A Napoli nyáron olyan volt, mint egy jó bűvész, és kicsit mindenkit átvert, leginkább a saját szurkolóit. Az elnök, Aurelio De Laurentiis, aki a klub történelmének második legsikeresebb és vitathatatlanul legstabilabb korszakában vezeti az egyesületet, elképesztő gyűlöletcunamit kapott a szurkolóktól 2022 nyarán, akik egyértelműen attól féltek, hogy vészesen meggyengül az előző idény bronzérmese. Szó se róla, egyértelműen generációváltás történt Nápolyban, pontosabban a generációváltás fejezete zárult le. A 2010-es évek siker csapatát nagyjából néhány névvel le lehet írni: Marek Hamsík, Kalidou Koulibaly, José Callejón, Fabián Ruiz, Lorenzo Insigne és Dries Mertens. Közülük négyen is ezen a nyáron távoztak, vagy épp készülnek távozni, a klub ráadásul sem a csapatkapitányával, az Eb-győztes Insignével, sem a Napoli történelmének legeredményesebb játékosával (Diego Maradonát is előzve!) Mertensszel sem hosszabbított, amit zokon vettek a tifosik.
Pedig az idő – egyelőre – De Laurentiist igazolja: Koulibaly 31 éves, pályafutása legszebb éveit biztosan Nápolyban töltötte el, 38 millió euróért eladni kifejezetten jó üzlet volt, hiszen fiatalabb már ő sem lesz. Mertens hiába klublegenda, 35 évesen már bőven túl volt a pályafutása zenitjén, az előző három szezonja nem is sikerült annyira jól, mint az azt megelőzők, értelmetlen lett volna bruttó nyolc-tíz millió eurót kifizetni a bérére, ahogy a 31 éves Insigne esetében sem lett volna racionális döntés megadni azt a fizetést, amit a Toronto FC adott neki.
Az ő távozásukkal komoly bértömeg szabadult fel, ehhez pedig szinte biztosan hozzácsaphatják Fabián Ruiz fizetését is, hiszen a spanyol középpályás vélhetően Párizsban fog kikötni, cserébe pedig nagyon sok pénz érkezik Nápolyba, és esetleg még Keylor Navas is.
Ezzel szemben eddig 68 millió eurót költött a klub, a spanyol eladásával tehát pozitív lehet a mercato, nem beszélve a keret csökkenő fizetéséről. Az elnököt egész nyáron az a vád érte, hogy nem költ eleget a klubra, hogy nem erősíti azt meg kellően, holott látható, hogy erről szó sincs, kifejezetten aktív volt a piacon a Napoli.
Elhozták a Fenerbahcétől Szalai Attila védőtársát, a koreai Kim Min Dzsét, aki a legdrágább vétel volt a maga 18 millió eurójával. Véglegesítették André-Frank Zambo Anguissa játékjogát 15 millió euróért – ami a kameruni középpályás előző szezonját látva – remek döntés volt. 11 millióért jött Mathías Olivera a Getafe CF-től, aki Mário Rui válláról vehet le kellő mennyiségű terhet. Mindössze tízmillió euróért érkezett Kvicsa Kvarackelia a grúz csodacsatár, akiről pletykálták, hogy jó játékos, de a bemutatkozása alighanem minden várakozást felülmúlt. Róla biztosan sokat fogunk még beszélni a jövőben is. Leo Östigard a Brighton & Hove Albiontól jött mindössze ötmillió euróéért, míg Giacomo Raspadori, Giovanni Simeone és Tanguy Ndombélé kölcsönben, Salvatore Sirigu pedig ingyen csatlakozott Luciano Spalletti alakulatához.
A Napoli idén nyáron megmutatta azt, amit sok olasz klub nem tudott, vagy nem akart megtenni: a sikeres generációváltás alapjait. 2010 környékén mind az AC Milan, mind az Inter azért került súlyos pénzügyi és szakmai versenyhátrányba, mert nem zajlott le náluk a szükséges és fájdalmas generációváltás. Öreg vagy kiöregedő játékosoknak adtak busás fizetést, akiktől aztán később nem tudtak megszabadulni. De Laurentiis máshogy gondolkozott, hiába számított klublegendának Insigne és Mertens, a racionálisnál nagyobb bért és szerződést egyikőjüknek sem kínáltak, ahogy a 30-on túli Koulibalynak sem gördítettek akadályt a távozása elé.
Most ott tartunk, hogy a Napoli a nyár lúzeréből a nyár egyik győztese lett, tette mindezt csendben, távol a rivaldafénytől. A helyzet az, hogy kifejezetten jól néz ki a Napoli kerete, mennyiségileg és minőségileg is jól áll a délolaszok.
