A tíz évvel ezelőtti szezonban lett bajnok utoljára a Győri ETO FC

A 2010-es évek fordulóján nem kimondottan a főváros volt a magyar labdarúgás epicentruma. A gazdaságilag megerősödött, stabil háttérrel működő vidéki nagycsapatok (Debrecen, Videoton, Győr) egymással versenyeztek a bajnoki címért, a tradicionális budapesti óriások csak szenvedtek. A Ferencváros még útkeresésben volt a szégyenteljes NB II-ben töltött évek után, Kispesten úgy adták egymásnak a kilincset a rosszabbnál rosszabb légiósok, hogy az szinte már kimerítette a büntető-törvénykönyvben az emberkereskedelem fogalmát, míg az Újpest hol jobban, hol rosszabbul teljesítve nem volt több egy stabil középcsapatnál. Egyedül talán az MTK volt önazonos és megbízható abból a szempontból, hogy minden egyes évben lehetőséget adott a Sándor Károly Akadémia legjobbjainak, de kiugró eredményt már nem igazán tudott felmutatni a kék-fehér klub sem a 2008-as bajnoki cím után.

Győrben a 2012-13-as idénynek azzal a Pintér Attilával vágott neki az együttes, akit Tarsoly Csaba nem sokkal korábban egyszer már menesztett, és aki egy bronzérmet már elért a zöld-fehérekkel a 2009-10-es idényben. A szezon előtt alapemberek távoztak a csapattól, Fehér Zoltán, Szabó Ottó vagy épp a nagy tehetségnek kikiáltott brazil Nicolas Ceolin, de az érkezők könnyedén feledtették őket, miután olyan játékosok öltöttek zöld-fehér szerelést, mint a válogatott védő, Lipták Zoltán, az ekkor még 19 éves Lang Ádám, a cseh válogatott szélső védő, Michal Svec vagy a szlovén válogatott irányító, Rok Kronaveter.

A rajt ezzel együtt nem sikerült túl jól Pintér együttesének, a címvédő Debrecen ellen egy 4–1-es pofonba néztek bele, majd hazai körülmények között nem tudták legyőzni a nem túl acélos Haladást (1–1). A harmadik fordulóban szintén otthon játszottak és a Kaposvár a hajráig vezetett is ellenük, de az utolsó percekben sikerült megfordítaniuk és megnyerniük a mérkőzést. Sőt ez a siker olyan lendületet adott nekik, hogy ezt követően sorozatban hat győzelmet arattak, köztük Székesfehérváron megverték a másik nagy ellenlábast, a Videotont 1–0-ra.

Varga Roland húzóembere lett a csapatnak, és végül 12 gólig meg sem állt (Forrás: eto.hu)

2012 végén még sikerült legyőzniük idegenben az MTK-t (3–1), valamint otthon az Egert (2–1) és pontot szereztek az Üllői úton is (1–1), de a legszebb és legfontosabb győzelmüket a Debrecen ellen aratták, amikor 2–0-val vágtak vissza a szezonnyitó 1–4-es pofonért, tíz pontra növelve a különbséget a keleti riválissal szemben a téli szünetre. A két csapat közé beékelődött az MTK a tabellán, de Garami József csapata is tisztes, hétpontos távolságból követte a szárnyaló ETO-t.

Télen ráadásul nem hogy nem gyengült, de kifejezetten erősödött is a győri együttes kerete. Visszatért az évekkel korábban 1 millió euróért az angol Middlesborough-nak eladott észt válogatott szélső, Tarmo Kink, valamint a Dinamo Kijev csodatinijeként megismert villámgyors, ám sérülékeny támadó, Farkas Balázs. Rajtuk kívül jött egy grúz csatár (Giorgi Kvilitaia), valamint egy szlovák válogatott védő (Marian Had), de ekkoriban került fel az első csapat keretébe az U19-es együttes tehetséges irányítója, Kalmár Zsolt is.

Kink márciusban, a kaposvári tavaszi nyitányon 91. perces győztes góllal ünnepelte a visszatérését, majd csapata a Siófok legyőzése után Kecskeméten nézett bele egy váratlan és nagyot szóló pofonba. A később épp Pintér Attilát váltó Horváth Ferenc együttese 5–2-re győzte le az aranyérem várományosát, a szezon egyik legnagyobb meglepetését okozva ezzel. Miután a kecskeméti fiaskót két győzelemmel javította ki az együttes a Diósgyőr és a Pécs – mindkétszer 2–0-s – legyőzésével, a Videoton elleni csúcsrangadón már a vereség elkerülése is elégséges volt Djordje Kamberéknek a nyeregben maradáshoz. Az 1–1 azt jelentette, hogy a Győr hét mérkőzéssel a vége előtt is kilencpontos előnnyel maradt az élen.

