtatta meg a kezdőcsapatot – onnantól kezdve pedig már rendre csak egy-két kényszerű vagy taktikai jellegű cserét kellett eszközölnie.

Meccsről meccsre egyre jobb teljesítmény

A szaúdiak elleni váratlan fiaskó után végrehajtott változások megtették a hatásukat, ugyanis egy nehéz, kőkemény mérkőzésen sikerült legyűrni Mexikót 2-0-ra. Az argentinok nem játszottak szépen és tulajdonképpen igazán jól sem. Hatalmas teher volt Lionel Messin és társain, hiszen tudták, hogy egy újabb blamával elszállhat az egész világbajnokság. A kulcspillanatokban azonban a csapat szíve a helyén volt és kivívta a győzelmet, ami végül megnyugvást jelentett, az igazi kényszertől megszabadulhattak.

A harmadik csoportmérkőzésen a lengyelek ellen már többet láthattunk abból az argentin válogatottból, amely az elmúlt három évben játszott. A végig passzív európai ellenfelet magabiztosan focizták le, az újabb 2-0-s sikerrel Scaloni csapata a csoport élén végzett, így a papíron könnyebb ágra került, hiszen a nyolcaddöntőben Ausztráliával játszhatott. (Második hely esetén már a 16 között újra összefutott volna a címvédő franciákkal.)

Az ausztrálok elleni találkozó és a hollandok elleni negyeddöntő egyaránt harcias mérkőzésre sikeredett. Az argentinok mindkét összecsapáson kétgólos előnybe kerültek, a Socceroos ellen csak majdnem, az Oranjével szemben viszont le is adták a megnyugtatónak tűnő vezetést. A 16 között Argentína 2-1-re győzött, az ausztrálok a ráadásban majdnem egyenlítettek, míg a hollandok visszajöttek 0-2-ről, de a már a hosszabbításban is aktívabb argentinok a tizenegyespárbajban elégtételt vettek rajtuk. A hollandok folyamatos provokációjába a dél-amerikaiak belementek, így egy végig feszült hangulatú és csúnya meccs kerekedett, melyen az argentin válogatott ismét bizonyította, hogy képes csapatként küzdeni.

Mindez talán jó tanulópénz volt Scaloni válogatottjának, hogy többször ne adja le a kétgólos vezetést, ugyanis a horvátok ellen a kezdeményezést átadva aratta a tornán a legnagyobb győzelmét, 3-0-ra nyert. Ez volt az első mérkőzés melyen az Albiceleste igazán a megszokott stílusát tudta játszani, fegyelmezett visszazárásra, a középpályát megszállva az ellentámadásokra rendezkedett be. Julian Álvarez és Messi több alkalommal is át tudta törni a horvátok védelmét, így a vártnál jóval simább eredménnyel zárult az elődöntő. Ráadásul lehetőséghez jutottak olyan játékosok is, akik a tornán korábban egyetlen percet sem játszottak.

Julian Álvarez (9) két gólt szerzett a horvátok elleni elődöntőben (Forrás: teamtalk.com)

A csapat legfontosabb láncszemei

A torna előtti időszakban az argentin válogatott általában 4-3-3-as felállásban játszott. Az első két egységben időnként volt némi átjárás, láthattuk őket 4-4-2-ben, és előfordult az is, hogy Messi a két támadó mögött helyezkedett. Scaloni a háromvédős felállással a vébé előtt csak az edzéseken operált. A tornán többször előfordult, hogy meccs közben átállt négy védőről háromra. Például a hollandok ellen így kezdett a csapat, míg a horvátok ellen a belső középpályán növelte a létszámot, és meccs közben, vezetésnél változtatott a védelem létszámán.

Természetesen az argentin válogatott alfája és omegája Lionel Messi, aki ezen a tornán 35 évesen ismét legszebb napjait idézve, csúcsformában futballozik. Öt gólt szerzett, remekül mozgatja csapatát, akár még a saját térfelén is besegít a mezőnymunkában. A mostani szövetségi kapitány kezei alatt Messi újjászületett a válogatottban. Noha korábban az elvesztett vb-finálé és Copa América-döntők után már-már lemondott a címek nyeréséről, a tavaly nyári kontinenstornán végre magasba emelhetett egy rangos trófeát a válogatottal. Már másfél évvel ezelőtt bizonyítást nyert, hogy többé nem a csapat van Messiért, hanem Messi van a csapatért. Nyilvánvaló, hogy a többiek segítik, kiegészítik a munkáját, de ő maga is sokkal jobban megbízik a mostani társaiban, mint a korábbi esetekben, miközben éhesebb a sikerre, mint valaha.

