A török labdarúgásnak sok szép pillanata van, amelyekre világszerte emlékeznek a labdarúgás szerelmesei, de sok az olyan sztori is, amely csak ideig-óráig jelentett sikert egy klub, egy közösség vagy régió életében. A jelenleg zajló 2022–2023-as szezon a 65. az 1959-ben egységesített bajnokság megszületése óta, ez idő alatt 72 egyesület játszott az élvonalban. Több mint 20 klub esetében mondható el, hogy három vagy annál kevesebb idényt töltött csak el a legmagasabb szinten, de még 20-at felírhatunk abba a sorba is, amelyek tíznél kevesebb szezonban voltak az élvonal tagjai. Ezen együttesek közül választottunk ki most néhányat, érdekes háttértörténetüket és az ideiglenes sikereiket felelevenítve.
Amikor a fiókcsapat megelőzi a kiemelt klubot
A Hacettepe Spor Kulübü név- és színváltoztatásokkal teli története nagyrészt az amatőr ligákban íródott. Az 1949-ben létrehozott ankarai klub két évtizeden át a kerületi ligákban szerepelt, majd egy öt szezonos kitérőt tett az országos szintre, hogy aztán 1997-ig ismét csak a fővároson belül küzdjön a sikerekért. Ekkor felvették az Asasspor nevet, de négy évvel később a Genclerbirligi felvásárolta a klubot, megalapozva a profi szinten működő fiókcsapatát. 2004-ben megnyerték a harmadosztályú bajnokságot, majd két szezonnal később a második ligában is aranyérmet ünnepelhettek. Mikor az élvonalba jutott a csapat, akkor kényszerűségből nevet kellett változtatnia, ekkor született meg a Hacettepe SK.
A csapat 2007–2008-as Süper Ligben újoncként megannyi kölcsönjátékossal – óriási meglepetésre – négy hellyel megelőzte a Genclerbirligit. A második szezonra azonban jelentősen csökkentette a költségvetést a tulajdonos, mondván az nem járja, hogy jobban szerepeljenek, mint az első számú csapata, így a Hacettepe jövője megpecsételődött. Kiesett az élvonalból, majd a másod- és a harmadosztályból is, így aztán 2011-re már csak a negyedik vonalban léphetett pályára, de ekkor a kerete már ismét tele volt a Genclerbirligi fiataljaival. Noha volt még egy kis fellendülés és egy szintet feljebb lépett a csapat, de most is már csak az amatőrök közt találjuk a Hacettepét.
A szponzor felemel és tönkretesz
Az 1969-ben alapított Siirtspor 15 évnyi amatőrizmus után egy helyi cég anyagi segítségével jutott el a második vonalba. Itt megkapaszkodott, stabil szereplő volt, ám 1998-ban elfogyott a pénz, a csapat pedig kiesett. Azonban jött a Fadil Akgündüz által tulajdonolt Jet-PA-val kötött szponzori szerződés, ami után hirtelen a korábbiaknál sokkal több pénz állt a klubvezetés rendelkezésére, és a Siirt Jet-PA Sports névre átkeresztelt együttes megnyerte harmadosztályt, majd ezüstérmes lett a második vonalban és 2001-ben megérkezett az élvonalba.
Az idősebb, leszállóágban lévő egykori sztárok összeverbuválása azonban abszolút rossz tervnek bizonyult, a bennmaradást sem tudták kivívni, cserébe őrült pénzek mentek el fizetésekre, így a 2002-ben csődbe menő cég magával rántotta a klubot is, amely a másodosztályból is kizúgott. Néhány évig még a harmadik vonalban tartotta magát, de aztán még lejjebb süllyedt, s 2014-ben csődbe ment a klub is. Az amatőröknél még újrakezdték, de a 2020-as év végérvényesen eltörölte a siirti csapatot, amely azóta nem is létezik már.
A „párttitkár” kupagyőztese
Az Akhisar Belediyespor 1970-ben jött létre, hogy másfél évtized amatőr szereplés után egy év kivételével két és fél évtizedet töltsön a legalacsonyabb országos szinten. A klub mindvégig a helyi önkormányzat támogatását élvezte, amely örült annak, hogy egy stabilan fenntartható csapatot tud felmutatni, javarészt helyi fiatalokból álló kerettel, s ha nem is nagy sikerekkel, de másod- és harmadosztályú szerepléssel.
2009-ben aztán színre lépett Hüseyin Eryüksel az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) akhisari vezetője, aki úgy gondolta, hogy ideje nagyobbat álmodni a futballklubbal. Az akkor épp harmadik ligás csapat ezüstérmesként lépett szintet, majd 2012-ben becsekkoltak az élvonalba is a klub történetében először. Az idő tájt a pénzt csak úgy öntötték a klubba, és az eredmények is javultak, hiszen előbb középcsapat lett az Akhisar Belediyespor, majd két negyeddöntős kupaszereplés után 2018-ban Okan Buruk vezetésével felért a csúcsra is. A következő idény elején megnyerték a Szuperkupát is, majd az új szezont feláldozták annak érdekében, hogy ismét elhódítsák a kupát. Azonban nem elég, hogy a fináléban kikaptak, végül ki is estek. Az újabb Szuperkupa-döntőben alulmaradtak és bár a másodosztályba lecsúszva az első idényben még playoff-helyen zártak, de miután nem sikerült feljutni, a polgármesteri jelölést is elbukó Eryüksel lemondott és elzárta a pénzcsapot. A nemzetközi porondot is megjárt gárda 2021-ben a második, 2022-ben pedig már a harmadik vonaltól is búcsúzni kényszerült.
Régi szép emlékek felidézése
Ahmet Edip Ugur épp abban a korban volt 1966-ban, amivel a szülővárosa újonnan alapult futballcsapatának tagja lehetett. Édesapja támogatása mellett ő és öccse – Sabri – egyaránt részt vettek a Balikesirspor kezdeti időszakában. Aztán ahogy a helyi önkormányzat komoly pénzeket áldozva felfuttatta a klubot, ők lemorzsolódtak, de továbbra is lelkes szurkolók maradtak, s együtt jártak a meccsekere, amikor az 1974–75-ös idényben az élvonalban szerepelt a csapat. Három évtizeddel később az amatőr ligákban sínylődő együttes eleinte egy anonim, lelkes jótevő segítségével jutott olyan mértékű tőkéhez, amivel visszatérhetett az országos szintre.
Hamar kiderült azonban, hogy az Ugur család állt a háttérben, amelynek idősebb tagja, Ahmet Edip az AKP tartományi megalapítója és elnöke, míg fiatalabb tagja Sabri a város polgármestere. Ketten együtt komoly támogatást nyújtottak a klubnak, átépítették a stadiont, új akadémiai központ épült, majd a 2010-es évek elején a csapat megerősítése következett, amellyel szerettek volna az élvonalba jutni.
2013-ban megnyerte a gárda a harmadosztályt, majd ezüstérmesek volt a második vonalban, így egy évtized alatt úgy tűnt, hogy mindent szebbé varázsoltak. Csakhogy a szedett-vedett társaság kevésnek bizonyult a Süper Lighez, ahol azonnal kiesett. Három szezonon át még próbálkoztak a visszatéréssel, majd 2017-ben a párt kizárta soraiból mindkét Ugurt, akik így elengedték a klub kezét, amely szép lassan visszacsúszott az alacsonyabb ligákba.