A bajnoki címet végül a 27. fordulóban a Ferencváros 1–0-s hazai legyőzésével sikerült biztosítani, a Völgyi Dániel tizenegyesével megnyert mérkőzés azonban nem csak a meccs utáni fiesztáról marad emlékezetes, hanem arról is, hogy a győriek támadója, Marek Strestík ezen a mérkőzésen törte el piros lapot érően a Ferencváros brazil cselgépe, Leonardo lábát egy borzasztó becsúszással. A Győr mindenesetre harminc év után ismét a csúcsra ért. Pintér Attila pedig 2004 után ismét edzőként szerzett aranyérmet, mindez pedig alighanem alaposan hozzájárult a későbbi szövetségi kapitányi kinevezéséhez. Irányításával az ETO a leggólerősebb csapat lett Magyarországon a 30 mérkőzésen szerzett 57 góljával és a játékuk nem csak eredményes, de helyenként látványos is volt.

Pintér Attila másodszor is magyar bajnok lett 2013-ban, ezúttal az ETO kispadján (Forrás: eto.hu)

Előtte a védelemben tengelyében szilárd párost alkotott a Takács Ákos, Lipták Zoltán kettős, őket a jobb oldalon általában a cseh Michal Svec, a balon Völgyi Dániel egészítette ki védőnégyessé, bár utóbbiak olyan sokat támadtak, hogy a védekezéssel csak elvétve kellett foglalatoskodniuk. Megtette helyettük ezt a Djordje Kamber, Linas Pilibaitis kettős a középpályán, akiknél jobb tényleg nem volt akkoriban az egész NB I-ben, ráadásul Kamber legendás fejjátéka nem kevesebb, mint nyolc gólt eredményezett ebben a szezonban, ezeket szinte kivétel nélkül rögzített játékhelyzetek után érte el.

A támadósorból a bajnoki címmel zárult évadban éppen hiányzott egy stabil, gólokat vágó center (például a jó nevű grúz Rati Alekszidze kilenc meccsen egyet sem szerzett), azonban a szélsők olyan jók voltak (Nikola Trajkovics és Varga Roland), hogy 7 és 12 gólt elérve a csapat teljes termésének a harmadát magukra vállalták. Rajtuk kívül Koltai Tamás nevét érdemes megemlíteni, aki saját nevelésű játékosként talán ekkor járt pályafutása csúcsán, hol a középpályán, hol a támadósorban játszva szépen termelte a gólokat és osztogatta a gólpasszokat is, nem véletlen, hogy ekkoriban stabil kiegészítő embere volt a magyar válogatottnak. Sajnos a sérülései miatt ebben az idényben csak 20 mérkőzésen léphetett pályára, de nyolc góllal és hat gólpasszal így is meghatározó játékosa lett Pintér ETO-jának.

A Győri ETO FC 2013-as bajnokcsapata (Forrás: eto.hu)

A győriek a duplázáshoz is közel jártak, miután döntőbe jutottak a Magyar Kupában, de a nagy rivális Debrecen végül 2–1-re legyőzte őket Adamo Coulibaly duplájával a Bozsik Stadionban. A bajnoki címmel járó BL-selejtezős menetelés sem volt túl hosszú sajnos, az izraeli Maccabi Tel-Aviv kettős győzelemmel (2–0, 4–1) búcsúztatta a zöld-fehéreket a további küzdelmektől, ami nagy arculcsapás volt a nemzetközi porondon is nagyra vágyó együttesnek.

A következő idényben a csapat elveszítette Pintér Attilát, aki szövetségi kapitány lett, a helyére érkező Horváth Ferenc pedig ezüstéremig vezette a címvédőt, de rendkívül balszerencsés módon csúsztak le az aranyról, a pontjaik és a győzelmeik száma is megegyezett az aranyérmes Debrecenével, azonban a gólkülönbségük rosszabb volt, így csak másodikak lettek. A klub azóta megjárta az NB III-at is, napjainkban a másodosztály egyik középcsapata, de az élvonaltól még messze jár, a szurkolók azonban azt remélik, hogy már nem sokáig.

Kiemelt fotó: Győr Plusz