„Lionel Messi most hasonlít leginkább Diego Maradonához. Ugyanazokat az erős személyiségjegyeket mutatja, végre megtalálta a hangot játékostársaival és a közönséggel. Élvezi a futballt és feldobja, hogy a gyerekei láthatják világbajnokságon szerepelni. A csapat is nagyon összeállt. Minden mérkőzésen szenvedélyes futballt látok, és bármilyen nehéz legyen, a játékosok valahogy mindig megtalálják a győzelemhez vezető utat. Lehet, hogy Messi nem lesz gólkirály, és sebességben sem veheti már fel a versenyt Kylian Mbappéval, ám olyan különleges tehetsége van a játékhoz, mint senki másnak” – vélekedett az 1986-os világbajnok Jorge Valdano.

Lionel Messi felrakja a koronát pályafutására vasárnap? (Forrás: amny.com)

A Copa América-győzelemben és a mostani világbajnoki fináléban is elévülhetetlen érdemeket szerzett az argentin válogatott első számú kapusává alig másfél éve előlépő Emiliano Martínez. A 30 éves hálóőr kapujára nagyon kevés lövés ment, melyekből relatíve sok gólt kapott. Mégis az egész csapatának tartást tud adni fanatizmusával, a hollandok elleni tizenegyespárbajban pedig rögtön az első két lövést védte.

A világbajnokságon eddig a harmadik legtöbb sikeres szerelést bemutató Nicolás Otamendi az ellenfél számára nagyon kevés területet és lövést engedő védelem karmestere. A Benfica rutinos hátvédje az argentinok eddigi összes meccsét végig a pályán töltötte, melyet rajta kívül csak Messi és Martínez kapus mondhat el magáról. Nem kizárt, hogy hasonló lenne Rodrigo De Paul helyzete is, ha nem bajlódott volna egy kisebb sérüléssel, melynek következtében az előző két találkozón is le kellett őt cserélni a 60. perc után. Az Atlético Madrid középpályása ugyan klubcsapatában az ősszel adós maradt a legjobb formájával, a válogatottban szokás szerint a középpálya és az egész csapat motorja.

Lo Celso helyettesét a szövetségi kapitány végül Alexis Mac Allister személyében találta meg a középpályán. Az egykori szintén válogatott játékos, Carlos Mac Allister legkisebb fia a szaúdiak elleni mérkőzést még kihagyta, az összes többi találkozón viszont kezdőként jutott szóhoz, ráadásul a lengyelek ellen gólt szerzett. Fontos szereplő lett a védekezésből támadásba, és a támadásból védekezésbe való átmenetekben, bátran felvállalja a párharcokat, emellett pedig távoli lövésekre is kész vállalkozni.

A River Plate két, korábban már részletesen bemutatott saját nevelésű tehetsége immár a válogatottban is bizonyította képességeit. Enzo Fernández és Julián Álvarez az első két mérkőzésen még csak csere volt, azóta viszont mindketten biztos tagjai Scaloni kezdőcsapatának. A 21 esztendős középpályás nyáron igazolt a Benficához, és állítólag már a Liverpool FC és a Real Madrid is a szerződtetésén ügyködik, miután amellett, hogy Mexikó ellen gólt szerzett, Lengyelország ellen gólpasszt adott, rendkívül dinamikus játékra képes, intelligenciáját pedig nála idősebb játékosok is megirigyelhetik.

A Manchester City fiatal támadója a mozgásával és területnyitásaival rengeteg lehetőséget biztosít Messi és a többiek számára. Igazi lesipuskás kontracsatár, aki a horvátok elleni duplájával már négygólos a tornán. Sokat elárul teljesítményéről, hogy az argentinok 12 vb-góljából 11-nél a pályán volt, és az öt gól kapott gól mindegyike akkor született, amikor Álvarez nem tartózkodott a játéktéren.



Annak ellenére, hogy Argentína évtizedek óta rengeteg nagyszerű játékost delegált a különböző európai topbajnokságok csapataiba, a válogatottnak 1986 óta nem jött ki igazán a lépés.

Ezúttal a címvédő franciákat kellene legyőzni a harmadik csillagért. Lehet, hogy az argentinok a korábbi években többször papíron erősebb és több sztárjátékossal felálló csapattal rendelkeztek, azonban a mostani válogatott a helyiek szívét már a vasárnapi finálé végkimenetelétől függetlenül egész biztosan elnyerte.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: thgim.com