Akadozik a müncheni gépezet
Miután a szeptemberi hullámvölgyből szépen kikecmergett a Bayern München, és magabiztosan zárta az őszi szezont minden fronton, a két hónapos, világbajnoksággal tarkított szünet után megint problémák ütötték fel a fejüket Münchenben. Julian Nagelsmann együttese zsinórban három döntetlennel folytatta a bajnokságot, ezzel teljesen magára húzva a riválisokat. A játék mindhárom mérkőzésen hagyott kívánnivalót maga után, a gondokra pedig sürgősen megoldást kell találni, hiszen fenyegetően közeledik az igazi erőfelmérőnek ígérkező Paris-Saint Germain elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő.
Novemberben viszonylag kényelmes, négypontos előnnyel fejezte be az őszi Bundesliga-menetelést a Bayern München. A szezon eleji hullámvölgy után mind az eredmények, mind a játék bizakodásra adhatott okot, bár már ekkor is tudhatta mindenki, hogy az igazi erőfelmérők csak tavasszal jönnek, elsősorban a Bajnokok Ligájában, ahol az előző szezonban a negyeddöntős kieséssel leszerepeltek a müncheniek.
A németek számára rosszul elsült világbajnokság viszont sok Bayern-játékos lelkében mély nyomot hagyhatott. Bár ezt azért profik révén még könnyedén feldolgozhatták, a fekete leves még csak ezután jött. Manuel Neuer december eleji, síelés közben történt lábtörése az egész klub számára sokkoló volt és meghatározta a januári átigazolási időszak egész folyamatát, dea védelemből Noussair Mazraoui kiesése is tovább szűkítette Nagelsmann amúgy sem túl bő variációs lehetőségeit ezen a poszton.
Baljós előjelek
A szerencsétlen események sora Neuer lábtörésével kezdődött. A 36 éves hálóőr – sokak szerint meggondolatlan – síelésével az egész szezonra, sőt lehet, még hosszabb időre parkolópályára tette magát. Adott volt tehát a feladat: sürgősen találni kellett egy olyan kapust, aki tavaszra Neuer ideális helyettesévé léphet elő. A poszt fontosságát jelzi a döntés elhúzódása, több név is felvetődött lehetséges igazolásként, de aztán januárra kikristályosodott, hogy Hasan Salihamidzicék első számú célpontja Yann Sommer, a Borussia Mönchengladbach svájci kulcsembere lesz.
A Gladbach nyilvánvalóan nem adta könnyen Sommert, több ajánlatot is visszautasítottak, de Oliver Kahn és Salihamidzic egy idő után már nem tágított, Sommert szerették volna bármi áron. A vételár végül 8 millió euróig kúszott fel, ami egy 34. életévében járó játékosért nem kis összeg. A Gladbach úgy ment bele az ügyletbe, hogy közben sikerült megszereznie a Montpellier szintén svájci kapusát, Jonas Omlint. Sommer az elhúzódó transzferügylet következtében épp az RB Leipzig elleni mérkőzés előtti napon csatlakozott csak a csapathoz, de már rögtön a kezdőben találta magát.
A kapusposztnál meg kell említeni egy másik nagy vihart felkavaró történést is, méghozzá Toni Tapalovic kapusedző elbocsátását, aki még 2011-ben, Neuerrel közösen érkezett Münchenbe és elég szoros szakmai, illetve baráti kapcsolatot alakított ki a hálóőrrel. A kapusedző időközben olyan elismertségnek örvendett Neuer és az egész klub felől, hogy 2021 nyarán Julian Nagelsmannak is kompromisszumot kellett kötnie a stábja kialakításánál, hiszen nem hozhatta magával lipcsei segítőjét, Frederik Gösslinget. Már csak ebből kifolyólag sem volt Tapalovic és Nagelsmann viszonya felhőtlen, ami mostanra tetőzhetett be.
