A közösségi médiával új korszak köszönt be az átlagos futballszurkoló életébe. Számtalan tanulmány értekezett már arról, hogy a mai Z, de sok esetben az Y generációnak is igénye van az állandó online elérhetőségre, ráadásul a mai fiatalság egy sokkal gyorsabb világban él, mint tették azt szüleik, nagyszüleik. A Facebook, az Instagram, majd a TikTok világhódító útjának köszönhetően megváltoztak a média felhasználási szokások is, a rövidebb, viccesebb, lényegre törő videók sokkal jobban lekötik a mai korosztályt, mint egy 10-15 perces érdekesebb, tartalmasabb rövidfilm. Mindez szép lassan elérte a szurkolói utánpótlást is, akik ahelyett, hogy a televíziók előtt végigülnék a 90 perces mérkőzéseket, megelégednek az összefoglalókkal, a gólokból, szép cselekből, szerelésekből álló TikTok-videókkal.
Megváltozott szurkolói igények
„A fiatal ember értékes árucikké vált” – mondta egyszer Valerio Marchi szociológus, aki szerint a mai fiatal egy apró, de fogyasztás szempontjából mégiscsak fontos kisebbség tagja. A baloldali, AS Roma-szurkoló Marchi több nagyszerű könyvet is írt a lelátói létről, legtöbb közülük manapság már „értelmét” vesztette, hiszen alig 20 év alatt teljesen megváltozott a fiatalság sporthoz, sportklubokhoz való hozzáállása. Eltűntek a grundokról a gyerekek, akik a labda kergetése helyett a konzoljátékokkal ütik el a szabadidejüket, és sorra szűnnek meg az amatőr futballt egykor meghatározó csapatok a játékoshiány miatt – nem csak a magyar vidéken probléma ez, szerte Európában hasonló gondokkal küzdenek a kisebb települések.
Ezt a fajta változást ismerte fel elsőként az olasz rekordbajnok Juventus. Andrea Agnelliék teljesen új alapokra helyezték klubjukat 2017-ben, amikor a klub címeréből marketingesekkel együtt dolgozva végül egy sportcsapathoz szokatlan logót varázsoltak. A vérbeli szurkolóknak nagyon nem nyerte el a tetszését, ám a tiltakozások ellenére végül maradt az új design és a drukkerek is elhallgattak – a klub sikere pedig mindent felülírt.
Agnelli és az ultrák csatája ezzel nem ért véget és jelenleg is tart, még ha a klub egykori első emberének a Juve sajátos adózási reformjai miatt elég nagy veszélybe sodorta magát és csapatát. Manapság azonban sem a kapu mögötti ultráknak, sem Agnellinek nincs bejárása a stadionba, előbbieknek például a saját bizniszük miatt. Az olasz szurkolói berkekben nyílt titokként kezelték a Juve szurkolók jegyüzérkedéseit, különösen a hazai meccsekre, jó pénzt hozva ezzel saját maguknak, de megkárosítva ezzel csapatukat éveken keresztül. „Játékosok, klubvezetők jönnek-mennek, de a szurkoló marad” – tartja egy régi lelátói mondás, ám Torino sikeresebb felén a két fél régóta tartó csörtéje miatt jelenleg állóháború alakult ki.
A Juve vezetők terve, ha burkoltan is, de a régi, hangosabb és balhésabb drukkerek lecserélése volt. Jó példa erre a címercsere, ahogy korábban Cristiano Ronaldo leigazolása is egyértelmű marketingfogás volt, amivel több milliós plusz követőtábort sikerült szerezniük a közösségi médiában.
Kultúrák találkozása
Városon belül nagyobb népszerűségnek örvend a mai napig a Torino FC, a két fél rivalizálása pedig túlmutat az egyszerű városi ellentéten. Ameddig a Juventus szurkolói főleg jobboldali (vagy szélsőjobbos) ideológiákat vallottak, addig a Toro drukkerei a baloldali és a kommunista eszmék hívei voltak. A történelem és főleg a futballtörténelem alakulása miatt egy furcsa ellentmondás alakult ki a klubok között. Miközben a Toro kommunista drukkerei a Fiat gyárában gürcöltek, addig az olasz autógyár mindig is a jobboldali szurkolóiról híres Juventus mellett tette le a voksát.