A kapuban a még mindig csak 25 éves Alex Meret bizonyíthat, mögötte a végtelen rutinnal rendelkező Sirigu, ráadásul ide még Navas is megérkezhet.
A védelem balján az évek óta konstansan megbízható Mário Rui és a friss szerzemény uruguayi Olivera jelent opciót. Középen Amir Rrahmani, Kim Min Jae, Östigard és Juan Jesus, a jobb oldalon pedig az olasz válogatott, és újdonsült csapatkapitány Giovanni Di Lorenzo, és a Serie A-ban az előző szezonban sikeresen bemutatkozó fiatal Alessandro Zanoli áll Spalletti rendelkezésére. Az élcsapatok közül a Napoli védelme tűnik a legsebezhetőbbnek, a Di Lorenzo–Kim Min Jae–Rrahmani–Mário Rui négyes még nem is lenne rossz (de annyira jó se), azonban a cserék minősége okozhat némi aggodalmat.
Ellenben a középpálya bombaerős. Stanislav Lobotka személyében egy végtelen passzpontosságáról ismert játékos várja az edző instrukcióit, mellette ott van a lengyel válogatott Piotr Zielinski, akitől joggal várhatják a gólokat és a gólpasszokat, a másik oldalon pedig Anguissa. Ennek a hármasnak a cseresora pedig a Diego Demme–Elif Elmasz–Ndombélé lehet, ebből a hatosból akárkit nyugodtan pályára lehet küldeni, minőségi és sokoldalú játékosokról van szó. Ha pedig esetleg Fabián Ruiz mégis maradna… akkor bizony a liga egyik legerősebb soráról beszélhetnénk.
Támadópotenciál híján sem lesz a Napoli: Victor Oshimen harmadik szezonja lesz ez a kék-fehéreknél, tavaly egyértelműen tovább fejlődött az azt megelőző idényhez képest, idén pedig akár be is robbanhat a még mindig csak 23 éves játékos. A grúz Kvaracheliáról már írtunk, és a jövőben fogunk is még sokat, két mérkőzés alapján nem szeretnék semmit sem elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, hogy kincsre leltek a nápolyiak, a Rubin Kazanynál alighanem foghatják a fejüket, hiszen a háború miatt ingyen veszítették el a legnagyobb ígéretüket, aki így a grúz Dinamo Batumitól került a Napolihoz. A másik szélen pedig a mexikói Hirving Lozano varázsolhat, azonban ha szükséges, akkor Matteo Politano, Simeone és Raspadori is bevethető.
Ahogy pedig a szezont kezdte a Napoli, aligha fogják sokáig hiányolni a klub előző sikerkorszakának emblematikus alakjait, akik fantasztikus dolgokat csináltak Nápolyban, de nem volt kérdés, hogy most már menniük kellett, és át kellett adniuk a stafétát az ifjúságnak.
Mire lehet képes a Napoli?
A szezont két látványos győzelemmel kezdte a csapat, igaz két potenciális kiesőjelölt ellen. A meggyengült Hellas Verona és az újonc Monza legyőzése önmagában még nem jelent semmit, arra viszont mindenképpen jó volt ez a két látványos győzelem, hogy a nápolyi szurkolók reménykedhessenek, az ellenfelek pedig ismét elkezdhessenek tartani tőlük. Előzetesen szinte senki sem várta őket BL-helyekre, a kocka azonban fordult, most már egyöntetűen mindenki arról beszél, hogy Spalletti csapata jó lehet az első négy hely valamelyikének megszerzésére. Igaz, az Inter, az AC Milan, a Juventus, az AS Roma, a Lazio, az Atalanta, és talán a Fiorentina esetében is ez a cél, a Napolival együtt ez már nyolc csapat négy helyre, könnyen kiszámítható, hogy nem mindenkinek fog megvalósulni a célja. Az Inter, a Roma és a Milan esetében nem igazán lehet kérdéses az első négy hely, miközben az Atalantától és a Fiorentinától ez már bravúr lenne. A Juventus és talán a Lazio lehet a Napoli legnagyobb riválisa ebben a csatában, látva a torinóiak játékát, és meglehetősen koncepció nélküli igazolásait, könnyen lehet, hogy a Napoli korábbi sikeredzője, Maurizio Sarri fogja a legnagyobb kihívást jelenteni számukra. A Napoli keretét és eddigi mérkőzéseit elemezve, azt talán kijelenthetjük, hogy a védelem nem elég erős a scudettóhoz, de a középpálya és a támadósor a Bajnokok Ligájába vezetheti a csapatot.
Az első négyben végez-e a Napoli az idei szezonban?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Kiemelt fotó: SparkChronicles