További fejtörést okozhatott még Nagelsmann számára Mazraoui szívburok-gyulladása. A marokkói jobbhátvéd éppen a vb előtt játszotta be magát a Bayern kezdőjébe, majd a katari tornán kulcsszerepet vállalt a marokkói válogatott szenzációs, elődöntőig tartó meneteléséből. A klub még január elején szerződtette az Ajaxnál hirtelen szerződést bontó, tapasztalt Daley Blindet, de ő inkább a bal oldalon jelenthet majd opciót. Ott is szükség volt az erősítésre, hiszen Lucas Hernandez vb-n elszenvedett keresztszalag-szakadása miatt ezúttal is hosszú kényszerpihenőjét tölti, míg Alphonso Davies-zel is bármikor történhet valami. A jobb oldalon nagyjából rendben lévőnek tűnt minden – egészen Mazraoui sérüléséig. Az újraindulás óta lejátszott három bajnokin a szélső védők közül sem az állítólag elkívánkozó Benjamin Pavard, sem pedig a kezdő státuszra még nem elég érett Josip Stanisic nem tudott kellően stabil teljesítményt nyújtani. A klub vezetői észlelték ezt a problémát és cselekedtek is. Nyárig kölcsönbe egy igazán kreatív szélsőhátvédet sikerült megszerezniük Joao Cancelo személyében a Manchester Citytől.
Valószínűleg a fentebb citált problémák is nagy szerepet játszhattak a Bayern döcögős 2023-s rajtában, de azért érdemesebb jobban is belemenni a játékban észlelhető problémákba, amiket Nagelsmannak és sok, tudása alatt játszó játékosának egyaránt gyorsan orvosolnia kell, ha el akarják érni a szezon végére kitűzött célokat.
Fotó: Christina Pahnke - sampics/Corbis via Getty ImagesSzerkezeti problémák
A Bayern már nem először került hullámvölgybe a szezon ezen szakaszában. 2021-ben – még Hans-Dieter Flickkel – a koronavírus által túlzsúfolt szezon közben az intenzív játékstílus következtében óhatatlanul előjövő formaingadozás jelentett kisebb gondot, míg tavaly ekkortájt kezdett egyre jobban érlelődni Robert Lewandowski távozási szándéka, aminek nyilván több összetevője volt, de beletartozhatott az is, hogy Nagelsmann elkezdte fokozottan a saját képére formálni a csapatot, amiben Lewandowski a korábbi formában nem igazán érezte magát komfortosan.
A mostani mélypont is elsősorban több játékos együttes formahanyatlásának az eredménye, aminek a következtében Nagelsmannak is el kell gondolkodnia egy-két változtatáson.
Ennek az egyik fő okozója Joshua Kimmich és Jamal Musiala gyengébb formája. Kimmich kulcsszerepe már nem először jön elő. Az eddigi három mérkőzésen fokozottan utaztak rá az ellenfelek, általában egy-egy külön emberrel vették őt ki a játékból. Bár alapvetően az idei szezonra változatosabbá váltak a Bayern támadásépítései, Musiala gyenge formája még tovább nehezíti a csapat dolgát. A 19 éves ifjú támadó káprázatos őszt zárt, góljai és gólpasszai mellett ő volt az, aki az ellenfelek vonalai között fel tudta gyorsítani a müncheniek támadásépítéseit. A mostani meccseken viszont nem igazán jöttek be a megoldásai, több elszórt labda is fűződött a nevéhez, illetve a jellemzően mélyen visszaálló ellenfelek ellen kevesebbszer is tudták játékba hozni. Itt jön képbe egy csapatszerkezeti probléma is. Nagelsmann előszeretettel tölti túl a centrumot a csatár, Eric Maxim Choupo-Moting mögött, ez viszont képes a visszájára fordulni. Többször is előfordult, hogy kvázi kettészakadt a csapat. Kimmichre túl nagy teher hárult, hiszen egyedüli középpályásként ő helyezkedett támadásépítéseknél a védők közelében, miután pedig őt kivonták a játékból, sokszor a védősorból Dalot Upamecanónak kellett előlépnie játékszervezőnek. A francia védő feltűnően sok hosszú, vertikális passzal próbálkozott, amik viszont rendszeresen akadtak el az ellenfelek mély védelmi blokkjaiban. Az Eintracht Frankfurt elleni mérkőzésen is jellemző volt a labda körbejáratása, a kvázi nyolcasként, mélyen a támadóharmadba fellépő Musialát és Thomas Müllert alig-alig sikerült labdákkal megtalálni a vonalak között, hiszen túl messze voltak az építkező játékosoktól. Ezt Nagelsmann is szóvá tette a mérkőzés után.
