A vb előtt az egyik értelmesebb szurkolói fórumon jelent meg a pikírt hozzászólás: mennyire lehet vajon pocsék a többi norvég futballista, ha a két zsenivel, Martin Ödegaard-ral és Erling Haalanddal a csapatban sem sikerült kivívnia a vb-szereplést?! (Hollandia és Törökország mögött zárt amúgy a harmadik helyen az északi válogatott.) Oké, nyilván nem olyan borzalmas a resztli, ettől még igaz, a jelenkor ifjú géniuszai közül kettő is norvég, hovatovább mindkettő az angol bajnoki címre tör. Ödegaard ráadásul igencsak fiatal együttest segíthetne PL-elsőséghez.
És minden esélye meg is van arra, hogy megkaparintsa a címet, az pedig, hogy 24 évesen, a nagy hírű klub csapatkapitányaként emelheti netán a magasba a PL-serleget, még különlegesebbé teheti az amúgy is dicsőséges pillanatot. Feltéve, hogy sikerül neki. Így vagy úgy, már eddig is fenséges futballal rukkolt ki, számos csodás, Dennis Bergkamp zsenialitására hajazó megmozdulással bűvölve el az ágyúsok híveit: ahogy szilveszterkor a Brighton ellen Lewis Dunkot felbőrözve, talpalatnyi helyen tálalt Gabriel Martinelli elé; ahogy a felpasszolt labdát ugyanazon a meccsen a saját térfeléről, állítás nélkül pörgette ki ugyancsak Martinellit indítva, aki aztán a kapuig gyalogolt vele; ahogy Lucas Paquetának oxival adott kötényt az oldalvonal mellett a West Ham elleni derbin; ahogy a januári, észak-londoni rangadón valami magától értetődő természetességgel lőtt 18-ról Hugo Lloris kapujába; ahogy Bukayo Sakát ugratta ki rendre mélységi passzaival; vagy ahogy Gabriel Jesus elé löbbölgette a szezonban a labdákat… Mind-mind fenoménról árulkodó megoldások, amit díjaz is az Emirates egyre lelkesebb közönsége. A norvég játékmester pedig lubickol: tíz bajnoki góljával élete legeredményesebb szezonját futja, de a hat assziszt ugyancsak szépen fest (a kanadai táblázaton a hetedik a PL-ben); 61 kulcspasszával a negyedik (naná, hogy Kevin De Bruyne az első 76-ot kiosztva); a 16-oson belülre bepasszolt labdák számában, illetve a lövéssel befejeződő akciók előkészítésében (amit megelőzhet passz, csel vagy szabadrúgás kiharcolása) szintén csak a belga jár előtte; a progresszív passzok számában (ilyenek a 16-oson belülre bejátszott labdák, illetve amikor az ellenfél térfelén minimum tíz métert előrejut a labda) Rodri mögött a második; mezőnyből pedig csak Bruno Fernandes (61) és De Bruyne (52) teremtett nála (49) több helyzetet.
De a számoknál is fontosabb talán az élmény, amit Ödegaard játéka nyújt. A norvég a grundok hangulatát csempészi vissza a mába, a felhőtlen játékörömöt. Lerí róla, hogy ő ezt roppant mód élvezi, hogy a futball a kifejezőeszköze, a gyep az a hely, ahol megvalósíthatja önmagát, úgy is, hogy az Arsenal letámadásában, az elöl lévő kettős egyikeként elkezdve azt is igen fontos a szerepe. Vátesz és vezér ő most az Arsenalban – bár nem mindig tűnt úgy, valaha tökéletesen kiteljesedik mérhetetlen tehetsége. Hogy különleges talentum, elég hamar kiderült: 15 évesen és 117 naposan bemutatkozott a Strömsgodsetben, 15 évesen és 253 naposan a norvég válogatottban, 16 évesen és 36 naposan pedig hat évre aláírt a Real Madridhoz.
„A fejlődésem szempontjából a lehető legjobb helyre kerültem”
– mondta bemutatkozó sajtótájékoztatóján.
Ha a következő évek szolgáltak is e téren kétséggel, négy kölcsönjáték után, 2021 nyarán 40 millió euróért az Arsenal végleg szerződtette. Akkor már nem versenyzett érte az FC Barcelona, a PSG, a Bayern, a Liverpool és a két manchesteri klub, ahogyan 2015 januárjában még igen, Mikel Artetának azonban fél év közös munka is elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, az általa újrabrandingelt Arsenal a norvég kreativitásával lehet ismételten nyerő együttes. Meggyőzte őt már efelől Ödegaard a szülővárosa klubjában, a Real Sociedadban nyújtott teljesítménye, elvégre a 2019–2020-as San Sebastián-i kölcsönjátékában 31 bajnokin szerzett négy gólt, adott hat gólpasszt, és kialakított a társainak 62 helyzetet.
„Sírtunk, amikor elment”
– vallotta be az azóta visszavonuló kapus, Miguel Ángel Moyá.
„Nem csak a góljaival és asszisztjaival, egyáltalán a jelenlétével rengeteget adott nekünk Martin” – mondta róla akkor az egykori ágyús, Nacho Monreal. – „Elárvultan éreztük magunkat, amikor távozott, szerencsére a klub hamar cselekedett, és megszerezte nekünk David Silvát.”
