A sikerkapitány ismét a négy közé vezette a horvátokat

Horvátország a 2018-as világbajnokságon döntőt játszhatott, ahol csak a csúcsformában futballozó Franciaország tudta megállítani. Egy papíron sokak által gyengébbnek tartott csapattal délnyugati szomszédaink újra nekiveselkedtek, és a 2022-es katari vb-n ismét bejutottak a négy közé. Az elődöntőben ugyan Argentína útjukat állta, semmi okuk a szégyenkezésre.

A Közel-Keletről tért vissza a válogatottért

A horvát válogatottat 2017 óta irányító Zlatko Dalic a mai Bosznia területén látta meg a napvilágot 1966. október 26-án. Játékosként kizárólag hazájában futballozott, és a védekező középpályás egyetlen jelentősebb sikere az 1984-es jugoszláv kupagyőzelem volt, melyet a Hajduk Splittel hódított el. Amellett, hogy nem játszott külföldön, nem lépett pályára a jugoszláv és később a horvát válogatottban sem. A legeredményesebb bajnoki idényében 32 meccsen nyolc találatig jutott az 1993-1994-es kiírásban a Varteks Varazdin színeiben.

Edzőként is először ezt a csapatot irányította beugróként, majd főállásban, 2006-ban horvát kupadöntőig vezette fiait. Később hazájában a Rijeka és a Slaven Belupo kispadjára ülhetett le, valamint az albán Dinamo Tirana edzője volt. Dalic 2010 és 2017 között a Közel-Keleten tevékenykedett és ért el sikereket – Szaúd-Arábiában az Al-Faisaly és az Al-Hilal, valamint az Egyesült Arab Emirátusokban az Al-Ain trénere volt. Előbbi országban kupát, míg utóbbiban bajnoki címet, kupát és Szuperkupát is nyert csapatával.

2017-ben Ante Cacic helyére nevezték ki a horvát válogatott szövetségi kapitányának. Akkoriban erősen kérdéses volt, hogy egyáltalán kijutnak-e a 2018-as vb-re, végül Dalic segítségével sikerült bebiztosítani a pótselejtezőt érő második helyet Izland mögött az ukránok legyőzésével, majd Görögország ellen kvalifikálták magukat az oroszországi tornára, ahol a bravúros második helyen végeztek.

Dalic kisebb csapatoknál dolgozott a válogatott előtt (Forrás: Croatia Week)

A 2018-as vb-ezüstérem

A horvát válogatott fennállása során először az 1998-as világbajnokságon szerepelt, ahol a torna gólkirályává váló Davor Suker vezérletével a meseszerű harmadik helyet érték el. Az ezt követő négyből három végén a csoportkör jelentette a végállomást – a negyedik alkalommal ki sem jutottak.

Húsz évvel a bronzérem után a horvátok második helyezést értek el Dalic csapatának kimagasló teljesítményével. Sokan párhuzamot vontak az 1998-as együttessel, lévén ez a csapat is rendelkezett nagyszerű, korszakos horvát játékosokkal. Ugyanakkor a szövetségi kapitány pozitív szemléletével és áldozatos munkájával szintén fontos szerepet vállalt a sikeres szereplésből.

A csoportkörben mindhárom mérkőzést megnyerték (Nigéria, Argentína és Izland ellen). Az egyenes kieséses szakaszban Dániát és Oroszországot tizenegyesekkel, Angliát a hosszabbításban múlták felül. A túlórák hősei voltak, nyilván a szerencsével sem álltak hadilábon, de nagyon tudtak küzdeni, amiben visszaköszönt a szövetségi kapitány mentalitása.

Dalic elültette a játékosaiban, hogy bármire képesek lehetnek, és ők a legjobb tudásuk szerint játszottak minden mérkőzésen, csak egyetlen lépésre voltak attól, hogy egy alig négymillió lakosú ország világbajnoki címet nyerjen.

A Real Madrid klasszisa, Luka Modric lett a torna aranylabdása, mellette pedig Mario Mandzukic, Ivan Perisic, Ivan Rakitic vagy Danijel Subasic kapus is rendkívül fontos szerepet töltött be.

„Kis ország nagy álmokkal – ez egy mondás Horvátországban. Ez egy nagyon jó üzenet. Ha keményen dolgozol, hiszel magadban, és minden a helyére kerül, elérhetsz nagy eredményeket. Álmodnod kell, ambiciózusnak lenni, és követni az álmokat. Egy nap talán valóra válik, sosem szabad feladni. Mindig hinned kell benne. Nagyszerűen játszottunk a világbajnokság alatt, ami mutatja az erőnket, és azt, hogy remek futballistáink vannak. Büszke vagyok rájuk egytől egyig”

– említette Dalic a 2018-as elvesztett finálé után.