„Sok olyan dolog van, amit jobban tudnánk csinálni, és ezeket gyakran meg is beszéljük. Nagyon nehéz, ha az ellenfél ilyen mélyen védekezik. Csak a széleken tudunk játszani és alig tudunk valamit csinálni középen”
– summázott a tréner a mérkőzés után.
Az RB Leipzig elleni második félidőben a mély védekezéssel szemben az ellenfél magas letámadása állított akadályt a müncheni támadásépítések elé. Emil Forsberg (10) kivonta Kimmichet (6) a játékból, míg André Silva (19) a futásirányát okosan megválasztva kivette a játékból Matthijs de Ligtet (4). A labdát birtokló Sommer (27) csapdába került, így jobb választás híján előreívelte a labdát Choupo-Moting (13) felé, aki elől viszont Xaver Schlager (24) könnyedén lefülelte azt. Látható, hogy a Bayern-támadók eléggé elszigetelten helyezkedtek elöl, hiányzott a direkt összeköttetés középen Musiala (42) és Goretzka (8) felé
A fent leírtakból is kitűnik, hogy Nagelsmannál kulcsszerepet játszik a centrum uralása, ezzel áll szoros összefüggésben a minimális szélesség (minimale Breite) elve is, amiről itt bővebben is írtam. A lényeg, hogy a szélsők nem húzzák szét teljesen a pályát, ez viszont sokszor hátráltatja Alphonso Daviest, a szélvészgyors kanadai balszélsőt. Nagelsmann elve miatt többnyire a félterületből kénytelen osztogatni ahelyett, hogy minél többször inkább a szélső elfutásaival, mögékerüléseivel teremtene csapatának helyzeti előnyt.
A legbiztatóbb félidőt talán az 1. FC Köln elleni második 45 percben produkálta a Bayern, amikor Nagelsmann Goretzka sérülése után beállította a sokak szerint méltatlanul mellőzött tavaly nyári érkezőt, Ryan Gravenberchet, míg a feltűnően rossz formát mutató – a párizsi divatbemutatós képekkel magát rossz színben feltüntető – Serge Gnabry helyét Kingsley Coman vette át. A francia szélső, illetve Davies biztosította a csapat szélességét, ezzel lendületet adva a játéknak, ezzel együtt pedig középen is hatékonyabbá vált a felállás. Gravenberch ideális átmenetet nyújtott a támadásoknál és a játék minden fázisában érdemben tudta tehermentesíteni Kimmichet. Éppen ezért váltotta ki sokak nem tetszését, amikor a Frankfurt ellen mégsem Gravenberch, hanem Thomas Müller kezdett.