Ennek ellenére, amikor Ödegaard fél év madridi statisztaszerep után úgy döntött, elhagyja a spanyol fővárost, a baszk csapat újra csak jelentkezett, Ödegaard is örömest visszatért volna, mégis az Arsenal lett a befutó. Arteta szuggesztív személyisége és a felvázolt projekt hatott. Hogy miért nem tudott viszont Ödegaard hatást gyakorolni Madridra? Alighanem a konkurencia miatt.
„A Madrid jelenlegi középpályássora klasszisokban rendkívül gazdag” – mondta a San Sebastián-i kölcsönjátéka idején Jorge Valdano. – „Nem ártana neki újabb egy szezon a Real Sociedadban. Nincs ugyanis semmi garancia arra, hogy a Bernabéuba visszatérve játszani fog. Az ő korában sokkal üdvözítőbb, ha játszik évi ötven meccset a Sociedadban, minthogy Madridban ül a padon és várja a sorát.”
A korábbi madridi igazgatónak igaza lett. Ha nem is a spanyol klubban, az Arsenalban éppen úgy futballozik, ahogy az argentin világbajnok akkoriban lefestette:
„Nagy területet játszik be, kitűnően olvassa a játékot, jól cselez, a passzainak szeme van, középtávolról nagyszerűen lő.”
A Realnak mégsem kellett.
„Könnyű azt mondani, hogy ez az én hibám” – mondta a neki fél év alatt mindössze 232 bajnoki percet kínáló Zinédine Zidane. – „Jóllehet pontosan tudom, Martin mennyire sokat adhat a csapatának. Minden egyes évvel egyre jobb lesz. Lépésről lépésre kell haladnia, afelől azonban nincs kétségem, hogy nagyszerű futballista.”
A madridi konkurens Luka Modricot is megkérdezték akkoriban, mit gondol Ödegaard-ról.
„Amikor utoljára beszéltem vele, elmondtam neki, játékosként és emberként is nagyon kedvelem. Nincs más dolga, mint hogy továbbra is küzdjön a helyéért, igazolja, érdemes a játékpercekre. Más üzenetem nincs, mint hogy harcoljon és dolgozzon keményen.”
Ami azt illeti, sosem volt neki büdös a munka. Sőt. Az értelmező kéziszótárban a „szorgalom” kifejezés mellé elég lenne az ő gyerekkori portréját odaragasztani.
„Állandóan gyakorolt” – emlékezett vissza neveltjére a The Athleticben Harald Johannessen, aki egy évtizeden át edzősködött a Strömsgodset utánpótlásában, három évig Ödegaard-t trenírozva. – „Rendszeresen előfordult, hogy csak miatta kellett kinyitni a stadion kapuit. Kivel jöttél edzeni, kérdeztem. Senkivel, egyedül, felelte. Miért nem kérted meg valamelyik csapattársadat, hogy jöjjön veled? Mindenkit megkérdeztem. Megesett, hogy december 23-án jelentkezett edzésre. Csak miatta újra csak nyithattuk ki a stadiont. Aztán szentestekor megint, majd karácsony napján ismét. Emlékszem, nem akarta aláírni a szerződését azután, hogy az egyik fitneszedző azt mondta neki, néha pihennie is kéne. Martin azt vallotta, nincs határa annak, mennyit képes edzeni. Végül beleíratta a szerződésébe, annyit edzhet, amennyit csak akar.”
Stian Lund ugyancsak Ödegaard utánpótlás éveiben dolgozott vele.
„Előfordult, hogy három hónapot kellett kihagynia hátsérülés miatt. A tehetséggondozás vezetője voltam akkoriban. Szóval focizni nem bírt a sérülése miatt, de minden nap bejött a suli után, és kőkeményen edzett a konditeremben. Ilyet kölyökfutballistától sosem láttam. Eleve, a kamaszok a konditermi munkát szeretik ellógni, Martin azt is százszázalékos odaadással végezte. Soha nem találkoztam nála profibb sportolóval.”
Londoni mestere, Mikel Arteta is rendre elismeréssel szól kapitányáról.
„Nagyon bíztam benne, hogy képes lesz megmutatni a benne rejlő tehetséget. Rendkívül jó a hozzáállása, elképesztő tudásvágy munkál benne. Márpedig, ha ezek a tulajdonságok jellemeznek, jó dolgok történnek veled. Martin nagyon jó időszakát éli. Meccseket dönt el, érződik a gyepen a hatása, nagyon tetszik mindaz, amit csinál. De még jobb lehet. Fizikailag sok szempontból javulhat, de a rágyorsításaiban, ahogy elviszi a labdát az ellenfél mellett, a beadásokat és a passzjátékát tekintve is lehet még ennél is jobb. Védőmunkája minden mérkőzésen javul, és egyre elszántabb abban a tekintetben is, hogy háromnaponta minden meccset meg kell nyerni. Ő a mi kapitányunk, de lehet még ennél is kiválóbb futballista.”
Avagy a határ a csillagos ég.
Kiemelt kép: Getty Images