Hasonlóan a mai is aktív Torino-ultrák többségéhez, a Statuto zenekar tagjai is hasonló politikai gondolkodásúak. Az 1980-as évek végén alakult, ska zenét játszó banda közel 40 éve jár fellépni szerte Olaszországban, mindezt úgy, hogy sosem volt titok politikai szerepvállalása és szurkolói mivolta sem. A mod kultúra képviselőiként igazi kuriózumnak számítanak a mai zenei világban, a Silvio Berlusconi által irányított Olaszországban kénytelenek voltak háttérbe szorulni – olyan városban, ahol jobboldali polgármester volt nem, vagy csak alig hívták őket fellépni, saját városukban, Torinóban például évekig nem volt koncertjük. Bár a mod kultúra nem politikai, sokkal inkább társadalmi elkötelezettséget jelent, fellelhetők benne bizonyos baloldali értékek, nem véletlenül érzik magukénak a Torino drukkerei. A modok először Angliában jelentek meg a munkásosztály tagjai között.
Bár a mod kultúra sok változáson ment keresztül az elmúlt 60 évben, nem mindig tartoztak a munkásosztályhoz, sőt több alkalommal is utcai összecsapásra került sor a szkinhedek és a tőlük később kiváló modok között. A társadalmi feszültség a két stílus között még nagyobbra nőtt akkor, amikor a modok a divatosabb ruhadarabokkal kezdték el megkülönböztetni magukat, hangsúlyozva a középosztályhoz tartozásukat, míg a szkinhedek (legyenek azok az antirasszista csoporthoz tartozó sharpok vagy mindig is sokkal hangosabb fajgyűlölők) megmaradtak a munkásosztály képviselőinek.
Mind a Statutóra, mind az olasz lelátókra nagy hatással voltak ezek a mozgalmak, különösképpen a The Who együttes és annak Quadrophenia című albuma, majd az 1979-ben megjelent, azonos című brit film is. Többek között a Juventus vezető szurkolói csoportját, a Drughit is ők ihlették, de hasonlóan a római Fedayn sem jöhetett volna létre ebben a formájában. Érdekesség azonban, hogy a brit modok, bár a középosztályhoz tartoztak, megmaradtak baloldalinak, ezzel szemben az olasz ultratársadalom nagyobb része erősen jobboldali, így érdekes látni a lelátókon az eredeti mod kultúrától eltérő politikai beállítottságú szurkolókat – különösen azért, mert az 1960-as években a modok nem jártak meccsekre és a mai olasz lelátón is kevés képviselőjükkel találkozhatunk.
Futballromantika
Az együttes énekesének és vezetőjének, Oscar Giammarinarónak szavai szerint akár neki, akár bármelyik másik olasz futballrajongónak manapság egyre nehezebb őszintén rajongani kedvenc klubjáért, ám lemondani már nem tudna a hétvégi meccsekről. Szerinte ugyanis „a futballnak még mindig van olyan varázsa és jelentősége az emberek mindennapjaiban, hogy nem lehet ilyen könnyen mellőzni. Én például tisztán látom, hogy a futballnak már nincsenek olyan szereplői, mint amilyenekért szenvedélyesen rajongtam, de hozzám hasonlóan sokan nem tudnak lemondani kedvenc csapatuk követéséről és arról, ami ezzel jár. Mára minden eltorzult, mindennek a szurkolók fizették meg az árát, a futball a televízió rabszolgája lett és a vasárnapi rituálékat is lerombolták.”
Olaszországban a vasárnapi bajnokik társadalmi és kulturális szinten is lényeges eseménynek számítottak. Az idegenbeli meccsekre való utazásoknak komoly összetartó ereje volt, ám a rengeteg szurkolói rendbontás miatt bevezetett intézkedések elvették a szurkolók kedvét az utazástól. Előbb a dobokat, majd a pirotechnikákat tiltották be a stadionokban, majd a 2007-es Catania–Palermo derbi előtt egymásnak eső szicíliaiak miatt a szurkolói kártyát is bevezették, ami ugyan több változáson is átesett, ám eredeti funkcióját a mai napig ellátja: kevesebb ultra jár a stadionokba.
Bár a zenekar közel 40 éve alatt fenntartotta a mod életstílust, a mai fogyasztásalapú világban egyre nehezebb új embereket bevonniuk akár a lelátóról, akár az utcákról, ahol még mindig a modern divat a mérvadó. Bár zenéik néha utópisztikusak vagy romantikusak, a vidám hangulatuk miatt nem csak modokat és a Torino-szurkolókat nyerték meg vele, de az 1980-as, 1990-es években tőlük függetlenül is több teltházas koncertet adtak és sikerük – a szűk hallgatóközönség ellenére – szerencsénkre a mai napig próbálja életben tartani a mod életstílust.
Kiemelt kép: torinotoday.it