A Köln elleni második félidőben lendületesebbé váltak a Bayern támadásai – köszönhetően Nagelsmann módosításainak. Átállt egy háromvédős felállásra, kvázi szárnyvédőként pedig Davies (19) és Coman (11) biztosította a szélességet, széthúzva a Köln masszív védőfalát. Középen továbbra is megfigyelhető Kimmich (6) elszigeteltsége, de Gravenberch (38) ezúttal már ki tudta segíteni. Megkapta Upamecanótól (2) a labdát, majd egy Leroy Sanéval (10) történő gyors kényszerítő után vihette a labdát a centrumba
A védekezésben is lényeges problémák voltak észlelhetőek a Bayern Münchennél és ez nagyban összefügg a már fentebb citált kompaktság hiányával. A Bayern a legtöbbször 70% fölött birtokolta a labdát, de értelemszerűen többször is csúszott hiba a passzjátékba. Már az RB Leipzig ellen is voltak aggasztó pillanatok, de a bajorok szerencséjére a lipcseiek támadójátékából a kissé statikusabb center, André Silva által hiányzott az átütőerő. A legjobban a Frankfurt ellen volt tetten érhető a probléma, a csapatrészek közötti túl nagy terület miatt nem sikerültek hatékonyra a visszatámadások, nem sikerült elég nyomást kialakítani a kontrát éppen elindító frankfurti játékosra. Kimmichre ebben a játékfázisban is nagy súly hárult, sokszor egyedül, kiszolgáltatott helyzetben állt a védelem előtt, sokszor a kétségbeesetten kilépő védőknek kellett őt kisegítenie. Nem véletlen, hogy a mérkőzésen mindkét belső védő és a kapus, Sommer is besárgult.
Egy Bayern-labdavesztés után Ansgar Knauffhoz (36) került a labda, akire nem sikerült időben odaérnie, elég nyomást kialakítania a piros mezeseknek. A csapatszerkezet szétszakadása itt is észlelhető, Kimmich (6) teljesen egyedül biztosította a középpályát. Knauff, miután nem került nyomás alá, indítani tudta a Stanisic (44) mögött beinduló gyorsléptű támadót, Randal Kolo Muanit (9), akit végül az utolsó emberként a kapujából kirontó Sommer (27) a tizenhatos előtt csak sárga lapot érően buktatva tudott megállítani
Nagelsmann felelőssége
Bár azért még korai lenne temetni a Bayern szezonját, kétségtelen figyelmeztető jel ez a három döntetlenből álló széria. Nagelsmannon is folyamatosan nő a nyomás, miközben több problémára is megoldást kell találnia, illetve jobban összhangba kell hoznia a saját elveit a játékosok erősségeivel – gondolva itt elsősorban Davies és a minimális szélesség viszonyára. Az edző igyekezett csökkenteni a kifelé látszódó feszültséget és frappánsan kijelentette, hogy krízisről egyelőre szó sincs.
„Természetesen muszáj jobb eredményeket elérnünk. A krízist viszont egy nagyon erős szónak találom mindig. Különösen, ha a Heute journalt (a ZDF esti hírműsora – a szerk.) nézi az ember, na ott egészen más krízisekről van szó.”
Érdekes lesz, hogy az edző miként kezeli a kulcsjátékosok egyidejű formahanyatlását. Gnabry hullámzása már-már borítékolható, akár mérkőzésen belül képes mindkét arcát megmutatni, illetve most a tiltott párizsi kiruccanásával újra a kritikák kereszttüzébe került. Musiala szenvedése a remekül sikerült ősz fényében igazán szembetűnő, de Sanénak sem jön be sokszor, amit eltervez. Rajta látható a mérkőzések közben talán leginkább, hogy feszült az eredménytelenség miatt és ez bizony sokszor talán a teljesítménye rovására megy.
További probléma volt még az is, amit a Bayern-szurkolók nem igazán néztek jó szemmel, hogy a csapat domináns mivoltához méltatlanul a Leipzig és a Frankfurt ellen is ráült az 1–0-s vezetésre. Leginkább az utóbbi mérkőzésen volt ez szembetűnő, amikor a második félidő elején látványosan visszább álltak a bajorok, bár hozzá kell tenni, hogy letámadásban nem igazán találták a fogást a frankfurtiak védőhármasán. Ezt érezte meg a Frankfurt és büntette is meg a rekordbajnok könnyelműségét.
Kiemelt kép: Chrostpf Stache/AFP via Getty Images
Szerző
