Alulteljesítő extraklasszisok miatt megint évet ismételhet a Veszprém

Volt, aki nyolcgólos hazai győzelmet vizionált, más úgy vélte, a végén a lengyel csapat kienged, és hárommal nyer. Mindkét tippet el kell fogadnunk, hiszen a második félidő derekán a Kielce már nyolccal vezetett, öt perccel a vége előtt is ennyi volt a különbség, majd amikor már minden eldőlt, négyre apadt (31-27).

Aki látta a meccset, vagy csak rátekint az eredmény alakulására (16. p.: 8-4. 20. p.: 9-7. 24. p.: 13-9. Félidő: 18-12. 34. p.: 18-14. 39. p.: 20-15. 48. p.: 27-19. 55. p.: 31-23.) tudja, hogy a sportág jellegéből adódó hullámzással együtt Talant Dujsebajev fiai és tanítványai könnyedén közé tehettek volna nyolcat a végeredményben is. A Veszprém az első 13 percben nem talált be akcióból, Andreas Nilsson hétméteresének köszönhette, hogy két gólt összehozott ennyi idő alatt. A támadójátékot gyakran unatkozó szélsők és erőlködő belső emberek alkották, miközben a Kielce úgy védekezett, mintha a tavalyi Eb-győztes svéd válogatottat láttunk volna viszont. Az lehetett az érzésünk, eggyel többen vannak a hazaiak, akárcsak támadásban, ahol viszonylag egyszerűbb játékokkal is szétszedték Momir Ilic csapatának védelmét. Nagy László sportigazgató a távirati irodának élesen kritizált:

„Az első félidőben a védekezésünk majdhogynem minősíthetetlen volt.”

A Veszprém utóbbi éveiről, folyamatairól mindent elmond Nedim Remili esete, akit az év elején a csődközelbe kerülő lengyelektől kivásárolt a bakonyi klub. A világ talán legjobb irányító-átlövőjével szegényebb lett az ellenfél, éppen ennyivel gazdagabb most a Veszprém, ehhez képest a Kielce kiskanállal megette ellenfelét. Talant Dujsebajev a meccs után emberségesen nyilatkozott, amikor a négyes döntőre utalva azt mondta:

„Sajnálom, hogy már nem lehet velünk Kölnben, megérdemelte volna.”

Az edző jobbkezes fia, Daniel pedig felettébb udvariasan hozzátette:

„A Veszprém csodálatosan harcolt, szintén a négyes döntőben lenne a helye.”

Érdemes a Kielcéhez erősen kötődő Remilire külön kitérni, hiszen valóban odatette magát, néhány mozdulattal most is megmutatta a zsenialitását, a mezőny legeredményesebb játékosaként hétszer betalált. Sokszor azonban úgy tűnt, számára is szenvedés új csapatában kézilabdáznia. Még olyan extraklasszisok között is, mint olimpiai bajnok honfitársa, Kentin Mahé, továbbá Jehia el-Dera vagy Rasmus Lauge. Remili és Lauge személyében a januári vb-döntő két vezéregyénisége – egyben a francia és a dán válogatott legjobbja – kézilabdázik jelenleg Magyarországon, ezt már nagyon fokozni nem lehet. Ilyen szintű belső emberekkel – ha megvan a kohézió, a motiváció és a megfelelő morális háttér – természetesen lehet BL-t nyerni, ám a negyeddöntőt és az egész szezont nézve a négyes döntőre sem volt esély. A vb-arany sorsát eldöntő Laugét az együttes nyomokban sem tartalmazza. A klubnál eltöltött négyéves időszaka után a nyáron úgy távozik, hogy nem játszott BL-döntőt.

A Veszprém és a Kielce identitását tárgyaló cikkünkben már utaltunk rá, mi hiányozhat az előbbi klubból, ahol egyre kevesebb játékost – legyen az magyar vagy a klubhoz tényleg kötődő külföldi – lehet veszpréminek nevezni.

Hazai játékosok majdnem teljes hiányában egy esetleges Veszprém-sikert sem lehetett volna a magyar kézilabdázás sikerének tekinteni, a lengyel kézilabdázás viszont annál inkább büszke lehet arra, amit elért. Talant Dujsebajev szép számmal bevetett lengyeleket, akik közül Szymon Sicko vagy éppen Tomasz Gebala kulcsszerepet játszott a továbbjutásban. A hatgólos Sicko – a balkezes Alex Dujshebaevvel együtt – a támadójáték, a kétgólos Gebala a védelem legjobbja volt. Az európai szövetség honlapja nem véletlenül tartja utóbbit az egész mérkőzés legnagyobb hősének, megemlítve edzője meglepő húzását, hiszen negyedórára a támadásokra is bevetette.

Kiemelt kép: Barlinek Industria Kielce Twitter