Hatalmas eredmény volt a 2018-as vb-ezüstérem (Forrás: Sporting News)

Újból elvezette a csapatot a torna legvégéig

A hírek szerint a torna után több európai csapat is szívesen látta volna őt a kispadján, azonban Dalic hűséges maradt a hazájához és továbbra is betöltötte pozícióját a válogatott élén. A tavaly nyáron megrendezett Európa-bajnokságon egy már némileg fiatalabb együttessel a nyolcaddöntőben estek ki, miután hiába sikerült kétgólos hátrányból egyenlíteniük a hajrában a spanyolok ellen, a hosszabbításban főhajtásra kényszerültek.

Dalic természetese továbbra is élvezhette a hazai szövetség bizalmát a következő vb-selejtezősorozatban, ahol a csoportjukat megnyerve kvalifikálták magukat a katari viadalra. Kevesen gondolták volna, hogy a horvát válogatottat sikerül a négy évvel ezelőttihez hasonlóan összerántani, a fanatikus tréner azonban képes volt rá.

Horvátország két döntetlennel és egy győzelemmel Marokkó mögött a második helyen jutott tovább a csoportjából – a belgákkal és az észak-afrikaiakkal is ikszeltek, azonban az őket felbosszantó Kanadát 4–1-re elpáholták. Ezt követően a nyolcaddöntőben Japánt, a negyeddöntőben Brazíliát győzték le tizenegyesrúgásokat követően. Mindkét mérkőzésen az ellenfél volt valamivel kezdeményezőbb, Dalic fiai taktikusan, az erősségeik kihasználására építve ki tudták harcolni a továbbjutást a kiélezett párharcokból. Biztos lábakon állt a védekezés, a brazilok ellen például Vinícius Júnior szoros emberfogása működött kiválóan.

Az argentinok elleni elődöntőben hiába léptek fel kezdeményezőbben, néhány egyéni hiba megpecsételte a sorsukat, így szombaton a bronzérem megszerzéséért léphetnek pályára. Az elvesztett elődöntő után Dalic nem volt csalódott és kiállt a csapata mellett:

„Nem marasztalhatom el a srácokat semmiért. Az első fél órát kontrolláltuk, aztán kaptuk abból a büntetőből az első gólt. Van, amikor a szerencse segít, ugyanakkor azt a sors néha vissza is veszi. Volt azt követően a szögletszituáció, amiből szintén mi kaptunk gólt. Nem voltunk kellően határozottak, hiába alakítottunk ki időnként kecsegtető lehetőségeket. Elvesztettük az elődöntőt, de nincs miért panaszkodnom. Nincs más hátra, készülnünk kell a következő mérkőzésünkre. Ha valaki azt mondja a vébé előtt, hogy játszhatunk a harmadik helyért, azonnal aláírom.”

Igazi csapatot formált a horvát válogatottból (Forrás: The Indian Express)

Elképzelései és merítési lehetőségei

A 26 fős keretből Dalic mindössze 18 játékosnak adott lehetőséget a torna első hat meccsén, ami messze a legkevesebb a négy közé jutó csapatok közt. Van egy stabil alapcsapata, amiben a csatár és a jobbszélső volt az a poszt, ami változott olykor, de inkább csak kényszerűségből nyúlt bele a kezdőbe, a cseréi is rendre ugyanazok a személyek voltak. Amíg a csoportkörben próbált centert játszatni Marko Livajával, az egyenes kieséses szakaszban már inkább az összjátékban erős támadókat vezényelte pályára.

A világbajnokság legjobb kapusai között számontartott Dominik Livakovic jelenleg is a fővárosi egylet ketrecét őrzi, mellette Dejan Lovren (Zenit), Josko Gvardiol (RB Leipzig), Borna Sosa (VfB Stuttgart), Marcelo Brozovic (Inter), Luka Modric (Real Madrid), Mateo Kovacic (Chelsea) és Andrej Kramaric (Hoffenheim) ugyancsak a Dinamóból indult.

A brazilok elleni megnyert negyeddöntő után a horvát csapatot felhívta Zágráb főpolgármestere, Tomislav Tomasevic, akitől Modric telefonon kérte, hogy mielőbb ütemezzék be a Maksimir Stadion felújítását, ugyanis a 110 éves létesítmény igencsak korszerűtlen állapotban van.

Két ilyen nagyszerű vb-szereplés után alighanem itt az ideje, hogy felújítsák a legnagyobb horvátországi stadionokat. Ha a világbajnoki cím nem is jött össze két próbálkozásra, legalább ennyi hozománya lehetne a Dalic-csapatok hőstetteinek.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: Planet Sport